DIKTÁTOR
A Diktátort azért szeretem, mert nem utánoznak senkit, saját fejükkel gondolkoznak, dolgoznak. Róluk lehet igazi ismertetőt írni, s nemcsak úgy szavakat, mondatokat egy- más mellé rakosgatni, hogy teljen az oldal.
Idei anyaguk kissé túl eredetire sikerült, ezt még nekem is nehéz volt megemészteni. Amit csinálnak, teljesen egyedi, de nagyon sokszor át kell rágni a dalokat, hogy élvezhető legyen.
A Halál rabszolgái anthraxes tempóban és riffekkel operál. A Nem lesz jobb semmi valamivel dallamosabb, különösen refrénje jó. Azután a bizonyos pitralonos rockerinduló után itt van két újabb himnikus sor, mely a fanatikus metalrajongók zászlaját díszíthetné: „Anyám, ha szállok a szélben, ne szórd rám átkodat / Hidd el, nem lesz jobb semmi, fiad sátán marad.”
A Diktátor ultragyors nóta. Sajnos Derzsi Bálint nagyon ,black’-re vette az éneket, és a dallamok rovására a rekedt üvöltés kerül előtérbe. Viszont a szövegek továbbra is kiemelkedőek, messze jobbak, gondolatilag kifejezőbbek és mélyrehatóbbak, mint a magyar átlag.
Az Utolsó ítélet lassú, dobpergésre épített szám, amelyben a zene ugrik magas színvonal- ra. A demót kiváló minőségben rögzítették, a felvételek nagyon dinamikusak és jól kevertek.
Ha csak egy kicsit dallamosabb lenne az ének, és az élő hangzás erősítésére még egy gitárost bevennének, a Diktátor könnyen válhatna országosan is népszerűvé, hiszen zenei tudásuk és előadókészségük messzemenőkig elegendő ehhez!
– Cselőtei László
MOBY DICK
Úgy hallottam, Maróthy Gyuri, a Polip munkatársa is fogadkozik, szerződést fog aláíratni a magyar zenekarokkal, miszerint: amíg a velük készült cikke meg nem jelenik nyomtatásban, nem változhat a felállásuk! Valahol igaza van, lehet, hogy nekem is át kellene vennem a módszerét!? Ugyanis másfél-két hónapnyi nyomdai átfutásunk alatt óriásikat kavarnak a csapatok.
A Metal Hammer Hungarica átfutási ideje alatt eddig a Vivaldi lepett meg egy hirtelen tagváltozással, valamint a Moby Dick. No, de panaszra semmi komoly ok, hiszen Moby Dickék Molics Zsoltival – aki tengernyi zenekaráért simán kiérdemelné az utóbbi hónapok turmixgépe címet – az elképzelhetó legjobb irányba indultak el.
Minthogy eddig is szinte kizárólag Schmiedl Tamás gitáros énekhangját kritizáltuk a Dickkel kapcsolatban, megváltásként érte a hír a MHH irodát, hogy a soproniak összeszűrték a levet Zsoltival.
Négy szám – három régi és egy friss – született röviddel az első próbák után, de hamarosan elkészül újabb négy nóta is. Az eredmény: ég és föld! Már a nyitó Talpak legeslegelején a King Diamond-os beköszöntő sikoltás megelőlegezi a következő kellemes perceket. Habár az énekdallamok kilencvenöt százaléka már eleve adott volt Zsolt számára, hangja mégis ezerszer élvezhetőbbé tette a Moby Dicket.
Az új nóta – A Kiválasztott című – már Zsolt által írt, John Cyriis (ex-Agent Steel) minőségű énektémái előrevetítik, mire lehet képes Molics mester, ha szabad kezet kap. Aki ismeri a régi Sámán-demókat, az tudja, mit várhat tőle, azonban Zsolt itt többet használja hangjának középfekvéseit, mint korábban tette, és emiatt amint kiereszti a ‘Molics-magasat’, az sokkal jobban érvényesül.
A zenéről sok újat nem tudok mondani: pontosan feljátszott, rendkívül jól megszólaló speed metalt hallhat az érdeklődő, kellemes kettős gitártémákkal kísérve. Talán szívesebben vettem volna, ha kicsit változatosabb tempójú nóták kerülnek fel a szalagra, no de mindent akarok azonnal!?
A bemutatkozó, hírhedt soproni bulin oly madáragyúan viselkedő, elvakult rajongóknak pedig üzenem, mielőbb ássák bele magukat ebbe a minőségi demóba és hamar belátják majd, kinek van igaza! A Moby Dick név hallatán eddig csak legyintő zenekarokat pedig ezúton figyelmeztetem, honnan várhatják ezután a veszélyes konkurenciát! Csak így tovább!
– Lénárd László
-x-
Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!
METAL HAMMER HUNGARICA No. 3 (1989/3) – TARTALOM
HAVI METAL – Újságtéboly
METALLICA – Kar és láb nélkül
MÖTLEY CRÜE – Fő az egészség
RUNNING WILD – Rejtvény – Csak szakértőknek!
HÍREK – Forró Drót
HANGPRÓBA – Győztesek és vesztesek
SOKKOLÓ KORONGOK – Black Sabbath, Accept, Lord és még több
LEATHERWOLF – Kaliforniai farkasok
HELLOWEEN ÉS KAI HANSEN – Felek válás után
NICKO McBRAIN – Mr. Lapos Orr, a dobosok legdobosabbika
POKOLGÉP – A titkosítás ideje lejárt
METAL HAMMER FESZTIVÁL – Szerény szülinapi szórakozás
BLACK SABBATH – A legenda folytatódik
ÉLŐ FÉM – Manowar, Zed Yago és mások
SEPULTURA – Brazil srácok
WHIPLASH – Új lemez új címmel, új énekessel
DEMONSTRÁCIÓ – Szalaghegyek
GITÁRMÁNIA – Szekeres-tanfolyam
TELEGRAM – Rossz hírek és jó hírek a „táviratban”
KREATOR – A gyűlölet zászlaja az Akropoliszon
KREATOR – Amit Mille gondol a friss lemezről
Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld
A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw003/