Meg kell hagyni, címgyártásban nem aprózza el a dolgokat a mexikói Cadaverous Infest, ám minden egyéb fronton eléggé visszafogott teljesítménnyel áll elő. Elég visszatekinteni a csapat első, Clostridium EP-jére, amely mind a külalakot, mind a belbecst tekintve nagyon silány eresztésnek tűnt. Mintha a zenészek csak próbálgatták volna a hangszereiket, és ezt adták volna el brutális death metalnak egy végtelenül primitív borító kíséretében.

Őszinte leszek, a Corrosive Vomittal 2019-ben készített split-kiadványt nem hallottam, de annak külseje ocsmányságban továbbra is az eget verdeste, igaz, némi kimunkáltságról azért már tanúskodott a készítője részéről. A mostani EP borítóján a koponyák sokasága mellett látható hatalmas hímtaggal rendelkező szörnyszülött sem éppen vonzó látvány, és zeneileg is akadnak hiányosságok a srácok produkciójában. Bár, gyorsan hozzá is tenném, hogy a két kislemez színvonala között ég és föld a különbség.

A Relationshipen ugyanis már végre valóban teljes értékű brutal death szerzemények hallhatóak, igaz, meglehetősen hullámzó színvonalon. Számomra rejtély, hogyan képes egyazon együttes olyan primitív dal, mint a címadó mellé egy annyira kiváló, változatos darabot passzintani, mint amilyen a lendületes Demential Devition to Guts and Satanis. Előbbin azt érzem, hogy csak helykitöltő jelleggel, muszájból játszották el a srácok, utóbbin pedig azt, hogy örömmel, élvezettel zenéltek. De ha így is tudnak, miért nem tették meg mindezt a komplett 21 perces játékidő alatt?

Ami még fájó, hogy a gitárok hangzása csak a zakatolásoknál súlyos, a magasabb tartományokban való lavírozásnál viszont meglehetősen vékonykának tűnik. Mintha Alex Hernández és David nem egy brutális death alakulatban, hanem egy punkos, hardcore-os formációban pengetnének. Felejthető produkció.