(szöveg: Milán Péter – fotó: zenekari archívum)
Mint a koncert napján megtudtuk, Lili Refrain autóbusza sajnálatos módon lerobbant útközben, így nem léphetett fel nálunk aznap este. Remélhetőleg valamikor pótolja majd az elmaradt előadást. A helyére egy magyar művésznő, bizonyos Zsüd ugrott be, akit úgy hallgattam a teremben, hogy pár perccel korábban a létezéséről sem tudtam. Egy hölgy állt a színpadon, előtte laptop, meg egyéb eszközök, amelyekkel leginkább valamilyen ambient-szerű zenét kreált, s úgy tűnt, a közönség soraiban néhányan tudták, miről van szó. Az elektronikus/ambient zenében voltak olyan részek, amelyeket nem tartottam rossznak, másokkal nem nagyon tudtam mit kezdeni. Mindenesetre Zsüd megtette a magáét a főzenekar előtt.
A norvég Kalandra pár évvel ezelőtt már járt nálunk egy nagyon jól sikerült koncerten a Wardruna vendégeként, ahol Lindy-Fay Hella is fellépett. Idén ősszel a négyesfogat saját turnéra indult, s méltán, mivel az utóbbi években sokat letettek arra az asztalra, amely körül az északi folk művelői foglalnak helyet. Már sokszor szóba került, hogy a skandináv népzenét sok előadó forrásként kezeli, nem csupán „szóról szóra” visszadják mindazt, amit a vidékükön évszázadok óta játszanak, s ez valójában nem is lehetséges, hiszen egyazon dallam esetében is érvényes az, hogy ahány ember adja elő, annyi interpretációról beszélünk. A jelenkor zenekarai emellett még plusz hatásokat is hozzárendelnek a szorosabban vett tradicionális északi zenéhez, minek következtében izgalmas hangzások alakulnak ki. A Kalandra is ezek közé tartozik.
Mivel Lili Refrain koncertje elmaradt, a rokonszenves északi kvartett hosszabb programot adott elő a tervezettnél, így elég széles keresztmetszetét nyújtották annak a zenei világnak, amit az elmúlt években kialakítottak. Erről a szeptemberben megjelent második album – A Frame Of Mind – is tudósíthatott már minden érdeklődőt. A csapat azzal a felállással érkezett, mint anno a Wardruna előtt, vagyis összeszokott alkotói együttesről van szó. Ezt az egymásra hangoltságot a koncerten is tapasztalhattuk. A kommunikáció Katrine Stenbekk énekesnő reszortja volt, akinek a megjelenése, kedvessége eleve kölcsönzött egy bensőséges hangulatot a műsornak. Esetenként még a humorát is megvillantotta.
Az elhangzott szerzemények egy részét felismertem, főleg ami Katrine énekdallamait illeti. Ezek között néhány kimondottan fülbemászó, vagy más okból kiugró téma is található, melyek megkönnyítik a memorizálást. A zenei részt a változatosság jellemzi, s mint fentebb említettem, a Kalandra számos forrásból táplálkozik. Tán nem is fontos szétszálazni a különféle elemeket; hogy mely részek nevezhetők alternatív rocknak, folk-rocknak, s olykor ambient jellegűek, vagy éppen pszichedelikus hatásúak, hiszen a tolmácsolás ezeket egyetlen nyalábban fogja össze. Mind a három hangszeres jól játszott egyébként, a zene nem csupán szép és emelkedett, hanem esetenként nyers is tudott lenni.
Kellemes meglepetésemre az egyik melankolikus, elbűvölő dal – melyről Katrine előzetesen megjegyezte, hogy ezt biztosan ismerjük – valóban általam is kedvelt tételként csendült fel. A számot a nálunk is megfordult svéd Forndom (Ludvig Swärd egyszemélyes formációja) is játssza. Sajnos a címét nem tudnám megmondani, mindenesetre a sok színfolt között jóleső érzés volt hallani ezt a rendkívül hangulatos, komor/szép darabot. Végül igencsak tisztességes műsorhosszt produkált a Kalandra, ami a mostani, szinte kínos pontossággal egyetlen órára belőtt koncertek között extra pozitívumként adódott a kiváló hangversenyhez.
A népzenei kultúrkincs kimeríthetetlen kút, amit értő szívvel, kézzel és hanggal nagyon sokféleképpen meg lehet eleveníteni. A Kalandra ezt teszi lemezen és koncerten egyaránt.
