Az utóbbi időben rendszeresen visszatérő vendégnek számít Budapesten a szimfonikus metalt játszó svéd Eleine, hiszen a bő egy évtizede alapított zenekar 2020 tavasza óta immár negyedik koncertjét adta nálunk. Az április 12-én a fővárosi Dürer Kertben megtartott fellépésük mégis minden korábbinál fontosabbnak számíthatott a csapat életében, hiszen most első alkalommal már nem mint előzenekar érkeztek hazánkba, hanem ezúttal már önálló turnéjuk keretében ejtették útba Magyarországot. Mindezt ráadásul úgy, hogy csupán néhány héttel a koncertsorozat kezdete előtt váltak meg két korábbi zenésztársuktól, Jesper Sunnhagen dobostól, valamint Filip Stålberg basszusgitárostól. Az Eleine alapító tagjaival, a modellként is ismert Madeleine Liljestam énekessel, illetve a gitáros-énekes Rikard Ekberggel készült interjúnk során először természetesen ennek okaira kérdeztünk rá.
Szöveg: Gyuricza Ferenc / Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: Jytte Lindberg, zenekari archívum
–
Még februárban tudattátok rajongóitokkal egy közleményben, hogy Jesper és Filip is távozik a zenekarból. Mi történt valójában?
Rikard Ekberg: „Nos, ez egy nem túl elegáns történet, amit nem is szeretnénk nagyon részletezni. A lényeg, hogy nem megfelelően viselkedtek a rajongóinkkal, ezért menniük kellett. Tehát nem saját elhatározásuk volt, hogy kilépnek, mi döntöttünk úgy, hogy menniük kell.”
Madeleine Liljestram: „Ezért is választottuk ezt a módját a bejelentésnek. Tudtuk, hogy a rajongók egy részét sokkolni fogja a hír, hiszen valóban a turné kezdete előtt történt, de nem volt más lehetőségünk. Olyan dolgot tettek, ami nem igazán publikus, és ha nyilvánosságra hoznánk az összes részletet, azzal elsősorban nem magunknak ártanánk, hanem azoknak a rajongóknak, akikkel szemben elkövették. Miután elég szenzitív jellegű dologról van szó, ezért a részletek bemutatásával elég könnyedén azonosíthatóak is lennének az érintett rajongók, amit mindenképpen szeretnénk elkerülni. Magát a tagcserét természetesen el akartuk mondani, de az okokat ennél részletesebben nem. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy ezt mi módon tudjuk megtenni, végül arra jutottunk, hogy egy közlemény kiadása lesz a megfelelő eszköz. Mi ezzel a magunk részéről lezártnak tekintjük a történteket.”
R.E.: „Természetesen már előtte átbeszéltünk az érintett rajongókkal mindent, és ők is úgy látták, hogy ez volt a legjobb megoldás.”
Sem Jesper, sem Filip nem volt alapító tagja a zenekarnak. Mennyire vették ki a részüket a kreatív munkából?
R.E.: „Semennyire. Ezért is volt nagyon könnyű meghozni azt a döntést, hogy megszabadulunk tőlük.”
M.L.: „Az Eleine zenekart a kezdetek óta ketten csináljuk Rikkel. Mi írjuk a dalokat, mi állítjuk össze a koncertek programját, s mi hozzuk a hosszútávú döntéseket is. Ha úgy vesszük, az Eleine zenekart valójában mi ketten jelentjük.”
R.E.: „Így van, mi vagyunk az alapító tagok, s mi ketten csináljuk az összes kreatív munkát. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy Viktor (Jonasson, gitáros), aki 2021 óta folyamatosan velünk van, szintén a zenekar tagja már. Két évvel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy őt is az Eleine tagjának tekintjük. Jelen pillanatban tehát hárman alkotjuk a zenekart, de a kreatív munkát továbbra is ketten visszük tovább.”
.
Van elképzelésetek a két kiesett zenész pótlására?
