Szöveg és fotó: Mr. Eddie Krueger
9 éve, az elhíresült Dave Ellefson-lábtörés óta nem jártam a fesztiválon, pedig az idei évben mindenképpen ki akartam menni, amit az erős line-up is indokolttá tett.
A választásom a nyitónapra, július 2-ára esett, hiszen az egyik fő fellépő a The Hu volt, akiket nagyon szeretek – de erről majd később. Ebben a cikkben inkább egy hangulatjelentést szeretnék adni; az AC/DC-s cikkemhez képest kevesebb setlist várható, de remélem, hátha kedvet kap valaki a beszámoló hatására, hogy szombatig valamelyik napra kilátogasson.
Az utazás Budapestről Dunaújvárosba látszólag nehezebb volt, mivel Pusztaszabolcs és Dunaújváros között pótlóbuszok járnak vágányfelújítás miatt. Ehhez képest már a megérkezéskor a MÁV hangosbemondóján közölték, hogy a pótlóbuszok indulási helyétől külön fesztiválbusz visz közelebb a rendezvényhez, ráadásul ingyenesen. Ennek hallatán fel is pattantunk az egyik ilyen járatra, és a Szalki-sziget felé vettük az irányt. A buszmegállótól még kb. 10 percet kellett gyalogolni, és 10:30 körül már a helyszínen voltunk. Itt már jókora tömeg gyűlt össze a beengedésre várva, amely nem sokkal 11 után el is kezdődött. Kicsit lassúnak, nehézkesnek tűnt a folyamat, de úgy gondolom, hogy bármelyik fesztivál kezdőnapja kicsit nehezen indul, és a Rockmaraton stábja így is gördülékenyen vette az indulás első döccenőit.
Így Szénégető Ricsi napi kerekasztal-beszélgetős Ric$Cast-jének sajnos csak a második felére értünk oda, amely a heavy metal és a külsőségek témáját járta körül. Már benne voltak a sztorizgatásban, ami láthatóan jó hangulatban zajlott – éppen a rövidgatya – zenekaros póló – tetkó hármasról volt szó, miszerint melyik szubkultúrába fér bele. Külön öröm volt számomra, hogy Ricsi a pódiumról fülig érő mosollyal köszöntött.
A beszélgetés után szétnéztünk a fesztiválon. Az étel- és italkínálatot bőségesnek és emberi árúaknak találtam. Egy innivaló sem került 1500 Ft-nál többe (a Borsodi 800, míg a drágább Coors, Staropramen vagy Jäger volt 1500), míg egy főétel sem haladta meg a 4500-at (ebben az árkategóriában már hatalmas gyros tálat kaptunk, de például egy nagy, jól megpakolt hamburger is 3600 forint volt).
Ezután a merch pult felé vettük az irányt, ahol a zenekari pólók szokásos 15–20 ezer forintos árai mellett CD-ket és LP-ket is lehetett kedvező áron vásárolni. Egy jó minőségű Rockmaraton póló például 8000 Ft volt. A sor gyorsan haladt, a pultosok kedvesek és segítőkészek voltak.
Az első zenekar, akiket a barátommal megnéztünk, a Nova Prospect volt. Besnyő Gabiék nálam abba a kategóriába esnek, hogy stúdiómunkáik hosszú távon nem tudnak lekötni, de élőben nagyon szeretem őket a zenekar karcos megszólalása és Gabi energiával teli előadása miatt. A nagy melegben látszott, hogy a H-Music színpadon ennél biztosan több van bennük, de így is hibátlanul hozták a 40 perces szettjüket, ami természetesen egyfajta best of volt. Külön örültem olyan daloknak, mint a Vigyázó, Végtelenül, Az Egyetlen vagy Légy valaki.
A koncert után a strandot is sikerült megnézni, ami ebben a melegben igazi felüdülés volt. Talán itt érkezik az egyetlen kritikám a fesztivállal kapcsolatban: bár a fesztiváltérkép a strandot a fesztivál saját területeként tünteti fel, sehol nem található kiírás arról, hogy a fesztiválon vásárolt italt nem viheted vissza onnan, vagy onnan visszatérve már nem hozhatsz magaddal italt. Egy, egyébként velünk kedvesen kommunikáló biztonsági őr futott utánunk a strand kijáratánál, hogy ezt közölje. Végül abban egyeztünk meg, hogy nem küld vissza minket a Duna-partra, de a kijárat mellett igyuk meg gyorsan a sörünket, csak így enged vissza a színpadokhoz. Ezzel a szabállyal önmagában nincs gond, de jó lenne, ha a jövőben ez az információ megjelenne a strand be- és kijáratánál is.
Amíg ott voltunk, oldalról beszűrődött a Counter Clockwise zenéje – egy energikus punkzenekar, akiket korábban nem ismertem, de nagyon tetszett a pozitív hangulatuk.
Ezután csallóközi barátaink, a Phoenix RT koncertjébe néztünk bele. Őket is jó régen láttam már élőben, de számomra nagyon pozitív élmény volt, mert rengeteget fejlődtek azóta.
