Bátky „BZ” Zoltán tavasszal lesz ötvenéves, ennek örömére monstre koncert lesz március 16-án a Barbában, ahol BZ jelenlegi zenekarai közül a Wall Of Sleep, az At Night I Fly és a Wendigo kötelékeiben is zenél majd. Az aktuális lapszámunkban megjelenten túl, a beszélgetés során további kérdések és válaszok is elhangzottak, amelyeket alább olvashatsz.
Szöveg: Uzseka Norbert / Fotó: bandsthroughthelens
Mikor és hol születtél, és milyen volt a gyerekkorod?
„1974. április 5-én, 12:24 perckor születtem Budapesten, az akkor még nem túl Szent, de sokkal inkább Margit kórházban. Bár általában az önmarcangoló zenészektől azt lehet hallani, hogy a nehéz gyerekkoruk miatt lettek olyanok, amilyenek, nálam teljesen normálisan telt minden. Nem voltunk épp jómódúak, de a szüleimnek értelmes munkája volt, húgommal és öcsémmel totál harmonikus környezetben nőttünk fel. Oké, Pesterzsébet nem volt a kultúra központja, de legalább megtanultam, hogy ha meglendítem a jobb kezemet, akkor a szemben álló fiatalember mégsem veszi el az uzsonnámat, hanem belerepül a tornaterem falába, és onnantól nem zaklat.
Egyébként nem voltam verekedős alkat, sőt – csak párszor kellett rámutatnom, hogy nem nőttem kicsire. Nálam inkább a késői tizenévek voltak problémások, amikor egy kanadai kör után nagyjából elindultam azon az úton, ami nem a szüleim eredeti elképzelése szerint haladt, tehát nem lett belőlem történész professzor vagy hasonló szaktekintély, ellenben zenélni akartam. Ezt sokáig ellenezték, főleg néhai édesapám, aki szerint ez egy nagyon rossz ötlet, mondjak le róla, mert a zenéből nem lehet megélni. Oké, ez utóbbiban igaza volt… (nevet)
Így aztán ebből lett a máig tartó kétlakiság, egy seggel két ló, vagy hogy is mondják. Van a zene, és van mellette újságírás, kommunikációs munkák, műsorvezetés és egyebek. Időben és energiában persze érdekes mutatvány ezekkel zsonglőrködni, és esélyesen ez is benne volt abban, hogy végül a zenében nem tudtam feljebb kapaszkodni, de mára megbékéltem a dologgal, és szerencsére halála előtt már apu is elfogadta. Anyukám pedig bőszen jár koncertekre, fotóz az első sorban, én meg azon aggódom, hogy a százötven centi magas pici nénit el ne tapossa a tisztelt publikum. (nevet)”
Mesélhetnél mindegyik banda kapcsán egy-egy emlékezetes sztorit…
„Ajjaj, a legtöbb a nyomdafesték környékére se merészkedhet (nevet). De bármikor vigyorogva gondolok vissza arra, hogyan jutottunk le a Stonehenge-időkben teljes zenekari felszereléssel, öten Budapestről Miskolcra az apró Suzukimmal (és nem, senki nem pisilt ki az ablakon, tényleg), vagy hogyan botránkoztatta meg egy meg nem nevezett zenekartag a holland ProgPower szervezőit és résztvevőit, amikor kigombolt sliccel nem az étterem vécéjébe, hanem a konyhába robogott be.
A Wendigo-s időszakban is volt szép adag történet, főleg, amikor egy szintén anonim zenekartag gyógyszerre ivott Remorse-pálinkát, amitől aztán közölte, hogy helikopter, és ezért leugrik a FEZEN-klub második emeletéről. De még az After Crying se különb, pedig azt hinnék az emberek, hogy az egy komoly szimfozenészek gyülekezete. Nem, nem pisiltünk egyszerre a würzburgi díszkútba tökéletes csillag alakzatban, tényleg.
De egyébként az ilyenek csak fűszerek, nagyon hálás vagyok mindegyik eddigi és jelenlegi zenekaromnak az összes élményért. Leginkább olyan pillanatok ragadtak meg, mint például, amikor az első lemezt hallgattuk végig atom hangerőn éjszaka és a stúdiótól zengett egész Dunakeszi, miközben csak a keverőpult ledjei világítottak. Vagy az a Sziget-fellépésünk, ahol a Hammer sátorból kifolytak az emberek hátul, annyian voltak. Az utazások, a világ felfedezése, az élet megfejtései hajnalban egy-egy koncert után. Láthatóan nem a hihetetlen vagyonért csinálom, de az ilyenekért mindig megéri.”
