The Screaming of the Valkyries címmel ma jelent meg az extrém metal színtér egyik meghatározó zenekara, a brit Cradle Of Filth következő nagylemeze. A június 10-én újra Budapestre érkező, önmagát ma már az extrém gothic metal stílusához soroló Cradle Of Filth frontembere Gyuricza Tamás Marcell kérdéseire válaszolt.

Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: Jakub Alexandrowicz

–

Ahogy az a kiadó által küldött leírásban is szerepel, a The Screaming of the Valkyries dalaira valóban a Cradle Of Filth korai időszakában megjelent albumok hangulata települ rá, miközben az utóbbi nagylemezeitekre jellemző, a klasszikus heavy metal megoldások felé mutató új irányvonalatokat sem adtátok fel. Ez a kettősség tudatosan nyomta rá bélyegét a dalszerzői munkára?

„Ilyen fajta tudatosság nem volt bennünk. Nem terveztük el előre, hogy milyen jellegű dalok legyenek az új nagylemezen, ezért aztán olyasmi sem járt a fejünkben, hogy tudatosan visszanyúljunk a Dusk… And Her Embrace vagy a Cruelty and the Beast albumok zenei világához. Amikor leültünk megírni az új album dalait, egyedül azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy fogós témákat szeretnénk. Ezúttal nem akartunk sok dalt, nem terveztünk intrót, s abban sem gondolkodtunk, hogy legyen majd valamikor, akár a megjelenés idején, akár később az albumnak egy olyan speciális változata, amelyre bónusz tartalomként tegyünk fel olyan dalokat, amik magára az albumra nem fértek fel. Mindössze tíz nagyon erős dalt szerettünk volna, amiből végül csak kilenc lett, de nincs bennem hiányérzet emiatt.

Én nem értem azokat a zenészeket, akik előre meghatározzák, hogy milyen jellegű dalokat írnak az új albumukhoz. A zeneszerzés evolúciós folyamat, aminek a végére állnak össze a dolgok. A kreatív munka arról szól, hogy riffeket alkotsz, dallamokat, melódiákat, s azokat formálgatod nagy odafigyeléssel, sok szeretettel. A Cradle Of Filth esetében így rakjuk össze a dalokat, nem pedig egy előre megírt recept alapján.

Azt sem tudom elképzelni, hogy legyen egy listám, amin az szerepel, hogy milyen karakterű dalokat szeretnék, s aztán egyesével sorban pipálgassam ki azokat, amiket már megírtunk. Ahogy az Existence Is Futile esetében, úgy az új album dalainak írásánál is teljesen szabadjára engedtük a fantáziánkat, nem volt semmilyen megkötés. Erre a legjobb példa talán a White Hellebore, ami teljesen más, mint az eddigi Cradle Of Filth-dalok. Ez egy nagyon egyszerű téma, amit egy egészen könnyed dallam határoz meg. Nem is a zene az igazán mérvadó, hanem az a hangulat, amit a dal közvetít. Amikor összeállt, rögtön tudtam, hogy ennek a dalnak fontos szerepe lesz a Cradle Of Filth karrierjének alakulásában, ezért is választottuk ki az új album egyik kislemezének. Azt hiszem, márciusban jövünk ki vele, közvetlenül az album megjelenése előtt.”

Az új album dalait nagyon markáns gitármelódiák jellemzik. Ezeket a zenésztársaid, Ashok és Donny hozták, vagy szintén a te ötleteid alapján formálódtak?

„A zenekarban mindenkinek megvan a maga szerepe és feladata. A gitárdallamokért Ashok és Donny felel, persze én is besegítek a dalok formálásába, amellett, hogy a szövegeket írom, de a melódiákat alapvetően ők találják ki.”

Az album a The Screaming of the Valkyries címet kapta. A valküröket, mint a skandináv mitológia kisebb istenségeit ismerjük, de számomra az eddig nem derült ki, hogy miért is sikítanának. Kérlek, magyarázd el, mit fejez ki a cím!

