Skip to content

Élő Fém: DIOCLETIAN / LIDÉRC – Bp., Blue Hell

Nem sok ilyen jellegű zenekar látogat el hozzánk, érdemes volt személyesen megjelenni, hogy megtapasztaljuk, mire képes élőben egy Diocletian-féle üteg. Pár éve elmaradt a fellépésük, ennél is korábban az irányzat nagy nevének számító Revenge sem jött el, tehát ott kellett lenni a helyszínen.

A bemelegítő státuszt a Lidérc töltötte be, mely csapat a nemrég megjelent Profán Mystérium debütalbummal többre hivatott előzenekari posztnál. A csapat a bő félórás lemez számait adta elő energikusan, lendületesen, tűzzel, hevülettel. A jól sikerült album számai egyszerre fülbemászóak és kompromisszummentesek: az előbbi vonatkozás főleg a gitártémák révén érvényesült, G. Caesus jó érzékkel építi be a dallamokat a sebes tempójú black metalba, míg a kompromisszumok félresöprése az e csapatban a Comes Listhius művésznevet használó frontemberhez köthető. Az egész zenekar jól játszott, Listhius hangja, ami lemezen nagyon vad, élőben is szaggatott. A Lidérc a virulens hazai black metal-színtér felüdítő színfoltja.

Ha színfoltokról esett szó, a most következő csapat esetében legfeljebb az ólomszürke és a vér vöröse jöhet szóba, ugyanis az új-zélandi galeri a metalt, a zenélést egyetlen támadó ékbe sűrítve képzelte el annak idején, s műveli azóta is ezen harci ars poetica jegyében. Már a beállás alatt, a zenészek kinézete alapján lehetett sejteni, hogy nem lesz könnyű menet, ami ránk vár. A tagok fele félmeztelenül állt a színpadon, a másik két vadorzó pedig csuklyába bújtatva végezte a zene módszeres meggyilkolását.

Ha a metal annak legpusztítóbb mivoltában kerül elő, a Diocletian neve az elsők között merül fel, s ez a koncert nem cáfolt rá e kijelentésre. A zenészek komor megjelenése, E. M. dobos és MH gitáros gladiátorszerű külseje, az egész összkép rendkívül baljós színezetű volt. Az jutott eszembe, hogy egy-két ezer évvel ezelőtt ilyen alakok rohanták le a falvakat. Bár az emberben a fenevad a mai napig benne van. Csak egyesekben ilyen zene formájában kerül előtérbe. Szerencsénk volt, mert a hangzás nem pártolt el tőlünk és a zenekartól, a kíméletlen pergőtűz közepette is lehetett hallani a gitárosok fűrészelését, az ujjak szánkázását a húrokon, és a jókora termettel bíró ex-rendőr frontember, Rigel Walshe basszusgitárját, agresszív hangjait.

E. M. dobosra nem kis feladat hárult e pusztító opuszok elkalapálása ürügyén, már csak azért sem, mert erővel üt, nem volt trükközés a dobokkal. A gyors részek alatt aligha múlható felül brutalitásban ez a kegyetlen gárda, de a lassabb témáknál észlelhetők voltak az old-school gyökerek. Egy-egy mérsékeltebb tempójú részletnél az ős-primitív Sodom jutott eszembe, hogy a pergőtűz ismét elsöpörjön mindent. Számcímeket értelemszerűen nem tudok említeni, de valószínűleg az új lemezről is eldörögtek néhány kellemes darabot.

War metal volt ez a javából, a black és a death metal együttesének csúcsra járatása, ultra-erőszakos tálalásban, eleget téve a Diocletian hírhedtségének.

–M. P.

KERESÉS
Megjelent a februári
digitális különszám!
febr  |  dec  |  nov  |  okt  |  szept
RÉGI LAPSZÁMAINKAT
  1. KILLSWITCH ENGAGE
    This Consequence
  2. DREAM THEATER
    Parasomnia
  3. TREMONTI
    The End Will Show Us How
  4. OBSCURA
    A Sonication
  5. THUNDERMOTHER
    Dirty Divine
  6. MARKO HIETALA
    Roses From The Deep
  7. LACUNA COIL
    Sleepless Empire
  8. PHOENIX RT
    Amit itt hagyunk
  9. DAWN OF SOLACE
    Affliction Vortex
  10. JINJER
    Duél
  11. SAOR
    Amidst the Ruins
  12. MANTAR
    Post Apocalyptic Depression
  13. DYNAZTY
    Game Of Faces
  14. MAJESTICA
    Power Train
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw