Február közepén jelentette meg legújabb, Game Of Faces című albumát az európai dallamos metal színtér mind népszerűbbé váló zenekara, a svéd Dynazty, majd néhány hétre rá fel is lépett nálunk az Amaranthe-ból is ismert énekes, Nils Molin vezette zenekar. Akkor még nem tudhattuk, de közben az is kiderült, hogy a nyár végén visszatérnek Magyarországra, a Tábor Fesztivál egyik nemzetközi fellépőjeként adnak újabb koncertet hazánkban. A budapesti fellépésük délutánján így tehát erről még nem kérdezhettük az énekest, néhány egyéb aktualitásról azonban igen.

Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: Patric Ulleaus

–

Az előző két album, a The Dark Delight és a Final Advent is nagyon sikeres volt, s az európai ranglétrán egy magasabb szintre helyezték a zenekart. Éreztétek emiatt bármilyen nyomást vagy megfelelési kényszert a Game Of Faces dalainak megírása kapcsán?

„Igen, mondhatjuk, hogy volt bennünk ilyen érzés. Persze, eddig minden egyes alkalommal, amikor nekiálltunk egy új album munkálatainak, hatalmas kihívásként fogtuk azt fel. Most még inkább ezt éreztük, de nem teher volt, inkább inspirált bennünket. Azt a belső nyomást, amiről beszélünk, mi pozitívumként éltük meg. Felpörgetett bennünket, ezért inkább jól jött, mintsem nyomasztott volna bennünket.”

Az a zene, amit játszatok, igen erősen magán viseli a svéd dallamvilág jegyeit, ami visszavezethető egészen ABBA-ig, s ennek megfelelően nagyon is populáris. A Game Of Faces ugyanakkor szerintem agresszívebb, súlyosabb hangzású, mint a Final Advent volt. Van magyarázatod erre a kettősségre?

„Természetesen van, de kezdjük azzal, hogy hasonlóan látom az új dalainkat, mint te. Az új album mindenképpen durvább, súlyosabb hangzású, mint az előzőek. Szerintem markánsabb, hangsúlyosabb benne a gitár, s a dallamokra is sokkal jobban odafigyeltünk, ezért tényleg mutat némi hasonlóságot a svéd popzenével. Szóval mind a két állításodban van igazság. Ez pedig azért alakulhatott így, mert nagyon sokféle hatás ér bennünket, amiket igyekszünk beépíteni a zenénkbe. Sokat kísérletezünk, játszunk a különböző ötletekkel, s ezekből általában mindig valami izgalmas dolog születik. Nincsenek konkrét terveink, amikor elkezdünk egy új albumon dolgozni, olyan zenét írunk, ami nekünk tetszik, és csak reménykedünk abban, hogy más is így érez majd. Szerintem a zeneszerzést illetően ez a legjobb kiindulópont. Én ugyanis nem hiszek abban, hogy tudsz olyan dalt írni, amiről mások gondolják azt, hogy illene hozzád. Elsősorban neked kell szeretned a saját zenédet, aminek egyéninek kell lennie, s belőled kell fakadnia.”

.

A Game Of Faces kreatív munkálatai során változtattatok bármit is a dalszerzés módszerén? Néhány hete, amikor a basszusgitárosok, Jonathan Olsson itt járt a Painnel, arról beszélt, hogy ő ezúttal nem írt dalt az új albumra…

„Nem, szerintem nem nagyon változtattunk semmit. Az utolsó pár albumnál már mindig ugyanúgy dolgoztunk. Nagyrészt mi hárman írjuk a dalokat, Mike (Mike Lavér gitáros), Love (Rob Love Magnusson gitáros, billentyűs) és jómagam. Ugyan van pár dalunk, amihez Jonathan valóban adott ötleteket, de ennél az albumnál nem így alakult, ennek azonban nem volt semmi különösebb oka, csak így történt. Ez egy jól bevált munkamódszer, nincs okunk változtatni rajta.”

Véleményed szerint mitől lesz igazán jó egy dal?

„Attól, ha a fő dallama egy szál akusztikus gitárral kísérve is elénekelhető. Igen, azt gondolom, hogy abban a stílusban, amiben mi is dolgozunk, ez egy fontos alapelv. Ha kezedbe veszel egy akusztikus gitárt, és azzal kísérve önmagadat elénekelsz valakinek egy dallamot, amire ő úgy érzi, hogy jó, azaz tetszik neki, akkor már érdemes foglalkozni vele. Van ugyanis egy jó alapod, amire egy teljes dalt fel tudsz építeni. Persze, nem feltétlenül kell, hogy így csináld, de ez valóban jó módszer lehet arra, hogy jó dalok legyenek a tarsolyodban.” (nevet)

A Game Of Faces dalai ilyenek?

„Igen, szerintem a nagy részük ilyen.”

Az új albumon nagyon sok billentyűs hangszert használtok, a színpadon viszont samplerről szólnak a billentyűs részek. Azon nem gondolkodtatok, hogy egy billentyűssel egészüljön ki a zenekar?

„Nos, éppen ezen a turnén alakult úgy, hogy bekerült olyan dal a programba, amit teljes egészében élőben adunk elő. Mivel még előtte vagyunk a koncertnek, erről többet még nem akarok elárulni, majd te is láthatod. Mondhatni, hogy megint hasonlóképpen gondolkodunk, te hiányoltad a billentyűst, mi pedig éppen most kezdtünk el így dolgozni.”

