Kiadó: Season Of Mist / Írta: Gáti Viktor / Értékelés: 10

Kereken két évtizede kezdte pályáját a UK-beli Crippled Black Phoenix a korábban többek között az Iron Monkey-ban és az Electric Wizardban dobosként megfordult Justin Graves vezetésével, jelen anyag pedig az elsősorban tucatnyi nagylemezt felölelő életműből szemezgetve, újrajátszott-gondolt szerzeményeket tartalmaz, egy órán túli játékidővel. A katalógus terjedelmességét tekintve nyilvánvaló, hogy ez a nyolc tétel nem tud reprezentatív lenni a teljes karrierre nézve, ugyanakkor az a sejtésem, hogy mégis elegendő ez a gyűjtemény arra, hogy az eddigi rajongóknak némi különlegességgel kedvezzen, s emellett a zenekar képes legyen eddigi kívülállókat is megszólítani.

Ahogy meghallgattam ezt az anyagot, és visszagondoltam a korábbi, futólagos ismerkedős alkalmakra, arra jutottam, hogy a CBP számos kreatív irányzatból táplálkozó zenéje egyszerre bizarr és barátságos, ily formán roppant vonzó számomra: túlmutat az Anathema direkt és megragadó érzelmességén, a Puscifer elektronikával egységesen telített pszichedeliáján, ugyanakkor diszkrétebben kezeli a tébolyt környékező fogalmazásmódot, mint a Vulture Industries, és hasonlóan nagyívű előadásmóddal prezentálja a poszt-stílusok legfőbb erényeit, mint a Cult Of Luna vagy a Long Distance Calling, miközben hol közvetlen, hol ráutaló módon jelen van a játékukban a Pink Floyd mérhetetlen fensége is. Nehéz zene, a sötétsége ellenére mégis képes gyöngéden magához ölelni. A női ének szuggessziója Julie Christmasével vetekszik, a hangszerelés és a monumentalitás kifinomultsága pedig olyan zenetörténeti jelentőségű óriásokhoz mérhető, mint Alan Parsons vagy Vangelis, amikor még a magunk fajtákhoz szólt.

Magam sem számítottam rá, de folyamatos borzongással hallgattam végig ezt a csodásan megszólaló lemezt, miközben alig jutottam lélegzethez és szóhoz. Úgy érzem, magasabb szintre fog emelkedni nemcsak a CBP-rajongásom, de ezen felül a csapat globális reputációja is. Justin Graves és zenekara párszázas klubokban és tekintélyt parancsoló színháztermekben egyaránt megállja a helyét, és erre egy, tíz vagy húsz éven belül a világ is ráeszmél majd… remélem.

(Az albumot pontoztuk és véleményeztük a novemberi Hangpróbán. Olvasd el a digitális kiadásban!)