„Nos, maga a cím egy apokaliptikus dologra utal, a Ragnarökre, vagyis a világ pusztulására, aminek a valkürök bukása is része. Átvitt értelemben azt fejezi ki, hogy előbb rossz dolgoknak kell bekövetkezniük ahhoz, hogy végül jóra forduljon minden. Szerintem ez éppen aktuális, ha megnézed, hogy mennyi baromság történik a világban. Mi tehát most a rossz dolgokat éljük meg, és csak bízhatunk abban, hogy előbb-utóbb jól alakul majd a világ sorsa.

Amúgy a címnek nincs olyan nagy jelentősége, hiszen a The Screaming of the Valkyries nem konceptalbum, tehát nem épül ezen történet köré. Valójában azért ezt választottuk, mert nagyon jó heavy metal cím, hitelesen fejezi ki a zenét, a dalaink témáit, és vizuálisan is jól ábrázolható. Ez amolyan pszichológiai megközelítés is, arra utalunk vele, hogy nem két percre, hanem két másodpercre vagyunk a végzetünktől.”

Ezek szerint nincs is olyan dal az albumon, ami konkrétan kapcsolódik annak címéhez?

„Nem, nincs ilyen. Ugyan maga a kifejezés elhangzik az egyik dalban, a When Misery Was a Strangerben, de annak a szövege sem konkrétan a valkürökről szól. Mint mondtam, ezúttal nem akartunk koncept történetet, úgy akartunk dolgozni, ahogy a hetvenes években tették az akkori zenekarok. Csak megírni a dalokat, s aztán felrakni azokat egy albumra.”

A dalaitoknak rengeteg kapcsolódási pontja van a klasszikus műveltséghez, a viktoriánus korhoz, az angol és német irodalomhoz, vagy akár az operák világához is. Korunk emberének van egyáltalán fogalmuk arról, hogy ki volt Lovecraft, Goethe vagy Verdi?

„Szerintem nagyon sokaknak igen, én gyakran tapasztalom azt, hogy Lovecraft nevét jól ismerik, s nemcsak az angolok. Nagyon sokan tisztában vannak azzal, hogy a klasszikus horror, mint irodalmi műfaj, rá épül. Az ő rémtörténetei alapoztak meg a pszichológiai horrornak, az ő munkássága nélkül nem lenne sem Drakula, sem Jekyll és Hyde, de talán még A láthatlan ember sem született volna meg. Szerintem tudnak erről az emberek, csak ezek az információk ma már többnyire a háttérben maradnak, mert nem hivalkodunk vele, vagy azt sem tartjuk fontosnak, hogy fitogtassuk a műveltségünket.”

Számodra fontos, hogy klasszikus műveltségre is neveld a rajongóidat?

„Valamilyen szinten igen, de nem ez a legfőbb prioritás. Azt imádom, ha valaki azzal jön oda hozzám, hogy miattam kezdett el angol irodalmat olvasni, vagy azért vett a kezébe egy könyvet, mert kíváncsi volt valamelyik dalszövegem mögöttes tartalmára, de az emberek többségét ma már nem érdeklik a dalszövegek. Sajnos, ezért is van az, hogy ma rengeteg sz*r, semmitmondó dalszöveg születik. Olyan sz*r dalszövegeket is hallok, hogy el sem akarom hinni őket.

Régen minden év végén volt egy szavazás arról, hogy kik nyújtották az adott évben a legjobb teljesítményt. A közönség szavazhatott arról, hogy kit tartott a legjobb énekesnek, gitárosnak vagy dobosnak, melyik zenekar adta a legjobb koncertet, de talán még arról is, hogy kinek volt a legjobb frizurája. Arról viszont soha, hogy ki volt adott évben a legjobb dalszövegíró. (Nálunk igen! – a szerk.) Arról mindig szavazhattak, hogy melyik albumnak van a legjobb borítója, de arról nem, hogy ki írja a legjobb szövegeket.

