A heavy metal legendák egyáltalán nem ismerik a pihenést. A tavaly megjelent Invincible Shield albumuk és az azt követő világkörüli turné után ismét útra keltek. Ezúttal a Painkiller 35 éves jubileumát ünneplő Shield of Pain koncertsorozat keretében, amely még azoknak is tartogatott meglepetéseket, akik tavaly is látták a zenekart, hiszen egy szinte teljesen új setlisttel és friss, látványos show-val készültek. Ráadásul a turné több állomásán – köztük a németországi Hessentag fesztiválon, ahol nekünk is sikerült elcsípnünk őket – két másik veterán együttessel léptek a színpadra, ezzel még különlegesebbé téve az élményt.
Az este első fellépője Phil Campbell And The Bastard Sons, a Motörhead egykori gitárosának a csapata volt. Bár igyekeztek erősen indítani, a mindössze félórás szett és a közel 40 fokos hőség nem kedvezett nekik: az emberek többsége inkább árnyékba húzódott és onnan hallgatta a koncertet, mintsem a színpad előtt, a tűző napon várakozott volna. Ennek ellenére két Motörhead-feldolgozással, a Going to Brazil és az elmaradhatatlan Ace of Spades című dalokkal, sikerült felrázni a közönséget. A színpadról sem hiányzott az energia, így a legkitartóbbak egy korrekt kezdés után izgatottan várhatták a következő zenekart.
Utánuk a németek egyik legendás együttese, az Accept lépett a színpadra. Ők már lényegesen nagyobb tömeget vonzottak – addigra már a nap is lejjebb ment – és egy lendületes, egyórás műsort lenyomva énekeltették meg a közönséget olyan slágerekkel, mint a Metal Heart, Princess of the Dawn vagy Balls to the Wall. A főként csak klasszikus számokból álló műsort végig kitörő lelkesedés kísérte, érezhető volt, hogy hazai pályán mozog a banda. Érdekesség, hogy a közönség soraiban volt, aki pár szám alatt – kissé becsípett és nosztalgikus hangulatban – végig az eredeti énekes, Udo Dirkschneider nevét kántálta, azonban a jelenlegi frontemberre, Mark Tornillora nem lehetett panasz; karakteres hangjával és energikus előadásmódjával megmutatta, hogy méltón viszi tovább Udo hagyatékát. Az egyetlen eredeti tag, Wolf Hoffmann is remek formában játszott, sokszor uralva a színpadot, és láthatóan élvezte a közönség szeretetét.A koncert végére tényleg mindenki teljesen lázba jött és – egy gyors kör után a bárban – várhatta az este fő attrakcióját.
Nem sokkal kilenc előtt végre a húrok közé csapott a Judas Priest. Az All Guns Blazing számmal a banda elsöprő erővel robbant be a színpadra, és az ezt követő Hell Patrollal az energia mind a zenekar mind a közönség részéről csak tovább fokozódott. A Judas Priest-koncertek egyik legjobb sajátossága, hogy a műsor sosincs megszakítva felesleges szövegeléssel – a lendület ezúttal is töretlen maradt, aminek hatására a tömeg egyre jobban lázba jött.
Az este egyik fénypontja az A Touch of Evil volt; a dal sötét, sejtelmes hangulata teljesen magával ragadta a rajongókat, Rob Halford éneke pedig szinte csontig hatolt, ráadásul a számot záró metalos üvöltése olyan élesen szólalt meg, hogy ismét bebizonyította, miért is hívják őt a Metal Godnak. Néhány félrecsúszott hang ellenére is hihetetlen belegondolni, hogy közel 74 évesen még mindig ilyen emberfeletti teljesítményre képes.
De nemcsak Halford, hanem az egész zenekar kiemelkedő formában volt. Richie Faulkner ez alkalommal is megmutatta, hogy miért választották be a bandába lassan 15 éve; a klasszikus riffeket könnyedén játszotta, elképesztő lickekkel megspékelve, miközben folyamatosan a közönséget villanyozta fel és biztatta tapsolásra vagy éneklésre – mindezt olyan természetességgel, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne. Szerencsére korábbi egészségügyi problémáinak, sőt a nemrég nyilvánosságra került stroke-jának nyomát sem lehetett észrevenni, hiszen ugyanolyan precízen és lazán gitározott, ahogy mindig is megszokhattuk tőle. Andy Sneap szintén kifogástalanul teljesített; bár az ő jelenléte jóval visszafogottabb volt a színpadon, hibátlanul játszotta a részeit és hozta azt a szintet, amit egy ilyen kaliberű zenekarnál elvár az ember. Természetesen meg kell említeni Scott Travist is, aki gyilkos dobolásával és a Painkiller intrójával örökre beírta magát a rajongók szívébe és akinek feszessége, valamint dinamizmusa mit sem kopott az évek alatt. Ez ugyanúgy elmondható a zenekar egyetlen eredeti tagjáról, Ian Hillről is, aki ugyan mindig csak a háttérben mozog, basszusjátéka a Priest hangzásának meghatározó alapja.
A koncert sok meglepetést tartogatott, hiszen ezen a turnén több ritkán vagy soha nem játszott dal is bekerült a setlistbe. Elhangzott például a 1981-es Point of Entry albumról a Solar Angels, amit a banda 20 éve nem adott elő, valamint a legfrissebb lemezről a Gates of Hell, amelyben Faulkner bebizonyította, hogy nemcsak a technikás játékhoz, de érzelmes, melodikus szólók megírásához is kiváló érzéke van. Ezen kívül a The Serpent and the King és a Giants in the Sky is először csendült fel élőben – utóbbi alatt a kivetítőn elhunyt zenészek képei jelentek meg, így tisztelegve emlékük előtt, amit a közönség kissé elérzékenyülve, majd a végén kitörő tapsviharral fogadott. Az este kihagyhatatlan Judas Priest-slágerekkel zárult, melyeknek minden sorát egy emberként énekelte és tombolta végig a tömeg a kisgyerekektől az idősebb arcokig.
Ez a koncert ismét igazolta, hogy a Judas Priest továbbra is a csúcson van és a népszerűségük töretlen. Hiába tértek vissza nemrég egy világkörüli turnéról, ugyanazzal a szenvedéllyel és lehengerlő intenzitással játszanak, mint tavaly – vagy akár több évtizeddel ezelőtt. Zenéjük időtálló és teljesen mindegy, hányszor látja őket valaki, mindig képesek újat nyújtani. Bár a kor senki felett sem múlik el nyomtalanul, egyszerűen lenyűgöző, milyen formában vannak a tagok, különösen Rob Halford. Azonban semmi sem tart örökké, így aki csak teheti, ne hagyja ki a lehetőséget, hogy élőben lássa a heavy metal egyik legnagyobb legendáit; garantáltan felejthetetlen élményben lesz része és még az is rajongóként távozik majd, aki korábban nem feltétlenül volt az.
All Guns Blazing
Hell Patrol
You’ve Got Another Thing Comin’
Freewheel Burning
Breaking the Law
A Touch of Evil
Night Crawler
Firepower
Solar Angels
Gates of Hell
Metal Gods
The Serpent and the King
Battle Hymn
One Shot at Glory
Between the Hammer and the Anvil
Judas Rising
Giants in the Sky
Painkiller
+
The Hellion
Electric Eye
Hell Bent for Leather
Living After Midnight
https://www.setlist.fm/setlist/judas-priest/2025/stadtwerke-arena-bad-vilbel-germany-7b5f527c.html
