Megalakulásának negyvenéves jubileumát ünnepli ez évben a dán D-A-D, amely az 1989-ben megjelent No Fuel Left for the Pilgrims albummal, illetve annak gigaslágerével, a Sleeping My Day Away című dallal hívta fel magára a világ figyelmét. Az album sikere időtállónak bizonyult, amit többek közt az is jelez, hogy a Rolling Stone magazin 2019-ben beválogatta azt minden idők 50 legjobb hair metal albuma közé. Az évek során persze változott a D-A-D zenéje, de mindig képviseltek egyfajta lazaságot, s a rájuk jellemző minőségből sem adtak alább. Legújabb albumuk, a Speed of Darkness október 4-én került boltokba, a zenekar alapító énekes-gitárosa, Jesper Binzer ennek kapcsán nyilatkozott lapunknak.
(szöveg: Gyuricza Ferenc/Gyuricza Tamás Marcell – fotó: Morten Abrahamsen)
Hivatalosan 1984-től számoljátok a D-A-D pályafutását, ez azt jelenti, hogy negyvenéves a zenekar. A megalakuláskor gondoltad volna, hogy negyven év elteltével is a zenétekről és a zenekarodról fogsz beszélgetni újságírókkal?
„Nem, és ha úgy vesszük, elég sokkoló is ez a szám. (nevet) Negyven év, igen, ennyi van már mögöttünk. Trióként kezdtük, Stig (Pedersen basszusgitáros), Peter (Lundholm Jensen), az akkori dobosunk, és én. Ez még korábban történt, majd amikor 1984-ben beszállt az öcsém, Jacob, onnan számoljuk a D-A-D történetét. Stiggel tehát már 41 és fél éve együtt zenélek, és eszünkbe nem jutott volna, hogy ennyi éven át tart majd ez az utazás. Az akkoriban kibontakozó punkmozgalom tagjai voltunk, mindenki játszott mindenféle zenekarban. Senki sem számított arra, hogy lesz ezek közt a bandák közt olyan is, amelyik ilyen sokáig bírni fogja. A D-A-D abban különbözött a többitől, hogy bennünk több volt a kreativitás, és nagyon eltökéltek voltunk. Teljesen függővé váltunk a zenéléstől, minden nap hajnalig fennmaradtunk, hogy dalokat írjunk, és kitaláljuk, hogy mi legyen a következő dobásunk.”
Szerinted előny vagy hátrány, hogy egy zenekarban játszol a testvéreddel?
„Mindenképpen előny, de én a teljes zenekarra úgy gondolok, mintha valamennyien testvérek lennénk. Tudod, valamennyien ugyanonnan származunk, nagyon jól ismerjük egymást, ezért tényleg olyan, mintha testvérek lennénk. Sokszor még úgy is viselkedünk. (nevet) Persze a magánéletünkre odafigyelünk, mert annak nem szabad összefolynia a zenekar ügyeivel.”
A negyvenedik évforduló tiszteletére tavasszal kiadtatok egy válogatásalbumot, és voltak jubileumi koncertjeitek is. Eddig rendben is van, hiszen ez szinte kötelező minden olyan zenekartól, amely megél ennyi évet. A D-A-D azonban sokkal kreatívabb ennél. Voltak egyéb akciók is?
„Készült egy saját márkás fejhallgatónk, ez szerintem elég menő dolognak számít. A Dán Nemzeti Múzeum pedig rendezett egy kiállítást a tiszteletünkre. Egy kicsit vicces is volt a sztori, mert ez egy nagy történelmi projekt volt, egészen a vaskorig vezették vissza a dánok történelmét. Meg akarták mutatni, hogy az évezredek alatt mi történt a kontinensnek azon a pontján, ahol ma Dánia található, valamint azt is, hogy hogyan fejlődött a dán kultúra. Megkerestek bennünket ezzel az ötlettel, és azt mondták, hogy utolsó negyven évet a mi prizmánkon keresztül mutatnák be, ami egyrészt nagyon megtisztelő volt, ugyanakkor el sem akartuk hinni. Tényleg arra kérnek fel egy punkmozgalomból indult zenekart, hogy a Dán Nemzeti Múzeumban állítson ki, és ezzel reprezentálja az utóbbi negyven évet? Persze, belementünk, de nagyon sok munkánk volt vele. Tudod, ők nagyon hivatalosnak képzelték el ezt az egészet. Úgy gondolkodtak, s úgy is kommunikáltak, mint egy múzeum, mi viszont szerettünk volna rockzenekaros feelinget belevinni a kiállításba. Voltak elképzelések mind a két részről, amelyek sok kompromisszumot és egyeztetést igényeltek, de szerintem teljesen vállalható lett a vége, és az embereknek is tetszett.”