Én sosem értettem ezt. Nem tudtam felfogni, hogy miért nem fontosak a dalszövegek. Pedig egy ilyen szavazás jó eszköz lett volna arra is, hogy megmutassuk a metalon kívüli világnak: nemcsak kiabálunk, hanem irodalmi szintű teljesítményekre is képesek vagyunk.”

.

Az új album első kislemezeként a Malignant Perfection című dalt hoztátok ki. Miért éppen erre esett a választásotok?

„Nem volt stratégiai oka. Kellett egy dal választani, s mi emellett döntöttünk. Tökéletes volt a hossza, jó a téma, és szerintem remek dal, amihez nagyszerű klipet készítettünk. Elég jól is futott, szerintem jó választás volt.”

A klipben visszahoztad az egyik régebbi arcfestésedet. Hosszabb távon fogod ezt használni, vagy csak ennek az egyszeri alkalomnak szólt?

„Időnként cserélgetem a sminkjeimet. Annak megfelelően változtatgatom őket, hogy éppen melyiket tartom a leginkább odaillőnek. Szerintem ehhez a kliphez ez a smink passzolt a legjobban. Ennyi oka volt csupán, nem több. Azt pedig, hogy mit hoz a jövő, vagyis a következő turnén milyen sminkem lesz, még bőven van idő eldönteni.”

Egy évvel ezelőtt eléggé felkapta a média, hogy közös dalod készül Ed Sheerannel. Ezt a dalt azonban nem találom az albumon. Mi a helyzet vele?

„Nem, valóban nincs az albumon, de nem is oda szántuk. Elkészült a dal, tényleg megcsináltuk, de arról sosem volt szó, hogy szerepelni fog bármelyik Cradle Of Filth-albumon is. Ez mind a kettőnk számára egy speciális projekt, olyasmi, amit korábban még soha nem csináltunk. Örülök neki, hogy összejött.”

Melyikőtök írta a dalt? Te vagy Ed Sheeran?

„Közös szerzeményünk, együtt írtuk. Ő akusztikus gitáron játszik benne, valamint énekel is velem. Szerintem nagyszerű dal lett, pont olyan, mint amit egy ilyen közös munkától várni lehet. Nagyon sok mindent nem tudok még vele kapcsolatban elmondani, talán csak annyit, hogy szerintem jövőre fog megjelenni. Még nagyon sok munkánk van vele, de semmi okunk a sietségre. Amikor mindketten úgy látjuk, hogy itt az ideje, akkor majd megjelenik.”

Attól nem félsz, hogy a Cradle Of Filth-rajongók megszólnak amiatt, mert egy popsztárral dolgozol együtt?

„Nem. Magasról lesz*rom, hogy az emberek mit gondolnak erről az együttműködésről. Amúgy pedig szerintem a Cradle Of Filth-rajongók hozzászokhattak már, hogy időnként fura ötleteim támadnak, és meglepő dolgokat csinálok. Lehet hogy éppen ez az egyik oka, amiért ennyire szeretnek bennünket. Egy csomó más emberrel is csináltam már közös dolgokat, voltak köztük ennél durvábbak is, például amikor egy amerikai hip-hop duó, a Twizted egyik dalában szerepeltem. Mindig is kerestem annak a lehetőségét, hogy kitoljam a zenei határaimat, engem inspirál ez.”

A Cradle Of Filth rengeteg koncertet adott már Magyarországon. legutóbb tavaly nyáron léptetek fel a Fezen Fesztiválon. Van olyan emléked velünk kapcsolatban, amiről szívesen beszélnél?

