Kiadó: From The Vaults / Írta: Schmidt Péter / 6
Milyen zenére számítson az egyszeri emberfia, ha a zenekar neve megegyezik Rob Halford második szólólemezének címével, a borító pedig – hunyorítva nézve – erősen hajaz a Judas Priest Defenders albumának frontjára? És nem, a dán Crucible debütkorongja mégsem Priest/Halford/Fight-vonalas zakatolós fém, még bizonyos halovány rokon vonások ellenére sem. A Hail To The Force 37 percében ugyanis mániákus, sebességcentrikus speed metalt hallhatunk, időnként valóban ablaküveg-repesztő, ám ezzel együtt sem halfordos énekkel és cseppet középszerű stúdiós produkcióval. Intenzitás tekintetében talán az Enforcer korai dolgai, netán az Agent Steel debüt jelenthetnek támpontot, ám az ezekre jellemző dalszerzői és vokális tálentumok itt sajnos jobbára hiányt szenvednek.
A kilenc saját dalt és egy feldolgozást (While My Guitar Gently Weeps) rejtő korongra érzésem szerint a banda a megalakulás utáni korai zsengéit éppen úgy felpakolta, mint a későbbi, már változatosabb és kiérleltebb szerzeményeit – én legalábbis ezzel magyarázom a nóták egymásutánjának meglehetősen hektikus színvonalát. Általában ott működik jobban a történet, ahol a nagy speedeléseket szolidabb középtempókkal is megakasztják, illetve ahol a brit születésű frontember, Phil Butler visszavesz a sikoltozós énekstílusból a közepesebb hangfekvések javára.
A gitárjátékkal szerencsére nincs gond, a néhol egészen dallamos, fogós szólók kifejezetten pofásak (Thomas Carnell és Jon Brogar a két húrfelelős), és a ritmusszekciós is okésan teljesít. Inkább magára a dalszerzésre kellene jobban rágyúrni a későbbiekben, illetve az énektémák kívánnának meg kicsit több átgondoltságok és kidolgozottságot, mert ezen a téren helyenként bizony érzek némi esetlegességet, rögtönzöttséget.
Mindezekkel együtt messze nem csapnivaló anyag a Hail To The Force, inkább csak átlagosnak, illetve néhány pontján kissé összecsapottnak mondanám. A tempóilag és énekileg változatosabb nótákban ugyanakkor egyértelműen ott az ígéret a továbblépésre – itt és most ez egyelőre nálam hat pontot ér, azzal a megjegyzéssel, hogy a folytatásra az iméntiek miatt azért simán kíváncsi leszek.