„Tényleg arra kérnek fel egy punkmozgalomból indult zenekart, hogy a Dán Nemzeti Múzeumban állítson ki, és ezzel reprezentálja az utóbbi negyven évet?”
Mekkora sztárnak számít Dániában a D-A-D?
„A legnagyobbak közé tartozunk, ezt bátran merem állítani, de miután Dánia nem egy hatalmas ország, ezért olyan nagyok azért nem vagyunk, mint egy francia vagy egy német nemzeti hős. Persze, mi is nemzeti hősök vagyunk, de egy pici nemzet hősei. (nevet) Úgy gondolom, arra lehetünk a legbüszkébbek, hogy az évek során rengeteg emléket gyűjtöttünk, és eközben talán mi is okoztunk sok kellemes pillanatot a rajongóknak. Zeneileg is sokat változtunk. Talán kevesen tudják, de punkzenekarként indultunk, aztán átváltottunk hard rockra, most pedig leginkább klasszikus rocknak nevezném, amit játszunk. Szerintem ez a zenei szabadság, az, hogy különböző korszakai voltak a zenekarnak, nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy még ma is itt vagyunk, és ennyien ismernek bennünket.”
Azt mondod, odahaza a legnagyobb sztárok közé tartoztok, az albumaitokat mégis egy független kis lemezkiadó, a német AFM Records adja ki, miközben a szólólemezeidet egy multi, a Warner jelenteti meg. Szeretnéd, ha a D-A-D kiadója is a Warner lenne?
„Mindenképpen, és szerintem egy nap el is fog jutni oda ez a dolog, márcsak amiatt is, mert elég nehéz anyagi helyzetbe került az AFM. Több mint tíz éve vagyunk velük kapcsolatban, és először a Dic.Nii.Lan.Daft.Erd.Ark albumunk nemzetközi kiadását intézték. Ők akartak mindenképpen velünk dolgozni, és tulajdonképpen elégedettek is voltunk velük, de most úgy néz ki, hogy megint másik kiadót kell keresnünk. S mivel én valóban a Warner Music dán leányvállalatánál vagyok, ezért egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a D-A-D is átkerül hozzájuk.”
Amúgy lesz még szólóalbumod?
„A következő két évben csak a D-A-D dolgaival foglalkozom, de abban is biztos vagyok, hogy lesz még szólóalbumom, mivel nem tudok leállni a dalírással. Azt azonban nem tudom, hogy mikor.”
Térjünk vissza a zenekarral kapcsolatos kérdésekre. Az új nagylemez, a Speed Of Darkness megjelenése szintén a negyvenéves jubileumhoz köthető?
„Hát, ha azt nézzük, hogy az utolsó dal, az I’m Still Here azt írja le, hogy milyen az élet egy rockzenekarban negyven éven keresztül, akkor igen. (nevet) Ez azonban csalóka egy kicsit, mert minden albumunkat igyekeztünk egy elkészíteni, hogy azt mutassa meg, amit éppen akkor éreztünk.”
„csak 2022-ben vetődött fel, hogy csináljunk egy új albumot, amihez meg is írtunk 10-12 dalt, de semmi értelme nem volt, mert az összes nagyon rossz lett…”
Az előző album, az A Prayer for the Loud 2019-ben, öt éve jelent meg. Miért kellett ennyit várnunk az újra?
„Nagyon jó kérdés. Először is, ott volt ez az egész covid-ügy, ami nagyon sok mindent megállított. Azt sem tudtuk, mi történik. Nekem emiatt például volt lett kis depresszióm, ami körülbelül egy éven át tartott. Így aztán csak 2022-ben vetődött fel, hogy csináljunk egy új albumot, amihez meg is írtunk 10-12 dalt, de semmi értelme nem volt, mert az összes nagyon rossz lett. (nevet) Próbáltuk felvenni őket, de hamar rájöttünk, hogy azokat a dalokat jobb lenne elfelejteni, és elgondolkodni azon, hogy mit is jelent ma a D-A-D. Így aztán újra nekiálltunk a dalok írásának, ami megint több mint egy éven át tartott. Közben voltak koncertjeink is, de tényleg nagyon sok időt töltöttünk azzal, hogy megírjuk a következő D-A-D-album dalait. Ez 2023-ban sikerült, de kellett hozzá az is, hogy előtte rendet tegyünk a fejünkben, s tisztázzuk, hogy kik vagyunk, mit akarunk, és éppen hol tartunk.”
A Speed Of Darkness zeneileg nagyon változatos, akárcsak a legtöbb D-A-D album. Tudatosan próbáltok ilyen sokszínűek lenni?
„Nézd, én nagyon szeretem az AC/DC-t és a Ramonest is, de mindketten ugyanazt a dalt játsszák újra és újra. Én tényleg bírom őket, de leginkább olyankor, amikor egy kissé kilépnek a komfortzónájukból, vagy egy kicsit mást játszanak. Nálunk ez sosem volt probléma, hiszen bennünket mindig az aktuális hangulatunk vezérelt.”
