A DIO név fantasztikus bűverővel hat öreg és fiatal gitárosokra egyaránt. Amint kitudódott, hogy Craig Goldy elhagyta a zenekart és Ronnie James megfelelő utánpótlást keres, ajánlkozók tömege bombázta kazettákkal. Az utóbbi néhány hónapban Ronnie és segítői kb. 5000 demószalagot kaptak a világ minden tájáról. Mindegyiket gondosan meghallgatták, megvizsgálták. Mialatt a banda főhadiszállásán mindenkit lefoglalt a feladat, hogy kifogják az aranyhalat a zavarosból, a rockvilágban a leglehetetlenebb pletykák keltek szárnyra.

“Vivian Campbell ismét csatlakozott a DIO-hoz.” Mások azt rebesgették: Yngwie Malmsteen a következő segéderő. Megint mások biztosra vették, Ronnie és Ritchie Blackmore összeálltak, s a Rainbow újraélesztésén fáradoznak. Maga Ronnie azt állítja, ebből semmi sem igaz. De vajon hogy látja DIO a történteket? Először is a legfontosabb kérdés: Miért ment el Craig a csapatból? Talán valaki ‘megkérte’ rá?

“Craig saját elhatározásából távozott. Mindez a már sokat emlegetett zenei nézetkülönbségek miatt történt. Magánemberként továbbra is kitűnően megértjük egymást. Kiválása a barátságunkat a legkisebb mértékben sem befolyásolta.”

A zenei nézeteltérések gyakran a mindent vagy semmit jelentik. Miben különböztek vélemények?

“Craig nem tudott igazán ráhangolódni a hangzásvilágunkra. Mindig is jobban otthon érezte magát a kommersz területeken, hiszen sokáig játszott Giuffriával. Craig folyton olyan ötleteket hozott, melyek teljesen idegenek voltak a DIO-féle muzsikától. Én és a bandám letettük a névjegyünket az igazi heavy rock mellett és Craig ezzel nem tudott azonosulni. Én pedig semmiképpen sem akartam a kommersz rock vagy pláne a pop felé orientálódni.

Igy aztán Craig dilemmában találta magát. Vitái támadtak a zenekarral, mert nem valósíthatta meg zenei elképzeléseit. És a csapatban végül is én határozok lényeges zenei kérdésekben. Ez hosszú távon nagyon megzavarta, mégpedig azért, mert tehetséges gitáros és jó dalszerző. Másrészről viszont a DIO az én bandám és úgy gondolom, eléggé tapasztalt vagyok ahhoz, hogy tudjam, pontosan milyen zenei irányba vezessem az együttest.”

STAGNÁLÁS ÉS VÁLTOZÁS

A kritikusok gyakran megvádolták a zenekart, nem hoz semmi újat, stagnál. Különösen jellemző volt ez a Dream Evil album megjelenését követően. Azt mondták, hogy DIO a zenei fejlődés helyett önnön múltjának ismételgetését választotta. Ronnie elfogadta a kritikákat, és felfigyelt a veszélyekre.

“A kritika egy része jogos volt. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy előre kell lépnünk. Ez nem jelenti a magam és a banda stílusának alapvető megváltoztatását. A legfontosabb DIO-jellemzők a jövőben is ugyanazok maradnak.

A kritikusokkal mindig ugyanaz a helyzet. Lényegében sohasem tudsz a javukra tenni. Ha például teljesen új zenei irányba kalandozol, nagy az esély rá, hogy széttépjenek. ‘Nyálasodásról’, a divatirányzatoknak való behódolásról beszélnek. Vagy megállapítják, téged már csak a gyors meggazdagodás érdekel, már nem vagy a már nem vagy a régi, vagy egyszerűen megőrültél. Ha a változás nem elég nyilvánvaló, akkor persze egy helyben topogsz, önmagad másolod stb.

Mindenképpen kockázatos kritikusok bírálataira hallgatni. Sokkal inkább mérvadónak tartom a rajongók véleményét. Végül is nem a kritikusoknak, a gyerekeknek csinálom a zenét. És mindenekelőtt szeretnék hû maradni önmagamhoz.”

Mostanában azonban igen körülményes zenét írnia. DIO ugyanis arról is híres, hogy általában gitárosával együtt dolgozik az új anyagon. Jelenleg viszont nincs gitárosa. 

