Ha azt vesszük, hogy 17 évet vártunk a Carcass visszatérő albumára, nem is tűnik olyan soknak az a nyolc év, ami a Surgical Steel lemez óta eltelt. Az egykori goregrind-úttörők a Torn Arteries című új albumon is azt a sajátosan carcassos death metalt nyomják, amely az első éra végét és a visszatérő anyagot jellemezte, de a cinikus-ironikus megközelítésük talán még nyilvánvalóbb, mint eddig. A cinizmus nagymesterének, Jeff Walkernek tettük fel kérdéseinket.

Amikor először végighallgattam az új anyagot, az volt a benyomásom, hogy a Carcass minden korszakából van benne ez-az, a grindtól a Heartwork-féle melodikus death metalon át egészen az inkább death’n’rollos későbbi vonalig. Tudom, hogy a Surgical lemeznél előástatok néhány régi témát is. Most is vannak ilyen elfeledett riffek?

„Nem, most minden teljesen friss, de Bill néhány riffje szerintem akár az első Carcass lemezre is felkerülhetett volna. Kimondottan 1988-as hangulatuk van… (nevet) De az is lehet, hogy ezt csak én érzem, hiszen ott voltam vele annak idején, tudom, milyen típusú riffeket nyomatott akkoriban. Az egyébként nem is volt cél most sem, hogy különösebben kísérletezősek vagy újítók legyünk, de ha felbukkant valami olyan téma, ami a Carcass-világban újnak számított, bátran dalt kovácsoltunk belőle. Tudtuk, hogy a végén úgyis igazi Carcass lesz.”

A Necroticism, a harmadik Carcass album most október végén lesz harmincéves. Ma már mindenki klasszikus anyagnak tartja, de úgy emlékszem, hogy a megjelenése idején nem mindenki fogadta lelkesen. Neked milyen emlékeid vannak arról az időszakról?

„Pont olyanok, mint neked! (nevet) Elég sokan képtelenek voltak elfogadni, hogy a zenénk már nem olyan, mint a Symphonies Of Sickness lemezen. Annál is volt felzúdulás amúgy, meg később a Heartworknél is, de a Necroticism verte ki leginkább a biztosítékot, mert az már nem volt elég grindos meg crustos. Még a régi menedzserünk is azt mondta, hogy egy unalmas, béna metal banda lett belőlünk! (nevet) Eleinte ezt a dolgot szépen Bill nyakába varrtam, hiszen én inkább a punk/hardcore/crust világból jöttem, ő meg a metalból, a Slayer, Venom, Mercyful Fate univerzumból, de valójában csak fejlődtünk. És nagyon jól kiegészítettük egymást, az eltérő zenei gyökereink dacára.

Annak idején a Sex Pistols hatására kezdtem zenélni, de mire a Necroticism lemezhez érkeztünk, már én is egy csomó death metalt hallgattam. Az első lemeznél még tényleg a leggyorsabb, legbrutálisabb banda akartunk lenni, de elég vicces lett volna, ha évek elteltével is csak ez mozgatott volna minket. Szerintem mára az emberek megértették, hogy a Carcass a death metalon belül is egy külön világ. Nagyon is komolyan vesszük, amit csinálunk, de mindig is igyekeztünk nem beleragadni a műfaji klisékbe. Szeretünk kikacsintani az emberekre a veszekedett riffelés közepette. A szövegeink is ezért különböznek attól, ami a műfajon belül szokásos. Van ez a kicsit kesernyés humor, ami nagyon is jellemez minket. Meg egy jó adagnyi szarkazmus is.”

Ezt a borító is nagyon alátámasztja, hiszen Zbigniew M. Bielak zöldségekből készített nektek egy tökéletes emberi szívet. Az ő ötlete volt ez a különleges és nagyon figyelemfelkeltő fotó?

„Nem, az eredeti ötlet tőlem származott. Átküldtem neki pár vázlatot, hogy szerintem hogyan festhetne egy élelmiszerekből összerakott szív, de a végeredmény Zbigniew zsenialitását dicséri. Egy anatómiai szempontból is tökéletes szívszobrot alkotott meg csupa zöldségből. Messze felülmúlta minden elképzelésemet! Olyan aprólékos műgonddal alkotta meg a szívet, hogy az egyszerűen elképesztő. Csakis neki jár minden elismerés!”

Az orvosi szakszavakkal, kifejezésekkel teli szövegek miatt is különlegesek voltatok, ezzel el is indítottatok egy trendet. A sokkoláson túl mi volt a célotok a boncolós cuccokkal?

„Sosem akartunk sokkolni, inkább csak felkavarni az embereket. Valahogy túl butának éreztem a szokásos sátános, belezős szövegeket, és valami csavart akartam belevinni a dologba. Valóságot tenni a képregényes mesék helyére. Arra azonban nem gondoltam, hogy a Carcass lemezek hatására egyesek orvosnak, állatorvosnak vagy éppen boncmesternek mennek majd… Vagy leállnak a húsevéssel! (nevet) De nem bánom, hogy így alakult. Igazából az újraindulásunkig fogalmam sem volt arról, hogy mekkora hatást gyakoroltunk a metal színtérre. Mire véget ért az első korszakunk, már annyira csalódottak voltunk mindenben, hogy jó sokáig hallani sem akartam a Carcass nevet. Ahogy a többiek sem. Akkoriban egyikünk sem gondolta volna, hogy a lemezeinket évtizedek múlva a klasszikusok között emlegetik majd. Csak a sikertelenséget láttuk, a totális csődöt.”

Nehéz nem észrevenni, hogy az új lemez számcímeiben, szövegeiben rengeteg utalás van a múltatokra. Sokszor kimondottan ironikus formában. Ez minek köszönhető?

„Nem is tudom. Az biztos, hogy most nagyon gyorsan születtek meg a szövegek, a hosszas agyalás helyett most nagyjából egy hét alatt megvoltam mindennel. Ahogy vannak blastbeatek és d-beatek is itt-ott, a szövegekben is ott van a visszafelé kacsintás. Ez akár egyfajta nosztalgiaként is felfogható. Nem is akarom beállítani magam egy nagyon modern, nagyon előremutató gondolkodású fickóként. Egyszerűen csak kiírtam magamból, ami jött.”

A teljes interjút megtalálod a HammerWorld magazin októberi számában!

CARCASS – The Scythe’s Remorseless Swing (a 2021-as Torn Arteries albumhoz)