R.E.: „Ezt a turnét egy beugró dobossal visszük végig, ő Kevin Werder, egy nagyon tehetséges, 26 éves svéd zenész, akiről a Youtube-on találhatsz régebbi felvételeket, többek közt olyat is, ahol egy Eleine-dalt játszik. A basszusgitárt egyelőre samplerek segítségével oldjuk meg. Tudod, amikor az albumainkat készítettük, nemcsak a gitárt játszottam fel a stúdióban, hanem a basszusgitárt is, szóval az összes dal basszusgitáros része megvolt otthon. Előkerestem ezeket a régi felvételeket, és egy program segítségével felraktam őket egy samplerre. Így most a legkisebb helyet elfoglaló basszusgitáros lesz velünk a színpadon, akivel biztosan nem fogunk összeütközni koncert közben.” (nevet)
M.L.: „Ahogy Rik is mondta, Kevin egyelőre beugró dobosként van itt velünk, majd meglátjuk, hogy mennyire válik be, és mit hoz a jövő. Nem akartunk elhamarkodott döntést hozni, ezt Kevin is megértette, s el is fogadta. Egy basszusgitáros nélkül fel tud lépni egy zenekar, de egy dobos nélkül nem. Dobosra tehát mindenképpen szükség volt, ezért kerestük meg Kevint. A basszusgitáros kapcsán azonban nem éreztük azt a feszítő szükségszerűséget. Ott van a Powerwolf esete. Hány éve léteznek már úgy, hogy nincs basszusgitárosuk? Ezért is mertem Riknek javasolni, hogy csináljuk végig ezt a turnét úgy, mint a Powerwolf. Persze, közben keressük a megfelelő embert, ha van valaki a látókörötökben, szívesen fogadjuk a javaslataitokat. Vagy ha esetleg olyan valaki olvassa ezt az interjút, akit érdekel egy ilyen lehetőség, jelentkezzen bátran.” (mindenki nevet)
Ez az első turnétok Európában, ahol már nem előzenekarként, hanem headliner produkcióként léptek fel. Ez mindig nagyon kockázatos döntés egy fiatal zenekar számára, nemcsak a közönség miatt, anyagilag is. Nektek bejött a számításotok?
R.E.: „Valóban, ennek mindig megvan a rizikója, hiszen soha nem lehetsz biztos abban, hogy bejönnek a számításaid. Ha azonban szeretnél előbbre jutni, nem járhatod örökké az előzenekarok útját. Előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor muszáj lesz vállalnod ezt. Mi nagyon sok koncertet adtunk már előzenekarként, és mindig 110 százalékot nyújtottunk. Egyébként fogunk is még úgy turnézni, hiszen ősszel a Primal Fear nyugat-európai koncertjein veszünk részt, mint vendég. Ezt a turnét azonban meg akartuk csinálni, hogy felmérjük, hol tartunk, s nem kellett csalódnunk. Szerencsére azokban a városokban, ahol korábban másokkal együtt már jártunk, sokan eljöttek megnézni bennünket.
M.L.: „Aki ma zenélésre szánja rá magát, annak egy kicsit üzletembernek is kell lennie. Tudod kell, hogy mikor vállalj sokat, s mikor keveset, hogy ne vidd csődbe a zenekarod. Mi ezzel a turnéval nagyot vállaltunk, és az eddigi helyszínek alapján úgy tűnik, hogy bejött a számításunk. Sokkal jobb nézőszámaink vannak, mint amit vártunk. Amikor elindultunk, még azt sem tudhattuk, hogy lesz-e egyáltalán egyetlen olyan ember itt, Budapesten, aki eljön megnézni bennünket. Ezért én is azt mondom, nagyon jó látni, hogy ennyien vannak.”
Jelenleg még mindig a 2023-as We Shall Remain albummal turnéztok. Mikorra várható az újabb nagylemez?
R.E.: „Már dolgozunk az új dalokon, ám azt egyelőre még nem tudom megmondani, hogy a következő album mikor jelenik meg. Az a tervünk, hogy júniusban egy kislemezzel jelentkezünk, s aztán a többit majd még meglátjuk.”
M.L.: „Nem érezzük azt, hogy nagyon sietnünk kellene. A We Shall Remain fogadtatása nagyon jó volt a rajongók részéről, ez boldogsággal tölt el mindannyiunkat. Azt is nagyon jó látni, hogy a turnén velünk együtt éneklik a dalokat, még azokon a helyeken is, ahol nem igazán jellemző az ilyesmi.”
Zenéjét tekintve az Eleine igencsak különleges színfoltja a mai metalszíntérnek. Általában a szimfonikus metalhoz sorolnak benneteket, de annál változatosabb, összetettebb és sokszínűbb a zenétek. Honnan eredeztethető az Eleine stílusa?
M.L.: „Ez egy nehéz kérdés, mert a legerősebb befolyásaink között valóban ott van a szimfonikus metal, de a death, a thrash és a black is. Nagyon sokféle zenét hallgatunk, azok mind hatással is vannak ránk. Szerintem ma már nincsenek tiszta stílusok, azoknak már lejárt az ideje. Ma attól válik izgalmassá a zene, ha eklektikus, ha többféle inspirációból merít. Ezért nem is szeretjük, ha egy koncertünk előtt úgy tüntetnek fel bennünket, mint szimfonikus metal zenekar. Mi egyszerűen csak metalnak nevezzük a stílusunkat. Szoktam is mondani: hé, emberek, gyertek el, nézzétek meg, hogy mit csinálunk, s az alapján döntsetek, hogy tetszik-e vagy sem.”