“Szinte mindennap írok új dalokat, jó néhány van már belőlük. De a végleges változat elkészítésével még várnom kell míg, a stúdióba vonulunk, szeretném hallani az új gitáros ötleteit, véleményét. Magam is játszom gitáron, így a gitáralapokat én is el tudom játszani, de messze vagyok egy igazi gitárostól, ezért inkább megvárom míg kerül egy igazi.”

Remélhetőleg talál majd egyet, hiszen a több mint 5000 pályázó közül már csak egy tucat szerepel az esélyesek listáján.

,,Demók a világ minden tájáról érkeztek. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, a többségük Kaliforniából származik, ami azért utal arra, hol találhatjuk a világon a legtöbb gitárost. Elég sok gyenge anyag futott be. Nagyon gondosan meghallgattam minden szalagot. Volt, amelyiket többször is. A végső listára kevesen kerültek fel, és azok közül mégis 10 kaliforniai volt. Ezt a tíz fickót hívtuk meg először meghallgatásra. Ha ezek között nem találjuk meg a megfelelőt, akkor másokat is meghallgatunk majd, főleg Európából. De akárhogy is alakul, lassan kifutok az időből. Nemsokára stúdióba kell vonulnunk, mert a lemeznek őszre kész kéne lennie!”

A legérdekesebb pletykák egyike, hogy Craig Goldie helyére az eredeti mágus, Vivian Cambell tér vissza. A hír annál is inkább hihető, mivel Viv nemrégen hagyta el a Whitesnake-et. Ráadásul az ötlet még Ronnie-nak is vonzó.

“Igazán érdekes gondolat. Megfelelő körülmények között érdemes lenne kipróbálni. Habár… nem tudom, képesek lennénk-e hosszú távon újra jól együtt dolgozni? Minden zenész átesik bizonyos fejlődési szakaszokon. Például az én szakaszaim a RAINBOW, a BLACK SABBATH voltak, majd a végén a DIO. Viv eddig tulajdonképpen a DIO és a Whitesnake szakaszokon esett túl. Minden fázis tovább formálja a zenészt és mint ilyen, fontos lépés a fejlődés szempontjából. Felfedezni dolgokat, és ha elég merész vagy megvalósítod. De ez nem feltétlenül visszalépés. Viv számára valószínűleg ezt jelentené. De ez pusztán elméleti eszmefuttatás. Viv újra a saját együttesével foglalkozik és úgy tűnik, jól érzi magát.”

Nem vitás, DIO kivételes egyéniség a rock ‘n’ roll cirkuszban. Olyasvalaki, aki réges-rég eltávolodott a valóságtól és mélyen belemerült a képzelet világába.

„És ezt semmi sem fogja megváltoztatni. Én menekülési lehetőséget kínálok. Mi értelme a dalszövegekben állandóan a mocsokról, háborúról, küzdelemről és háborúkról, egyszóval erről az egész őrületről írni, amelyet naponta tapasztalsz? Én ezzel szemben a gyerekeket elvezetem a fantázia világába, ahol egy-két percen vagy órán át önfeledten kalandozhatnak. Természetesen ezek álomvilágok és úgy is kell tekinteni őket. Olyan világ ez, ahol a napi gondok, a mindennapi élet nem jelent problémát. Elég ha minden döntő szerepet játszik az életed fennmaradó részében.”

Szóval csukjuk be a szemünket és álmodjunk? Nem egészen, mert DIO azért figyel a külvilágra és legtöbbször határozott véleménye is van, amelyet pontosan és nyíltan kifejt majd minden vele készült beszélgetésben, interjú- ban.

“Személy szerint nagyon szeretem a Guns N’Rosest. A srácok annyira a felvállalt módon élnek, mint hosszú idő óta egy banda sem. Ez a banda a legtisztább rock ‘n’ roll. Kiváló muzsikusok is egyben, s talán ez a sikerük titka. Meglehet, a zenéjük nem új, sőt évtizedek óta létezik már, de ezek a srácok száz százalékig frissen, természetesen adják elő. Ezért olyan hitelesek. Ez a banda egyszerűen süt! S ez nem feltétlenül jellemző a többi hasonló ösvényen indult zenekarra. A legtöbbjük csupán másolásra képes.

