Írta: Milán Péter
Nem minden nap látogat el hozzánk ausztrál zenekar, ráadásul olyan, amely egy adott zsáner egyik fontos alakjának számít. Az Austere előtt két további előadót tekinthettünk meg.
Lassan arra a következtetésre kell jutnom, hogy black metal nélkül nincs kísérletezés, zenei határtágítás, továbblépés. Ez persze túlzás, de az előttem teljesen ismeretlen Shum jelezte, hogy részigazság van benne. Egyszemélyes produkcióról volt szó Varsás Gábor közreműködésével, aki különféle elektronikai eszközökkel keltett hangokat a színpadon. Ambient-szerű mintái, furcsa zörejei néha zárlatos konyhai eszközök hangjait idézték fel, de Gábor csakhamar gitárt ragadott és black metalos gitárpengetésekbe kezdett, amelyek a gépies ritmusokkal együtt sajátos hatást keltettek. Nem mondom, hogy múlhatatlan nyomot hagyott bennem ez a műsor, de a gitáron előadott témáknak megvolt a hangulata, vonzereje. Érdekes felvezetés volt.
Az olyan apró termekbe, mint a Robot, nem érdemes későn beérkezni, mert nagy az esélye, hogy az adott zenekart (a fejeket) már csak a helyiség végéből lehet szemügyre venni. Ez volt a helyzet a Lunar Tombfields koncertjével, amit jó messziről láttam, s így az élvezeti érték nagyban lecsökkent. A zene egyébként nem rossz, a csapat a Les Acteurs de l’Ombre Productions kiadónál foglal helyet, amely ismert a minőségről, arról, hogy éles füllel rendelkeznek a black metal kapcsán. A zenekar két albummal rendelkezik, melyek közül inkább a 2023-as An Arrow To The Sunt tanulmányoztam. A hangzás nem volt tökéletes – nem tudom, elől hogy szólt -, s így a lemez nüanszai sokszor nem érvényesültek, de így is pozitíve értékelhető, hogy a zenekar lehetőséget kapott egy nevesebb előadó előtt fellépni. Remélhetőleg legközelebb sikerül jobb körülmények között megtekinteni őket.
A két törzstaggal rendelkező Austere a szuicid vagy depresszív black metal egyik alapbandája. 2005 és 2010 között két nagylemezt adtak ki, amelyek a műfaj nagyjai közé repítették a csapatot. Négy évvel ezelőtt újjáalakultak, s 2023-óta évente adnak ki albumot, a legújabb, a The Stillness Of Dissolution júniusban érkezik. Kíváncsi voltam, hogyan festenek majd a színpadon, de semmi extra nem történt. Desolate gitáros/énekes, Sorrow dobos/énekes és két társa pólóban, farmerben lépett színpadra – semmilyen külsőséget nem vonultattak fel, de nem is számítottam ilyesmire.
A zenekar nagyjából tartotta magát az egyórás időtartamhoz, melynek során egy élvezetes utazáson vehettünk részt a komor érzések világában. A koncert után az volt az érzésem, hogy a csapat lemezei változatosabbak, mint amilyen ez a koncert volt. Úgy értem, a két alaptag nyilván úgy állította össze a programot, hogy ne kerüljenek bele nagyon lassú témák, inkább egy folyamatos pulzálás alakuljon ki, ami akkor sem szakad meg, amikor véget ér egy tétel. A korai Katatonia hatása – jelesül: Brave Murder Day – világosabb nem is lehetne az Austere kapcsán; a gitártémák, az egyszerű, pumpáló ritmusok, a hangulat a svéd komor mesterek világát idézi, de úgy, hogy közben az ausztráloknak is sikerült némi saját hangra szert tenni. Nem könnyű, ha valakire ekkora hatást gyakorol egy másik csapat, de ez esetben mégis sikerült.
Desolate a színpad közepén pengetett, s ordította a mikrofonba kínterhes szövegeit, de az arcát látva semmilyen érzelmet nem lehetett róla leolvasni. Ez mind a négy tagról elmondható volt. Mondhatjuk, ez így autentikus, mivel furcsa lenne depresszív black metalt szövegelésekkel, erős gesztusokkal tarkítva előadni. Sorrow a dobok mögött néha átvette az énekesi teendőket is. Általában dallamosabb dolgokat adott elő, de olykor ő is megreccsentette a torkát.
Szoktam hallgatni az Austere lemezeit, mégsem tudnék számcímeket említeni, de ez nem is fontos, mivel a koncertet fel lehetett fogni egy nagy folyamként, amely egy órán keresztül áramlott keresztül a hallgatón. Úgy is mondhatnám, hogy az a szép ebben a műfajban (black metal), hogy olyan sokféleképpen lehet megszólaltatni, rengeteg irányba lehet elmozdulni. Az Austere introvertált zenészei befelé forduló, ám dinamizmust sem nélkülöző szettet mutattak be e tavaszi estén. Tán nem utoljára.