Feltűnt, hogy ez az album egy kissé melankolikusabb, mint a korábbiak voltak. Vannak egészen keserédes dalai is. Ezek szerint ilyen lenne most a hangulatotok?
„Szerintem ez a skandináv melankólia mindig jellemző volt a D-A-D zenéjére. Mi, dánok nem vagyunk annyira elborultak, mint a finnek vagy a norvégok, de bennünk is van valami. Mi a dalainkkal egyfajta helyzetjelentést adunk, azt mutatjuk meg, hogy adott pillanatban mit érzünk, vagy mit gondolunk a világról, illetve hogyan reagálunk bizonyos dolgokra.”
Az új album címadó dalában szerepel egy szövegrész: „If the world needs a washing, let it rain”, azaz „Ha a világnak mosakodásra van szüksége, essen az eső”. Számomra ez olyasmi, mintha beletörődnél abba, hogy nem tudsz változtatni a világ történésein. Jól érzem?
„Igen, pontosan erről van szó. A világ márcsak így működik. Hiába is figyelmeztetnénk néhányan az embereket, hogy rossz irányba mennek a dolgok, ha a többség azt akarja. Egyedül nem tudsz mit tenni ellene.”
A világ dolgai, a közélet, a politika amúgy befolyásolja a szövegírói munkásságodat?
„Mindenképpen. Ami a világban történik, az ránk is hatással van. A politika személyes ügy, és érdekes módon, mi négyen négy különböző politikai nézetet képviselünk, de ez sohasem okozott problémát közöttünk.”
A D-A-D sikere a vicces szövegeknek is köszönhető. Hogyan fér meg egymás mellett a politika és a vicc?
„Ez nagyon egyszerű. Ha például azt tapasztaljuk, hogy egy politikus rosszra használja az emberektől kapott hatalmát, akkor fel kell szólalnunk ellene. Ezt azonban nem direkt módon tesszük meg, hanem humorba ágyazva. Igen, szerintem is hatalmas humorérzékünk van, és nagyon sokszor használjuk is ezt a képességünket. A Speed of Darkness cím is egy olyan szókép, aminek van mögöttes tartalma.”
Sokan azért kezdenek el zenélni, mert meg akarják mutatni a művészetüket a világnak. Vannak, akik csak szórakoztatni szeretnék a közönségüket, vagy maguk is szórakozni akarnak a zenélés által. Mások azért lettek zenészek, mert úgy talán könnyebb csajozni. Te miért lettél annak idején zenész?
„Mindhárom dolognak volt szerepe a döntésemben, s a negyven év alatt mindegyik része is volt az életemnek. A költészet mindig is fontos volt a számomra, azt pedig talán a többiek nevében is elmondhatom, hogy mindannyian vágytuk a közönség szeretetét. Őszintén szólva, a karrierünk elején a partikat sem hagytuk ki. A zenélésre egyébként én úgy tekintek, mint egy tükörre, ami megmutatja, hogy ki is vagyok valójában.”
Hogyan fogalmaznád meg a D-A-D ma érvényes ars poticáját?
„Szórakoztatni költészettel, magas IQ-val, és megmutatni, hogy mi van a szívünkben.”
A zenekar egyik legfőbb jellegzetességét Stig különleges hangszerei adják. Honnan jött ezeknek az ötlete?
„Stig balkezes basszusgitáros, ám miután eleinte jobbkezes hangszeren játszott, nagyon sok problémája akadt. Elfáradt, folyamatosan felsebezte a kezét, ezért úgy volt vele, amint lehetősége lesz rá, csináltat magának egy saját hangszert. Az első fizetését azonnal el is verte erre. Azt mondta, ha már úgyis készíttetnie kell egy saját basszusgitárt, legyen az a lehető legkülönlegesebb, leghülyébb. Miután úgyis csak két húrt használt, a saját hangszerét eleve úgy készítették el számára, hogy csak annyi volt rajta.”
A beszélgetés végére egy kötelező kérdés maradt még: mikor látunk benneteket újra Magyarországon? Hallottunk pletykát arról, hogy 2025-ben a The 69 Eyes zenekarral indultok közös turnéra. Ez érinti Budapestet is?
„Még szervezés alatt áll a turné, de mindenképp szeretnénk visszatérni Magyarországra. Azért is választottuk a The 69 Eyest turnépartnernek, mert ők eléggé népszerűek Közép- és Kelet-Európában, így velük könnyebben el tudunk jutni abba a térségbe. Szóval, abban bízunk, ha ők tesznek ajánlatot az ottani szervezőknek, senki nem mond nemet.” (nevet)
(Az interjú eredetileg az októberi digitális különszámunkban jelent meg.)
