A Tulpában múlt novemberben énekesváltás történt. Volt némi aggodalom bennem, hogy vajon az anno a Megasztárban feltűnt Galambos Dorina mennyire lesz megfelelő utódja Székely Marcinak (Superunknowns, ex-Ozone Mama), még akkor is, ha anno a Chris Cornell emlékesten kimondottan meggyőző volt.
Egyfelől nem akármi a Múzeumok majálisán, a Nemzeti Múzeum napsütötte lépcsőjével szemben felállított színpadon játszani, másfelől viszont van is benne kihívás, pláne így délután 4-kor. És kellett is némi idő, mire a csapat belelendült. Az elején azt gondoltam Dorinát hallva, hogy „hát, jó lesz ez”, de jó is lett. Egészen más karakter ő, mint Marci, de megbirkózott a régi dalokkal is, az újakban meg teljesen otthonosan mozgott. A koncert előtt úgy egy hónappal tették fel a netre a már Dorinával írt The Towert, ami itt konkrétan borzongató élmény volt. A hölgynek megvan a maga bolondos stílusa, és ahol Marcinak kapaszkodnia kellett az énektémákkal, ott ő is megküzdött (de helyt is állt!), hanem ebben a dalban egyértelművé vált, hogy van itt helye, hogy illik ebbe a csapatba. Olyan nőiességet, olyan finomságot vitt a már vele készült dalokba, ami nyilván nem volt ott korábban, de ugyanúgy működött a három muzsikus varázslásával együtt, ahogy anno Marci dalolása.
Mely három fószert szintén élmény volt látni-hallgatni. Az itt önmagához mérten kényszer-visszafogott Binges Zsolt basszer, Győri Atilla gitáros és Jáger Zoltán dobos olyan örömzenélést csaptak megint, hogy jó érzésű ember aligha tudja azt mosolygás nélkül megállni. Ahogy haladt előre a koncert, az új és a már bejáratott régi dalokkal (tudom, közhelyes ilyet írni, de ha 1848. március 15-én tolták volna Tulpáék ugyanitt a Stand Your Ground-ot, tuti nyomban megnyertük volna a szabadságharcot), tényleg kialakult valamiféle koncerthangulat ezen a végképp nem rockkoncertnek való közegben is, volt taps, a végén még némi együtt óóózás is Dorinával. A konferálásokon mondjuk még lehet mit csiszolni, bár ilyen környezetben én megszólalni se tudtam volna, nem hogy boldog gyereknapot kívánni mindenkinek.
Szóval, ez a Tulpa nyilván nem ugyanaz, mint Marcival volt, de nem is gyengébb, és amit Dorina hozzá tud tenni, attól alkalmasint még gazdagabb, és jó eséllyel még sikeresebb lehet a csapat. Legyen így.
Fotó és szöveg: Uzseka Norbert
