Extrém metal fronton az idei év legnagyobb durranása várhatóan az In Flames, Arch Enemy, Soilwork buli lesz majd ősszel, ám a tavasz is belendülőben van, nem is akárhogy! Egy különleges fúzió eredményeképp a Meshuggah, az Avatar és a The Halo Effect alkotta svéd hármasfogat egyazon estén lépett fel nálunk a nagyobbik Barbában, míg a „kis kék” két bandának biztosította a helyet, meglehetősen korai, 17 órás kezdettel. Így egy közel teltházas, igazi minifesztivál kerekedett ezen a csütörtöki napon.

A maratont egy jóval a többiek után bejelentett formáció, az Aether Realm kezdte meg, és nagy szívfájdalmam, hogy az ő és a következő Mantar műsorát nem tudtam megtekinteni. Pedig az anyagaik alapján mindkét csapat megérdemli a figyelmet. Előbbi, amerikai horda a származását tekintve nem szokványos stílusban utazik, jócskán merítenek a skandináv melodikus death metalból, hozzátéve az amcsis southern metal szerű dögöt. Eddigi két albumuk majdani folytatását tavaly a Should I? című ígéretes darabbal vezették fel, Björn „Speed” Striddel (Soilwork, The Night Flight Orchestra) megerősítve.

A germán sludge/black metalos Mantar duója túl van az első X-en, és már öt nagylemeznél tartanak. A legutóbbi a 2022-es Pain Is Forever And This Is The End volt, amelynek már csupán Odysseus című dala okán érdemes lehetett időben érkezni.

Az esti idősávot az eredetileg kivétel nélkül korábbi In Flames tagokból alakult The Halo Effect nyitotta meg. Hatalmas öröm lett volna a néhány napja/hete bemutatott legfrissebb klipben ismét felbukkant, a démonjaival hosszú ideje újfent kegyetlen harcot vívó ikonikus gitáros/dalszerzőt, Jesper Strömbaldot színpadon látni, ezzel szemben nemcsak ő, de Daniel Svensson dobos is távol maradni kényszerült. Korábban úgy volt, hogy csak az új-zélandi kört hagyja ki az ütős, ám ezek szerint a magánjellegű problémája hosszabb időre elszólította. Jespert Patrik Jensen (The Haunted, Witchery), Danielt korábbi technikusa, Anton Roos helyettesíti jelenleg.

A műsor gerincét a 2022-es év alighanem legerősebb debütálása, a Days Of The Lost dalai képezték, olyan gyöngyszemekkel, mint a koncertnyitó, az ezredfordulós IF-t idéző címadó, az ars poeticaként felkonferált Feel What I Believe, a nem annyira nyilvánvaló, de nem kevésbé remek Gateways és Conditional, vagy a finálé, a személyes kedvenc Shadowminds, amely a formáció első hírnöke volt, és rögtön magával ragadott. Valami egészen különlegeset kapott el rajta a kvintett, bízom benne, hogy a következő, egyébiránt ezen az estén (is) belengetett kettes több hasonló nótát rejt majd. Az első album megjelenése óta több önálló szerzeményt bemutatott a banda, ezek közül a groove-os, goth-os, tiszta énekes, fogós refrénű Become Surrender csendült fel.

A The Halo Effect szűk háromnegyedórás előadását az Avatar kerek egyórás produkciója követte. Ismerkedésnek tökéletesen megfelelt számomra ez a főzenekarnak egy kicsit rövidnek számító játékidő. Bár én elsősorban Mikael Stannéék miatt mentem, a langaléta Johannes Eckerström énekes vezette brigádot tartottam a legszórakoztatóbbnak. Zenéjük nem olyan, vonzó módon hagyományos elemekre épül, mint a The Halo Effectté, messze nem olyan technikás és bizarr, mint az utánuk támadott Meshuggah-é, ugyanakkor olyannyira színes, fogós, érzelmes, komikus, borongós és súlyos egyszerre, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette, sőt. Mindehhez párosul egy, a jóízlés határain belül mozgó showmanship, amely persze leginkább a frontemberre vonatkozott, de hangszeres társai kivétel nélkül profi partnerei voltak, visszafogottabb formában.aHalo ddfddH

Az öttagú banda több mint két évtizede létezik, és tavaly jelentette meg kilencedik albumát, a Dance Devil Dance-t, amelynek dallamos, lendületes címadójával kezdtek. Nagyjából minden dalra tartogattak valami meglepetést. Volt dobozból előbújós trükk, szikrázó piró, extra mennyiségű szárazjég, mozgó díszlet, alternatív dobszerkó, amelyet John Alfredsson a teljes szám alatt állva szólaltatott meg, váltogatott kosztümök, és a fényeket is ötletesen használták. Johannes vérbeli frontember, és ahogy az Avatar zenéjében, úgy az ő stílusában is akad némi túlzás, ám összességében mégsem túl terjengős vagy erőltetett. A koncert egyik kellemes színfoltja volt, amikor a dalnok egyszál pianínón (?) adta elő a Tower című számot. Még az elején rendesen felpörgették a közönséget a The Eagle Has Landeddel, nagyon húzott a Colossus, és kellemes megőrülést hozott a végén a Smells Like A Freakshow/Hail The Apocalypse páros.

Az est fénypontja a technikás extrém metal egyik legnagyobb óriása, a djent hangzás véletlenszerű megalkotója, a negyvenhez „vészesen” közelítő Meshuggah – lett volna. Az első albumain végtelenül izgalmas, innovatív, jazz szinten kihívást jelentő komplexitással stílusteremtést végző brigád, azóta albumonként néhány dal vagy inkább dalrészlet kivételével meglehetősen belesüppedt a maguk által létrehozott szabályrendszer egy leszűkített verziójába, amely manapság már nem kompromisszummentesnek, hanem inkább öncélúnak hat.

Mindazonáltal, ezt a mindentől és mindenkitől különböző, rendkívül nyers és letisztult, a valóságot kivételes módon átértelmezni képes, a hallgatót egy torz víziókkal telített örvényként felemelő hangzás- és ritmusvilágot muszáj élőben megtapasztalnia mindenkinek, aki egy kicsit is fémhívőnek vallja magát. Így gondolhatták ezt az Avatar rajongói is, hiszen bár kissé megfogyatkozott a csapat pólóit viselők száma, akadtak közülük bőven, akik megigézve bólogattak Fredrik Thordendalék monstumaira. A Meshuggah fanok pedig nagy számban, manapság már ritkán tapasztalt mód nagy vehemenciával tomboltak kedvenceikre.

A színpadot időnként át-átalakítva, hatásos, epilepsziás rohamot okozni képes, fényekkel valamint vászondíszletekkel variálva fokozták a zene által életre hívott, féktelen, dinamikus, olykor kínzó feszültséget, olyan csúcspontokkal a setlistben, mint a 2022-es, legújabb album számos eljátszott dala között a fejletépős Broken Cog és a hatásos és ritkaság számba menő kiállással feldobott Phantoms, a monumentális In Death, továbbá a kihagyhatatlan „himnuszok”, mint a Future Breed Machine és a Bleed.

Nagyon tartalmas és kimagaslóan változatos este volt.