A recept a következő. Vegyünk egy jó adag Zeppelint, egy kevés Stonest, adjunk hozzá valamit a The Who-ból, majd fűszerezzük egy pici Aerosmith-szel és máris kész az új átlagos amerikai rockbanda! És ők még úgy nevezik ‘vissza a gyökerekhez’…

Meg tudom érteni Jimmy Page-t és Robert Plantet, amint az interjúikban megemlítik, a legtöbb ilyen csapat nem más mint rossz Zeppelin-utánzat, akik úgy másolják az eredetit, hogy arra még engedélyt sem kértek. Másrészről viszont a Zep igazán boldog lehet, hogy egy egész generáció vallja fó inspiráló hatásnak a muzsikákat és bálványként tiszteli őket. A Guns N’ Rosest azért szeretem, mert ők igazán kivételnek számítanak. Bár, ha jól sejtem, nekik is egyre jobban asszimilálódniuk kell majd a divathoz. Hiszen a zeneiparban a siker és a profizmus ezt automatikusan hozza magával.”

Ez tehát azt jelentené, hogy még Axl, Slash és társaik is kedvüket és egyéniségüket vesztik majd a kemény munka során?

“Nem, semmiképpen. A rock ‘n’ roll sohasem volt a szó klasszikus vett értelemben munka. Talán azért is szeretjük mi, zenészek olyan nagyon. Persze a rockzenész is dolgozik keményen néha, de az egész lényege a zenélés örömében rejlik. Ezt még a szótár is világosan megmagyarázza: A rock ‘n’ roll-t JÁTSZOD, a lemezt is leJÁTSZOD, a színpadon, a tv-ben vagy a rádióban JÁTSZOD a műsort stb. Tehát a lényeg a JÁTÉK. A rock ‘n’ roll jó hangulatot, mulatságot, kellemes időtöltést jelent és én azért JÁTSZOM. Még az ezt körülvevő üzleti élet is, ha jól ismered a szabályokat, egyfajta játék, még ha olykor igen kemény, sőt kegyetlen is!

Talán ennek is köze van a r’n’r jelenlegi helyzetéhez az Egyesült Államokban. A r’n’r-t sohasem fogadták el olyan mértékben itt mint Európában. Az európaiak mindig is sokkal érettebbek voltak a rockzenére, készek azt művészeti formaként kezelni.

Az európai sajtó írt először jelentős cikkeket a rockzenéről, olyan komolyan véve azt, ahogy mindig is kellett volna: kulturális formaként! Európai szimfonikus zenekarok vettek fel lemezeket először rockcsapatok segédletével, európai színházak engedték be először ezt a muzsikát és szerzői szent falaik közé, annak ellenére, hogy tudták, ezek az emberek a r’n’r-on nevelkedtek.

Amerikában a mai napig másként működnek a dolgok. Az eredeti amerikai r’n’r mindvégig undorító, hangos és visszataszító maradt. Ezt a zenét sok-sok éven keresztül elnyomták, sem a tv-ben, sem a rádióban nem foglalkoztak vele. Kiszorították az amerikai közéletból, s csak a rebellisek, a fanatikusok hallgatták, az utca kölykei, akiknek természetesen semmi esélyük sem volt.”

HITELESSÉG ÉS NYILVÁNOSSÁG

“Egyike a még ma is divatos kliséknek, hogy a rock’ n’ roll ugyanazt jelenti mint a szex és a kábítószer. S a legtöbb zenekar mindent megtesz e klisék hitelesítéséért. Ezért csodálatos, hogy hirtelenjében egy csomó zenakar előjött és a drogok ellen énekel.

A kábítószer-ellenes fesztiválokon az idén olyan csapatok lépnek fel, mint a RATT, a MÖTLEY CRÜE, a SCORPIONS, BON JOVI, a CINDERELLA és mások.”

Szerinted mennyire hiteles ez a hirtelen fordulat az eddig vallottakkal szemben?

“Magam is sokat töprengtem ezen. Egyáltalán nem tartom hitelesnek, ha olyan zenészek döngetik a mellüket a kábítószer ellen, akik önpusztító, kemény életmódjukról ismertek.

Hiába mondják, hogy, hej, fiúk ne legyetek olyan elferdültek, szabaduljatok meg a drogoktól, sokkal jobb tiszta fejjel élni, ha egyszer láthatóan semmi sem változott rajtuk.