Az új album a Nuclear Blast kiadónál jelent meg. Jelent ez bármi változást a zenekar számára azon kívül, hogy másik cégnév kerül az albumra?

„Nem igazán. Semmi nem változik, minden ugyanaz marad, csupán más emberekkel dolgozunk, és egy másik kiadó fogja megjelentetni az albumot. Lehet, hogy nekik jobb marketingötleteik lesznek, vagy ilyesmi, de a zenekar életében ez semmi változást nem hoz.”

Ahogy azt a beszélgetésünk elején is említettem futólag, az utóbbi néhány évben jelentőset lépett előre a zenekar. Ennek köszönhető, hogy hamarosan mentek Dél-Amerikába, s ha jól tudom, utána Japánba is visszatértek? 

„Igen, ez így van, egyre inkább jegyzik a zenekart, és egyre több helyre hívnak bennünket. Brazíliába májusban megyünk, az ottani legnagyobb fesztiválon fogunk fellépni. Ez lesz az első fellépésünk Dél-Amerikában, nagyon várjuk már. Ha összejön, akkor valamikor az év vége felé lesz egy japán turnénk is. Oda már nagyon régen el kellett volna mennünk, 2020-ban le is voltak foglalva a koncertjeink, ám jött a pandémia, s áthúzta a számításainkat.”

Vannak még olyan területek, ahol nem lépett fel a Dynazty, de szeretnének meghódítani?

„Igen, van egy pár ilyen ország. Például sosem voltunk még Görögországban, s a dél-európai régió néhány más államában, így például Szlovéniában sem. A keleti országok is rendre kimaradtak az eddigi turnékból. Ebben az évben minden ilyen elmaradást be szeretnénk pótolni. Már dolgozunk egy újabb európai turnén, amit szintén idén szeretnénk megvalósítani, ott talán lesz rá lehetőség, hogy ezekben az országokban is megmutassuk magunkat. Amerikában ugyan voltunk már egyszer, de az nem volt teljes turné, szóval még azzal is tartozunk. Nagyon sok hely van a világon, ahol jó lenne koncertet adni, de ez nem hirtelen támadt ötletek alapján történik. A turnék tervezése gyakran évekkel előre történik.”

Mindenki azt mondja, hogy zenei szempontból Amerika egészen más világ, mint Európa. Szerinted az a dallamos power metal, amit játszatok, mennyire népszerű most arrafelé?

„Ahogy én látom, egyre jobb a helyzet, mintha az amerikai közönség is egyre inkább érdeklődést mutatna erre a zenére. Az elmúlt 15-20 évben valóban csak a nu és a modern metal volt menő arrafelé, de most a melodikus metal zenekarokra is van igény. Persze, még nem akkora, mint a modern metalra, de most lenne érdemes megvetni ott a lábunkat, mert lehet, hogy nagy jövője lesz ott ennek a stílusnak. Ki tudja, hogy mit hoz a jövő?”

És mi a helyzet itt, Európában? Szerinted meddig emelkedhet a Dynazty népszerűsége? Van ma egy dallamos rockzenekarnak esélye arra, hogy olyan sikeres legyen, mint annak idején a Europe volt?

„Szerintem igen, ez reális célkitűzés, és egyáltalán nem lehetetlen küldetés elérni azt a szintet. Több nagyon híres és sikeres dallamos metal zenekar van már a színtéren, talán elég, ha csak a svéd barátainkat, a Sabatont említem, akik már mindenfelé arénákban lépnek fel Európában. Bár vannak, akik ezzel nem értenek egyet, de én őket is a dallamos metal zenekarok közé sorolnám, még akkor is, ha alapvetően más a megszólalásuk, mint a miénk. A Sabaton bebizonyította, hogy ha képes vagy jó dalokat írni, akkor semmi sem lehetetlen, legfeljebb a csillagos ég jelenti a határt.”

A zenekarnak az utóbbi években egyre erősebb a kapcsolata Magyarországgal. Nemcsak egyre több koncertet adtok nálunk, de a turnéstábban is több magyar van. Mondhatjuk azt, hogy mára Magyarország vált az európai bázisotokká?

„Igen, mi is így érezzük ezt. Magyarország lassan valóban kezd olyan lenni számunkra, mintha már a második otthonunk lenne. Mivel nagyon sok olyan ember van, akikkel együtt dolgozunk, és elég sok magyar rajongónk is akad, mindig nagyon jó érzés ide visszajönni.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2025. áprilisi digitális különszámunkban jelent meg.)

Havi Metal – A Jó, a Rossz és a Csúf (Alex Skolnick) – Udo Dirkschneider – Omen – De Facto – In The Woods… – Liv Kristine – Hangpróba – Sokkoló Korongok/Extra – Epica – Eluveitie – Crownshift – Bigfoot Preston – Odion – Dynazty – Enforcer – Élő Fém (Enforcer, Tribulation, Airbourne, Rivers Of Nihil, Godsmack) – Alien Weaponry – Continoom – Deathless Legacy – Médiaradar – Old School – Koncertmenü