A Gloryhammer is egy szuper élmény volt számomra élőben. 1–2 dalukat ismertem az albumjaikról, de nem merültem még el annyira a zenekarban, hogy minden dalt felismerjek. Ennek ellenére nagyon tetszett az előadásmódjuk: a színpadot egy várfallá illusztrálták, és a díszletekben is otthonosan mozogtak. Nekik is van egy kabalafigurájuk – az Iron Maiden-féle Eddie-hez hasonlóan – aki egy zöld manó, és időnként „beletrollkodik” az előadásba furcsa grimaszaival vagy éppen egy szaxofonszólóval. Ebből a zenekarból is áradt a pozitív hangulat, így megfogadtam, hogy komolyabban utána fogok nézni a bandának.
A barátom a Gloryhammer utolsó 20 percében visszament a H-Music színpadhoz, hogy megnézze a Junkies-t. Úgy volt, hogy együtt nézzük meg a zenekart, valamint a Tetrarch elejét is, de közben összetalálkoztam a The Hu egyik tagjával, akivel közös fotó is készült. Kis beszélgetés és sörözés után megbeszéltük, hogy most vissza kell mennie a backstage-be, de ígérte, hogy kis idő múlva visszajön értem, és intéz közös fotót a teljes zenekarral. Amíg erre várakoztam, lement a Junkies bulija, és elkezdődött a Tetrarch koncertje is, akiknek a koncertjét a barátom fenomenálisnak nevezte mindkét esetben.
Közben egy másik barátom közbenjárására a Tetrarch összes tagja aláírta az Unstable lemezüket, ami számomra hatalmas kincs – ezúton is óriási köszönet érte!
Számunkra a The Hu volt a fő attrakció, így őket mindenképpen az elejétől látni akartuk. Közben kiderült, hogy a The Hu zenésze a másik színpad oldalán keresett engem ahhoz képest, ahol mi álltunk, így a koncert előtt már nem tudtunk találkozni – utána pedig már nekünk kellett sietni a vonathoz.
A The Hu – mint mindig – most is kiváló előadást nyújtott. Dzsingisz kán felfújható szobra adta az egyik fő látványelemet. A Upright Destined Mongol című, 2022-es dalukkal indították a koncertet, és végigzakatoltak a legnagyobb klasszikus dalaikon, mint például a The Gereg, Black Thunder, Yuve Yuve Yu, Wolf Totem, Tatar Warrior, vagy éppen a This Is Mongol.
Főleg Jaya és Gala kommunikáltak a közönséggel, ami magyar kifejezéseket is tartalmazott – a „Hogy vagytok?” kérdéstől a „Köszönöm”-ig –, ez egy nagyon szép gesztus volt részükről, amit a közönség is láthatóan értékelt. A hangzás nagyon rendben volt, ami a sok hangszer miatt nem kis kihívást jelenthetett a hangmérnököknek.
A koncert egyik – számomra is óriási – csúcspontja az Iron Maiden The Trooper című dalának feldolgozása volt, amely mongol népi hangszerekkel, mongol nyelven, torokénekkel kifejezetten különlegesre sikerült. A feldolgozás egyfajta kulturális átdolgozás, saját szöveg- és zenei elemekkel – annak a tiszteletére készült, hogy az Iron Maiden The Future Past turnéjának 2024-es, észak-amerikai körére magával vitte hőseinket. Most hallottam először ezt a verziót, és rengeteg érdekességet hozott az eredetihez képest – pedig az elmúlt évtizedekben minden Maiden-koncerten hallottam a dalt, és most őszintén tudtam örülni neki.
A koncert a Chi Bishee (Not You) című számmal zárult. Örülök, hogy 2023 óta újra láthattam őket hazai színpadon, és remélem, hamarosan önálló koncerten is viszontláthatjuk őket.
Dallista:
Upright Destined Mongol
Lost
The Same
The Gereg
Song of Women
Triangle
The Legend of Mother Swan
Grey Hun
TATAR Warrior
The Trooper (Iron Maiden cover)
Black Thunder
Yuve Yuve Yu
Wolf Totem
This Is Mongol
Ráadás:
Chi Bishee (Not You)
A Powerwolf-ot már láttam tavaly az MVM Dome-ban, így a koncertjüket most kihagytuk, hogy elérjük az utolsó vonatot.
A további napokon sem késő kilátogatni! Vélhetően utoljára lép fel koncerten a Running Wild, de a péntek–szombati napokon is olyan közismert és szeretett zenekarok lesznek, mint a Bullet for My Valentine, King Diamond, Brainstorm, illetve a hazai fellépők között is sok ismerős név szerepel, például a Leander Kills, Tankcsapda, Akela, Juhász Marci Band, vagy éppen a Dalriada.
A lista persze nem teljes – az összes koncertről a hivatalos oldalon tájékozódhattok: rockmaraton.hu