Kik és mik hatottak rád – úgy énekesként, mint emberként?
„Kifejezett ideálom vagy nagy tanítómesterem nincs. Darabokat szedegetek össze másokból, gondolatokat, életvitelbeli sajátosságokat. Nem vagyok vallásos sem, bár szülői kérésre két évig jártam hittanra és elsőáldoztam is, de erről azt szoktam mondani, hogy az is kecske volt (nevet). Ráadásul nagyon sokáig nem voltam túl jó ember, és a különféle elmebajaim feltérképezése, valamint inkább elfogadása után azokból az ismerőseimből, barátaimból próbálok ihletet meríteni, akik példaértékűen élnek.
Énekesként persze ott volt Freddie Mercury, akiben leginkább az fogott meg, hányféleképpen volt képes használni a hangját, és persze milyen dalokat, énektémákat írt. De itt is nagyon változatosak a hatásaim, Devon Gravestől Warrel Dane-ig sok mindenkiben megfog az a sajátos érzet, amit csak ő tud adni. Azt hiszem, annyi a kritérium, hogy adjon többet, mint az egymás után tökéletesen leénekelt hangok sorozata. Hogy amikor csak lalalázik, akkor is értsem, miről énekel.
Próbálok én is ebbe az irányba menni, mert igazából nem tartom magam igazán jó énekesnek. A technikát persze igyekeztem elsajátítani, de nem szeretem a saját hangszínemet (az meg csak erősíti az imposztor szindrómámat, ha más is ezt írja). Egy Matt Barlow- vagy Russell Allen-féle torokszőrért sok más szervemet adnám cserébe… Épp ezért az maradt, hogy épp a hatásaim mintájára minél több érzelmet tudjak átadni azzal a hangszínnel, ami jutott.”
Hogy értékeled a pályádat ezen a ponton?
„Ha keserű akarok lenni, akkor egy ilyen viccespólós idézettel: „a magam erejéből lettem senki” (nevet). De nem akarok keserű lenni. Igazán sosem akartam mainstream előadóvá válni, csak azt a zenét akartam írni és játszani, ami kikívánkozik belőlem. Ma csodás zenekarok tagja vagyok, még mindig számomra fontos dalok készülnek, és ha játszunk, összejön egy rendes nézőszám, ráadásul olyan emberekkel, akiknek a reakciók alapján sokat adnak a dalaink. Nem tudom, meddig lehet ezt még folytatni – talán addig, amíg ezek az emberek eljönnek és reagálnak. Ha ez majd elmúlik, akkor én is elmúlok.”
Miféle zenék készülnek épp, s mik a távlati tervek?
„Az At Night I Fly új lemeze teljesen kész, most épp egy olyan kört futunk, hátha valamilyen nemzetközi kiadó ráharap. Ha nem, marad a magyar kiadás, világot már nem akarunk megváltani, de olyan lett az anyag, hogy Andrissal egyetértésben nem akarjuk utólag azt mondani, hogy meg se próbáltuk. Szóval ez a lemez valahol, valahogy biztosan kijön idén. Szintén kész az új After Crying, és itt ugyancsak kinti kiadókkal folyik egyeztetés. Megint egy megosztó lemez lesz, hihetetlenül súlyos témával, alig várom, hogy botrány legyen belőle (nevet). A Wall Of Sleeppel pedig remélhetőleg idén kezdjük felvenni az új anyagot. A dalok egy része már kész, másokat pedig Sanyival pattogtatunk egymás között. Lemezileg egyelőre ennyi a terv, a távlatok pedig attól függenek, mennyire tudjuk ezt eljuttatni az emberekhez. Nem vagyok jó szervező, nem megy a bratyizás és helyezkedés, én dalokat írok és eléneklem őket. Azért akadnak ezen a téren segítőtársak, bár ugye „a helyzet bizonytalan”, a rockzene az underground alatti undergroundot ássa, az embereknek nincs pénze koncertekre járni, az őrült rohanásban egyre kevésbé figyelnek a zenére. De reménykedni ér, szóval megyek tovább, és amíg lesznek olyanok, akik egy-egy szakaszon velem tartanak, örömmel talpalok én is.”