R.E.: „Ebben az a jó, hogy látszólag semmilyen irányzatba nem illünk bele, valójában azonban mégis mindenhol ott a helyünk. Játszottunk már a W.A.S.P., az Arch Enemy és a Moonspell előtt is. Lehet, hogy első blikkre azt mondanád, egyik előtt sincs helye az Eleine zenekarnak. Aztán amikor felléptünk ezeken a koncerteken, azt láttuk, hogy az emberek először csak meglepődtek, majd egyre jobban kezdik élvezni a zenét. Felfedezik maguknak az összetevőket, amelyek közel állnak hozzájuk.”
M.L.: „Ez így van. És ami még nagyon fontos, hogy érzelmeket akarunk kiváltani az emberekből a zenénk által. Az teljesen mindegy, hogy szomorú leszel tőle vagy boldog, esetleg csak felb*sz, hiszen egy adott zene mindenkit máshogyan érint meg. Az viszont tényleg fontos, hogy legyen rád hatással, hogy érzelmeket váltson ki belőled, ahogy belőlünk is. Ha zeneszerzés közben nem érzünk az adott dallal kapcsolatban semmit, akkor az a téma azonnal megy a kukába.”
A dalaitoknak Madeleine éneke is ad egy érdekes, izgalmas karaktert. Gyakran használsz olyan dallamokat, amelyek kevésbé szokványosak ebben a zenei közegben. Honnan vannak ezek az inspirációid?
M.L.: „Leginkább a filmekből. Nagyon szeretem azokat a filmzenéket, amelyeknek van egyfajta sejtelmes hangulata. A Gladiátor a legnagyobb kedvencem. Talán tízéves lehettem, amikor megjelent, és azonnal lenyűgözött az a keleties hangulat, amit a zenéje sugárzott. Szerintem nagyon jól eltalálták a szerzők. (Hans Zimmer és Lisa Gerrard.) Ha behunyt szemmel hallgatod a zenét, látod magad előtt azt az utánozhatatlan hangulatú keleti világot. Én is azt szeretném, ha az Eleine dalai vizuális élményt adnának a hallgatójának, és erre a keleti dallamok kiválóan alkalmasak. Szerintem az olvasóitok érteni fogják, hogy miről beszélek. Biztosan szoktak olyan számítógépes programokkal játszani, mint mondjuk a Call of Duty. Azoknak a zenéiben szintén vannak keleti elemek, s szerintem ettől működnek olyan jól.”
R.E.: „Az érzékeléseid összekapcsolódtak a tudatalattiddal. Amikor meglátsz egy sivatagot, teljesen mindegy, hogy a valóságban, egy filmben vagy egy számítógépes játékban teszed azt, rögtön megszólal a fejedben egy keleti dallam. Ez fordítva is működik. Amint megszólal egy keleti melódia, a tudatalattid már vetíti is ki eléd a sivatag képét. Nos, mi azt szeretnénk, hogy az Eleine zenéje is hasonló módon működjön. Hogy a dalaink hallatán a tudatalattid vetítsen ki egy képet.”
Mindannyian Svédországban születtetek, Madeleine arcvonásai azonban hordoznak magukban valami egzotikumot. A szüleid honnan származnak?
M.L.: „Amennyire csak tudom, a családom mindkét ágon svéd eredetű, szóval ezen a téren nem tudok semmi izgalmasról beszámolni. (nevet) Tudod, az az érdemes ebben a dologban, hogy bárhol járok a világban, mindenhol megkapom ezeket a kérdéseket. Amikor Görögországban léptünk fel, többen azzal jöttek oda hozzám, hogy az arcvonásaim alapján biztosan görög vagyok. Romániában is ugyanez volt, nem is beszélve arról, hogy ha közel-keleti származásúakkal találkoztam. Eleinte egyáltalán nem foglalkoztam vele, de már engem is egyre jobban érdekel, hogy honnan származnak a felmenőim.”
A mai metalszíntéren rengeteg női énekes van. Rivalizálás van köztetek vagy barátság?
M.L.: „Szerintem a színtér szereplői közt semmilyen rivalizálás nincs. Nem is értem, miért kellene egymással versenyeznünk. Én inkább azt látom, hogy szívesen dolgozunk együtt, ha van arra lehetőség.”
–
Az interjú eredetileg a 2025. májusi digitális különszámunkban jelent meg.
Tartalom: Eleine – Élő Fém – Godsmack / Sully Erna – Hangpróba – Ignitor – Jade – Katatonia – Klasszikus! (Iron Maiden: Live After Death) – Koncertmenü – Médiaradar – Michael Schenker – Misfire – Nightbreed Fesztivál (Árnyak Show, Dying Wish, Land Of Charon, Pornography) – Sokkoló Korongok / Extra – Wall Of Sleep – Will Hunt / Evanescence
