A Talk Toomey podcast vendégeként a Megadethből tavasszal kitett David Ellefsont többek között arról is megkérdezte Joshua Toomey, hogy izgult-e a reakciók miatt, miután májusban nyilvánosságra kerültek a maszturbálós videói. Ismert, hogy Ellefson egy 19 éves rajongóval „flörtölt” a neten, a privát videók pedig kikerültek a netre.
„Száz százalékosan. Májusban még attól is stresszeltem, hogy bemenjek egy Starbucksba. Teljesen eltüntettem magam a radarról, egyszerűen mindent kikapcsoltam. És némi tanácsadást meg terápiát is igénybe vettem. Járok egy terápiás közösségbe, és hála Istennek, természetesen nagyon támogattak, hiszen ez a feladatunk.
Amikor az életben jönnek ezek a nagy kihívások, ahogy ez mindenkivel megesik, bármi is legyen az, kénytelen vagy azt mondani: ‘Rendben, ez nagyobb, mint én. Ez több, mint amivel meg tudok birkózni. Szóval külső segítséget kérsz, odamész valahogy így: ‘Mi a f… van, ember? Nem is tudom. Felrobbant egy bomba, rohadtul vérzek, a házam leégett, és mindenhol repeszek vannak’… Örülök, hogy ezt megtettem…
…Sokan sms-eztek nekem, és átküldtek mindenféle cuccokat. Én meg: ‘Abbahagynád az ilyen szarságok küldözgetését, kérlek? Ezzel nem segítesz nekem. Ha a barátomnak tartod magad. Ha a barátom akarsz lenni… Hagyj most békén, vagy támogass! Szóval azt hiszem, ez nem segített – a hírőrület, ami ilyenkor lezajlik. Szerintem ez inkább őket szórakoztatta, mint engem. Nézd, örülök, hogy ilyen szórakozást tudtam nyújtani mindenkinek – pár héten át jó néhány vezető hírrel. Szívesen. És az egész egyre szarabb lett, mindaz, amit elővettek, és belerángatták a családomat is.
De tudod, ez a rock and roll, ember. Te akartál rocksztár lenni, zenész lenni, te akartál kiállni oda és nyomni… Ha ebben a szakmában dolgozol, ha reflektorfényben vagy, akkor készülj fel arra, hogy néha a reflektorfény sötét árnyalatai is lecsapnak rád – mert lecsapnak, ez a valóság.
A helyzet ez, és azt hiszem, mindannyian azt gondoljuk valaki másnak az életét látva, hogy ‘Nem lenne nagyszerű a helyükben lenni?’ Pedig ha tudnád, hogy mi is történik az életükben, valószínűleg inkább örömmel vállalnád az összes saját problémádat. Azt mondanád: ‘Ó, ez nem is olyan jó, mint gondoltam, ha a színfalak mögé nézek’.
Mindannyian emberek vagyunk. Mindannyiunknak vannak ilyen-olyan dolgai. És azt hiszem, az történik ezekkel, hogy jönnek ezek a pillanatok, amikor az emberi mivoltod láthatóvá válik. Mindannyiunknak vannak bálványai, megvannak a hőseink, de lám, ők is véreznek. Ők is emberek, és ez már csak így megy.„