Na, jó, azt még elhiszem, ha a SCORPIONS énekel ilyesmiről, mert legalább tudom, ők tényleg tiszták, na de a többiek…

Na igen, sokunkra ragadt rá a rosszfiú-image, amit nem mindig ők találtak ki, de még mindig ez a közvélemény, nem is csoda, hiszen több évtizeden át ez ivódott a köztudatba. S ha a bandák egyik napról a másikra hátat fordítanak önmaguknak, egy mély lélegzettel tisztáznom kell magamban, vajon nem csak egy sajtótrükkról van szó? Attól félek, sajnálatos módon a legtöbb csapatnak nem tudok hinni.

Másrészről viszont, ha egy ilyen akció csak annyit is elér, hogy egy gyerek ennek folytán nem lesz kábítós, akkor az egész már megérte! Az egész nyugati világ nyakig ül a kábítószer-problémában. Különösen az USA-ban annyira ellenőrizhetetlenné váltak a dolgok, hogy a nemzet létét is vész fenyegeti.

Bandaháborúkról írnak az újságok vezércikkei nap mint nap, a kölykök úgy hullanak mint a legyek és a kábítószer-maffia mára már a kormány egy részét is ellenőrzése alatt tartja. Akárhogyan is, de valamit tenni kell.

Úgy gondolom Európában az emberek sokkal inkább tisztában vannak a problémával, mint itt. Az átlag amerikai az igazságnak mindig csak egy részét látja. S azt is csak akkor, ha már maga is belekeveredett az ügybe. Az igazság az, hogy az USA-ban a kábítószer-maffia majdnem az egész országot kézben tartja. Politikusok, jelentős beosztású tisztségviselők éppúgy érdekeltek illegális kábítószer-ügyekben, mint az ipar óriásai, bankok és hadsereg. Talán még a CIA-nak is része van egy-két ügyletben.

Az áldozatok pedig a gyerekek az utcán. Gyakorlatilag egy egész generáció haldoklik. A jelenlegi helyzetet drasztikusan rontja a túl liberális fegyvertörvény. Szinte bárki vehet fegyvert és aztán használja is.

Majdnem minden amerikainak van fegyvere. Néhány tinédzserbanda jobban felfegyverzett, mint a helyi rendőrségi alakulat.

Szigorítani kellene ezeket a törvényeket, hiszen hamarosan odáig jutunk, hogy bárki tüzet nyithat az utcán. Manapság már az átlagembert is az a veszély fenyegeti, hogy rálő egy vadidegenre, s talán csak egy parkolóhely elfoglalásáról van szó…”

Ezek után mi mást tehetnénk: reménykedünk, Ronnie túléli majd a legközelebbi parkolóhely-keresést. Nemsokára új gitárossal az oldalán vonul majd stúdióba, és legkésőbb őszre hallhatjuk majd az új DIO-nagylemezt!

Lapzárta után kaptuk a hírt: Mr. X. neve Rowan Robertson.

— Edgar Klüsener

Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hunga­rica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Terveink szerint ezek a régi lapszámok havi rendszerességgel kerülnek fel a digitális terjesztésbe. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 2 (1989/2) – TARTALOM
HAVI METAL – Szerkesztői gondolatok
BLUE MURDER – Sykes, a Kék Gyilkos
METAL CHURCH – A tagcserék háttere
ROXX GANG – Floridai gengszterek
FORRÓ DRÓT – Kishírek a nagyvilágból
ÉLŐ FÉM – Buli buli hátán
HOLY MOSES – Lichensteini koncepció
DIO – Törppapa (gitározni tudó) Törppicurt keres
SODOM/RISK – Lengyelski koncertski
MOBY DICK – Lemezt, de azonnal
GUNS N’ ROSES – Nincsen puska tövis nélkül
ONSLAUGHT – Friss thrash
FIX – A frontvonalban
HANGPRÓBA – Könyörtelen pontszámok
SOKKOLÓ KORONGOK – Ízlésficamító
DEMONSTRÁCIÓ – Új zenék, új arcok
GITÁRMÁNIA – Mitől szól jól a gitár?
KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS ’88 – Na, ki a kedvenc?
MICHAEL SCHENKER – Ő is volt kezdő valamikor
KERRY KING – Brutális gitáriskola
WHITE LION – Ugrásra készen

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw002/