„Igen, ezekről a dolgokról mindig szívesen beszélek, bárhol is járok. Az egyik legfontosabb talán az, hogy a legjobb barátaim egyike magyar. Elég közel is lakunk egymáshoz. Nem mintha számítana ez, különben is a barátomnak mondanám, de talán még érdekesebbé teszi a dolgot. Budapesthez is sok kedves emlék köt. A Damnation and a Day albumhoz ott vettük fel a szimfonikus zenei betéteket és a kórusokat is, ha jól tudom, a nemzeti rádió stúdiójában. Egy hetet töltöttem akkor Budapesten, így volt elég időm megismerni a várost. Napközben olyan helyeken jártunk, mint a vár környéke, a Lánchíd és a Parlament, de volt egy hajókirándulásunk is a Dunán, esténként pedig kocsmáztunk vagy buliztunk. Ezek az élmények örökre velem maradnak, s persze annak a rengeteg budapesti koncertnek az emléke is.”

Korábban volt egy konceptalbumod, a Cruelty and the Beast, amelyik Báthory Erzsébetről szól. Azt tudtad, hogy ő is magyar volt?

„Gondolod, hogy úgy írtam róla egy koncept albumot, hogy ne lettem volna ezzel tisztában? (nevet) Még azt is jól tudom, hogy az egykori kastélya (a csejtei vár) a határok megváltoztatása miatt nem is Magyarországhoz, hanem Csehországhoz tartozik. Többször jártam már ott, és sajnálattam láttam, hogy a cseh légierő vadászgépei állandóan felette húznak el. A hangrobbanások, amiket ezek a gépek okoznak, egyre inkább tönkre teszik azt a gyönyörű kastélyt. Amikor utoljára voltam ott, már nagyon rossz állapotban volt, tartok tőle, hogy előbb-utóbb teljesen romba dől emiatt.”

Mi a helyzet a másik zenekaroddal, a Devilmenttel? Annak lassan tíz éve, 2016 óta nem jelent meg albuma…

„Őszintén mondom, nagyon jó volt a Devilmenttel dolgozni, de az csupán egy kitérő volt a karrieremben, és nem is tudom megmondani, hogy vissza fog-e térni valaha is. Jelenleg szüneteltetjük, de az is lehet, hogy végleg leállt. Van ugyan egy album, amin már évek óta dolgozunk, azaz próbáljuk befejezni, de eddig nem volt rá időnk.”

Azt gondolom, a Cradle Of Filth egyik legnagyobb érdeme, hogy teljesen egyéni hangzásvilágot tudott kialakítani magának. A mai zenében ez egyáltalán nem könnyű, nagyon sok olyan zenekar van, amelyik ugyanúgy szól, nem tudod őket megkülönböztetni egymástól. Mit ajánlanál legfontosabb tudnivalóként azoknak a fiatal zenészeknek, akik most kezdik a karrierjüket?

„Először is azt, hogy legyen személyiségük, mert anélkül nem fog sikerülni. Másodsorban talán azt, hogy higgyenek önmagukban, vagy bele se kezdjenek. Ha nem hiszel magadban, ha nem vagy kellően elszánt, akkor nem is fog sikerülni. S van egy harmadik tanácsom is, ne öld bele az összes pénzedet albumokba. Tegyél félre annyit, amiből el tudsz készíttetni egy-vagy két nagyon jó videóklipet. A mai világ már erről szól, ma inkább a klipek révén ismerik meg az emberek az új zenekarokat.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2025. márciusi digitális különszámban jelent meg.)

Havi Metal – Zenészfüllel (Mikael Stanne és Jonathan Olsson) – A Jó, a Rossz és a Csúf (Heri Joensen) – Arch Enemy – Brainstorm – Cradle Of Filth – Hangpróba – Sokkoló Korongok / Extra – Mobilmánia – Saber – Ereb Altor – Art Of Disorder – Nagyferó És Csillag Endre – Ann My Guard – Kalapács – Thy Art Is Murder – Dream Theater – Zivatar – Ensiferum – Élő Fém (Pantera, Hardline, The Halo Effect, The Night Flight Orchestra, Saxon, Queensryche) – Klasszikus! (Death: Symbolic) – Old School – Koncertmenü