Kiadó: Century Media / Írta: Gáti Viktor / 5
A Caliban Németország egyik legjelentősebb metalcore exportcikke. Az Andreas Dörner énekes és Marc Görtz gitáros vezette csapat lassan behúzza a harmadik X-et, lemezkészítés terén mégis iszonyat tempót diktálnak. A Century Mediával való, közel két évtizede tartó együttműködés segíti őket a térképen maradni, ám a dalcsokrok minősége jó ideje nem igazán követi le ezt a párhuzamot. S erre a Back From Hell is csak ráerősít.
Nem tartom magam nagy metalcore- vagy deathcore-fannak (-haternek meg végképp nem), ugyanakkor, ahogy a legtöbb metal stílus esetében, elismerem, s gyakran kedvelem a kiemelkedő képviselőket. A Caliban, bár szorgalmas és következetes banda, zeneileg, eszmeiségben nem számít zászlóvivőnek, sokkal inkább amolyan kaméleon alkatnak. Nagyon figyelnek az aktuális trendekre, az épp felkapott hangzásokra, menőnek számító apró trükkökre, és azt rendre beemelik a maguk (nem éppen sokszínű) világába, miközben a saját eredetiségük megtartása vagy akár továbbfejlesztése vonatkozásában nélkülözik az egyéni vagy kollektív ambíciókat.
Az ebben a negyvenegy percben visszaköszönő feszültség, tébolyközeli hangulat fontos és a meggyőző erőt növelő összetevő volt már a kezdetekben, ahogy a 2004 és 2007 közötti lemezhármasnál, amelyek mai füllel is ütősek, hivatkozási pontnak számítanak a metalcore hőskorát tekintve, de ezt a fiatalkori frusztrációt idővel jobb átfordítani valami érettebb formába, akár úgy, hogy az agresszív él megmarad. Nem hiszem, hogy ezen múlna a mai fiatalokkal való kapcsolódás, ami viszont egy fontos és nemes cél. Még ha ez a gondolatmenet részben/egészben nem kívánatosnak is tűnhet egy metalcore/deathcore sorlemez kapcsán, a kényszeres trendiséghez köthető szintetikus hangzás felett így sem lehet szemet húnyni. Ez a teljességgel műanyag megszólalás – ami alól az ének talán kivételt képez – az autentikus, és ezzel együtt naprakész metal zene egyik legnagyobb rákfenéje.
Az itt hallható tucatnyi dal, ismételgetve az elmúlt tizenöt év paneljeit, úgymint a (dühös) verze-(dallamos) refrén-verze-breakdown-refrén és társai, megtámogatva néhány vendéggel, képes kiszolgálni azt az igényszintet, amelyet megcéloztak velük, csak az a gond, hogy ez nem sokra elég.
–
(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)
–
„Hallhatóan az alaptémák dallamossá tételével nem sokat foglalkoztak a srácok. A refrének fogósságával annál inkább. Még akkor is, ha a tiszta énekek nem feltétlenül a szó szoros értelmében tiszták. De azok az apró hamiskás hangok szerintem csak még hitelesebbé teszik az új énekes-bőgős Iain Duncan előadásmódját.”
– Zubor Olly 8
„Ma már – elvileg – nem ügy, hogy egy album jól szóljon. De ez szörnyen el van keverve. A dob üvölt, totál kilóg a mixból. Ahogy az ének is. És innentől nagyon nehéz a pozitív megítélés. Pedig a dallamos ének részek rendben vannak. ”
– Cselőtei László 7
„Azt semmiképpen nem nevezném innovációnak, hogy ezredszer hasznosítunk újra jól ismert stílusjegyeket és zenei megoldásokat. Még akkor sem, ha egy része a sajátunk. Márpedig a Caliban ezt teszi. ”
– Gyuricza Ferenc 6
„A metalcore nagyon érzelemgazdag zene, de vannak olyan bandák – a Caliban például ilyen – amelyekből hiányzik az érzelmi kiegyensúlyozottság, vagy legalább a törekvés erre. Ezen a lemezen is szinte csak a düh és a harag bringáját tolják, néha a bánatét is, leginkább túl. Kevés a feloldó pillanat. Súlyos, de egysíkú, „levesz az életről„ zene a Back from Hell.”
– Kánya Ferenc 6
„Metalcore stílusgyakorlat.”
– Kiss Gábor 6
„Hiába a parádés vendéglista, ez számomra akkor is inkább egy jól kiszámolt erőlködésnek tűnik, mint a zabolátlan düh jól megfogott, originális megfogalmazásának. A metalcore eredendően amerikai műfaj, legfeljebb angolszász, fura, amikor a világ más részein, esetünkben Németországban is elkezdenek „ugyanúgy érezni„, mint ők. Lásd még country.”
– Pintér Miklós 6
„Minden egyes pillanatban, amikor azt hiszem, na, ez ismét egy fasza lemez, mint kettővel korábban a Zeitgeister, akkor jön valami elképesztően unalmas és fárasztó keménykedés. Nagyon régen fárad már a Caliban, és az, hogy a Back From Hell egy kicsit jobb, mint az előző lemez volt, az üdvösséghez ez baszott kevés. Sajnos. Pedig nagyon akartam szeretni.”
– Szénégető Richárd 6
„Bocs, de a mindenféle színezék mellett sem adja.”
– Uzseka Norbert 5
„A bevett metalcore sztenderdeken ugyan próbál túlterjeszkedni a német Caliban, ami dicséretes igyekezet, azonban igazán jó nótákban sajnos nem öltenek testet eme törekvések. Az öncélú acsargást jelző mutató rendre pirosba lendül, nekem egyszerűen túl sok ez a frusztrált dühöngés. (Öregszem, igen.)”
– Schmidt Péter 4
