Kiadó: THEOGONIA RECORDS / Írta: ZUBOR OLLY / 7

A Desert Near the End egy 2010-ben, Athénban alakult zenekar, a Tides of Time pedig a hatodik nagylemeze. Ha már görögökről van szó, nem meglepő módon a grandiózusság jellemzi a hanghordozót, a kísérőlevélben érkező információk szerint minden korábbinál nagyobb mértékben.

Nos, mivel nem ismerem a srácok korábbi munkáit, és csak egy-egy régebbi dalukba hallgattam bele előzetesen, így viszonyítási alapom nem igazán van. De tény, hogy a felsorakoztatott szerzemények kellő epikussággal rendelkeznek, mind az összetételüket, mind a hosszukat illetően.

A játék neve amúgy power/thrash metal, igaz, a black és a death rajongóinak is ajánlják a lemezt. Ez pedig annak köszönhető, hogy egy-egy intenzív begyorsulás, különösen az első három szerzeményben akár az utóbbi műfajok kedvelőinek is tetszhet. Hozzátenném, én nem nevezném ezeket se black, se death metalosnak, sokkal inkább erőteljesebben thrashesnek, de ez már legyen az én bajom.

Mindettől függetlenül (vagy éppen ezért) nekem a lemez eleje tetszik jobban, főleg az Oceans of Time című szerzemény, amely a grandiózussága (és a vadságai…) mellett a korong legemlékezetesebb vezérdallamát is felvonultatja. Ha lehet ilyet mondani egy csupa 5-8 perces tételeket felvonultató hanghordozó esetében, akkor alighanem ez venezhető a történelemről, emberiségről és sorsról szóló korong slágerszerzeményének.

A Tides… második harmadától kezdve már csak elvétve hallunk gyors részeket, és az emlékezetes(ebb) melódiák is elmaradnak, inkább a kimért témázgatások, riffelgetések veszik át a főszerepet. Pontosabban, mintha innentől a hangszeres szekció még több teret engedne Alexandros Papandreou kifejezetten erős power/thrash torkának az érvényesülésre. Nincs is baj ezzel a témázgatással, és az akusztikus betétek is kellemesek, sőt, a vendégként szereplő énekesnő, Ruby Bouzioti hangja is igazán csodálatos a Damnation című dalban, csak éppen jól esne még az album lezárultáig egy-két, az Oceansban hallott dallamhoz hasonlóval találkozni…

Nos, abban nem vagyok biztos, hogy a power/thrash rajongói mellett az elvakult black- és death-fanatikusok is rákapnak a hanghordozóra, de akik (al)műfaji határok, megkülönböztetések nélkül kedvelik a metalzenét, biztosan fognak maguknak találni rajta néhány tetszetős részt és/vagy komplett szerzeményt.