Kiadó: Napalm Records / Írta: Schmidt Péter / 7
Négy évtizedes jubileumát többek között ezzel a négytrackes, 19 perces minialbummal ünnepli a svéd doom metal alapbanda – lássuk, mire jutottak.
Összességében két új saját dal és két feldolgozás kapott helyet a kiadványon, kezdem az utóbbiakkal. Meglehetős biztonsági játékként két régi példakép és pályatárs, a Black Sabbath és a Pentagram egy-egy klasszikusa került górcső alá – túlzottan meglepőt ezzel nem vállaltak be Leif Edlingék. A Sabbath Bloody Sabbath, bár zeneileg korrektül lett eljátszva, énekileg nekem meglehetősen darabosnak és erőltetettnek tűnik, Johan Langquist egyszerűen túlrekeszti és túlkeménykedi a dalt. Bírom pedig a hangját, nagyon is, de itt és most egész egyszerűen túltolta a biciklit. Megkockáztatom, egy Dio-érás nóta (pl. a Voodoo) talán jobban passzolt volna a stílusához és a hangszínéhez. Ezek után a Forever My Queen szerintem már sokkal jobban sikerült, itt az ének és a zenei alapok szerencsére nem széttartóak, az a csontegyszerű alapriff pedig úgy gyalul, mint egy ipari csiszológép. A zene és az ének itt sokkal jobban egységben van a Sabbath-átirathoz képest – a két feldolgozás közül ez bizony toronymagasan jobban sikerült.
Ami a saját dalokat illeti, ott a címadót tudom inkább megdicsérni: ez az újabb kori önmagukhoz mérten egy egész komplexnek ható, jobbnál jobb témákból összeálló doom/power szerzemény, hangulatos szólókkal és bánatcsapta szövegekkel megkoronázva. Nagylemezen is simán megállná a helyét – nem zárom ki, hogy a következő albumon esetleg újra fel is bukkan majd. Az instrumentális Corridors Of Chaos ehhez képest sajnos haloványabb képet mutat – vannak ugyan benne jól elkapott riffek, témázgatások, de valahogy végül mégis olyan hatást kelt, mintha egy eredetileg énekes nótából egész egyszerűen kinyesték volna az összes vokális részt. El lehet hallgatni, szó se róla, de közben mégis hiányérzete van az embernek.
Hullámzó színvonalú tehát ez a jubileumi címkével feldíszített, de valójában egyértelműen időhúzó funkciójú kiadvány – remélhetőleg a következő fullos korongra jobban felszívja magát a csapat, és a címadó tételhez hasonló nívójú dalokkal töltik majd ki a teljes játékidőt. Legyünk optimisták.