Van olyan zenész, akivel nagyon szeretnél még együtt zenélni, netán olyan hely, ahol álmaid fellépése lehetne?
„Egyszer, még életükben a Queen megmaradt tagjai mellett állni a színpadon: na, ez olyasmi, ami tutira nem jön össze, de már gyerekkoromban képregényt rajzoltam arról, hogy jönnek segíteni szerenádozni a kiszemelt osztálytárs kislány ablaka alá. Egyébként pedig nagyon sokféle zenét, zenekart és zenészt szeretek, minden ilyen lehetőség csodálatos, de nincs bennem az, hogy hű, ezt most nekem komolyan el kéne érnem. Sőt, néha nagyon szeretek úgy elmenni egy koncertre, hogy csak nézem, hallgatom, átérzem. Csinálom a saját kis dolgaimat és örülök annak, ami jön. Mellesleg csodás zenésztársaim vannak, azt érzem, hogy most mindegyik zenekaromban jó helyen vagyok. Van, akit a professzionalizmusáért, mást a technikai tudásáért szeretek, a legtöbben jó barátaim is, mindenféle hülye játszmák és egyebek nélkül, ami szerintem baromi nagy kincs.”
Te most alapvetően Bécsben laksz, a legtöbb idődet ott töltöd. Milyen arrafelé az élet?
„Alapvetően nyugis, szeretek itt élni. Persze az is benne van, hogy néha túl nyugis – fura például, hogy a zúzdazenei élet itt jóval laposabb, inkább ilyen hippibulik, jam session-ök vannak (bár ezeket is élvezem és gyakran járok ide épp a kötöttségek nélküli zenélés öröméért). Azt látni lehet, hogy egyre kevesebb nemzetközi produkció áll meg Bécsben, inkább Prága a cél a környéken, de ennek gondolom, pénzügyi okai is vannak.
Egyébként pedig nyugisan élünk, egy csodálatos feleség és két őrült macska felállásban, egy remek kis nemzetközi baráti társaság közepén. Itteni magánvállalkozásban dolgozom, de alapvetően magyar klienseknek – ha már egyszer nagyon leegyszerűsítve az a zenén kívüli szakértelmem, hogy jól használom a magyar nyelvet. De euróban számlázok… (nevet) Jó az a kettősség is, hogy ahhoz már messze van Magyarország, hogy az ottani őrület súlyos mértékben jusson el hozzám, de annyira még közel, hogy egy háromórás vonatúttal eljussak a zenekaraimhoz, családtagokhoz, barátokhoz. Mindenesetre igyekszem úgy élni idekint, hogy nem amolyan „idegenbe szakadtként”, buborékban létezem, nálam a „hazamegyek” az a lakásunk a Perfektastrassén. Viszont ettől még Magyarország az a hely, ahol sok évtizede az alapokat kaptam az élethez a Csepel biciklis pofáraeséstől, az üvegvisszaváltós pénzből vett lángosig, és ez megmarad mindig.”
A Hammer duplaborítós(!) 354. lapszáma országosan kapható az újságárusoknál, a hipermarketekben, és a benzinkutakon, valamint digitális formában a Laptapír rendszerében.
HAMMERWORLD No. 354 / 100 oldal / 1990 Ft
Interjúk: Alcohol ★ Alestorm ★ Alva ★ Band-Maid ★ Bátky Zoltán ★ Borknagar ★ Dimmu Borgir ★ Dust Bolt ★ Exhorder ★ Exit Eden ★ Fate Gear ★ Hanabie. ★ Hooligans ★ Ihsahn ★ Jelusick ★ Job For A Cowboy ★ Lovecrose ★ Madder Mortem ★ Necrophobic ★ Nemophilia ★ North Sea Echoes ★ Omega Diatribe ★ Ossian ★ Prong ★ Rivers Ablaze ★ Saxon ★ SFV ★ Slash feat. Myles Kennedy ★ Sonata Arctica ★ Sonic Bear Punch ★ Sorcerer ★ Spectral Voice ★ Spike/The Quireboys ★ Subsignal ★ The Flower Kings
Rovatok: A jó, a rossz és a csúf ★ Élő Fém ★ Gasztrometal ★ Hangpróba ★ Klasszikus! ★ Médiaradar ★ Sokkoló Korongok/Extra ★ Zenészfüllel
OLVASÓI HANGPRÓBA – https://hammerworld.hu/HP/
–
SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!
TÁMOGATÓI CSOMAGOK – https://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/
