Viszonylag új szereplőnek számít az európai dallamos power metal palettán a Brothers Of Metal, annak ellenére is, hogy 12 év telt el megalakulásuk óta, november elején pedig már a harmadik albumukat adták ki. Relatív ismeretlenségükre talán az lehet a magyarázat, hogy hazánkban még csupán két alkalommal léptek fel, először ez év januárjában, a Beast In Black és a Gloryhammer közös turnéjának előzenekaraként, majd az ősz folyamán már mint fő attrakció tértek vissza. A második budapesti koncertjük előtt Mats Nilsson énekessel beszélgettünk a zenekarral kapcsolatos aktualitásokról.

(szöveg: Gyuricza Ferenc / Gyuricza Tamás Marcell – fotó: Kim Larsson / Marit Woxmark)

Ez az első önálló turnétok. Bár a budapesti még csupán a harmadik állomás, de azért bizonyára vannak már benyomásaid az eddigi koncertek kapcsán. Minden úgy alakult, ahogy azt elterveztétek?

„Valójában már a második a második önálló turnénk, hiszen 2020-ban volt egy olyan körútunk az Elvenkinggel, ahol mind a ketten főzenekari státuszban voltunk, és estéről estére cserélgettük, hogy ki játszik előbb. Abban viszont igazad van, hogy ez az első olyan turnénk, ahol egyedül töltjük be a headliner pozíciót, és jobban megy, mint gondoltuk volna. Két állomáson vagyunk túl, az első két koncertünk Krakkóban és Prágában volt, mindkettő nagyon jól sikerült. A budapesti szervezők is nagyon elégedettek, azt mondják, majdnem tele lesz a nézőtér. Amúgy éppen ma kaptam elővételi adatokat a teljes turnéról, az összes jegy 90 százalékát eladtuk már. Ez nagyszerű hír, hiszen egyáltalán nem tudhattuk, hogy mi vár ránk, ezért nagyon boldogok vagyunk.”

A harmadik albumotok, a Fimbul­vinter mindössze két nappal a budapesti koncert előtt jelent meg, ezért vélhetően friss még benned az élmény. Mennyire vagy elégedett vele?

„Abszolút! Az az eddigi legsokoldalúbb Brothers Of Metal album. Eleve azzal a szándékkal álltunk neki, hogy mutassuk meg a világnak, milyen sokoldalúak vagyunk. Hogy mindenféle stílusban képesek vagyunk dalokat írni. Tudunk power metalt és szimfonikus metalt, epikus himnuszt, vagy a ’80-as évekre emlékeztető rockot is. Szerintem sem a Prophecy of Ragnarök, sem az Emblas Saga nem tartalmaz ennyire sokszínű zenét. Az új album azonban nemcsak változatosabb, hanem sötétebb és súlyosabb is. Nagyon boldogok vagyunk miatta, és eddig csak jó reakciókat kaptunk rá.”

Ez a változatosságra való törekvés egyben azt is jelenti, hogy szeretnétek kitörni a modern power metal skatulyából?

„Én már akkor sem értettem egyet ezzel a jelzővel, amikor először ránk aggatták. Ha ugyanis felcímkézed magad, azzal be is szorulsz bizonyos keretek közé. Amikor ma azt mondod, hogy power metal, akkor az emberek többségének a Powerwolf és a Sabaton jut eszébe. Márpedig a Brothers Of Metal zenéje szerintem inkább a Nightwish világához áll közelebb. Ezért szerintem mi szimfonikus heavy metalt játszunk, ami a régi skandináv, nagyrészt svéd népdalokból táplálkozik.”

Ha már szóba hoztad a Sabatont, hozzájuk hasonlóan ti is Falun városából indultatok. Jelentett ez számotokra bármi előnyt?

„Természetesen. A Sabaton basszusgitárosa, Pär (Sundström) segített kapcsolatba lépni a kiadókkal, miután felvettük az első albumunkat. Szerintem nagyon sokat jelentett, hogy nem nekünk kellett házalnunk egy elkészült lemezanyaggal, hanem egy olyan személy ajánlotta azt a kiadók figyelmébe, akinek adnak a véleményére.”

Abban, hogy zenélni kezdtetek, volt szerepe a Sabatonnak?

„Nem igazán, mivel Svédországban mindenki zenél. Azt persze mi is láttuk, hogy milyen sikereket érnek el, és ez nyilván hatással volt ránk, de nem azért kezdtünk el zenélni, mert mi szerettünk volna az új Sabaton lenni. Tudod, valamennyien zenéltünk már a Brothers Of Metal előtt is, a legkülönbözőbb bandákban. Olyanokban, amelyek sikertelenek maradtak. Ezért úgy döntöttünk, hogy a saját szórakoztatásunkra létrehozunk egy új zenekart, ez lett a Brothers Of Metal. Tulajdonképpen már lemondtunk arról, hogy valaha is sikeresek leszünk, így egyáltalán nem érdekelt bennünket, hogy tetszik-e bárkinek is a zenénk, vagy sem. Megszűnt bennünk az a görcsös akarat, hogy mindenáron olyan dalokat írjunk, amivel elnyerjük az emberek szimpátiáját.

Ennél jobb nem is történhetett volna, mert így már minden erőlködés nélkül össze tudtuk rakni az első Brothers Of Metal-dalt, a Son of Odint, amivel érdekes módon rögtön meg tudtuk szólítani az embereket. Lehet, hogy szerencsénk volt, de én inkább úgy érzem, a sors kárpótolt bennünket, és egy csomó fontos dologra is megtanított. Arra, hogy ne a pénz vagy a hírnév legyen a fő motivációd, hanem az, hogy jól érezd magad abban, amivel foglalkozol. Lehet, hogy nem vagyunk gazdagok, de azzal foglalkozhatunk, amivel szeretnénk. Tudunk utazni, eljutunk olyan országokba, ahol előtte még nem jártunk, és találkozhatunk új rajongókkal.”

Szerintem egy zenekar akkor mondhatja magát sikeresnek, ha van egy dala, amit mindenki ismer. Nektek rögtön az első albumra sikerült egy ilyen himnuszt írnotok. Akit egy kicsit is érdekel ez a zenei irányzat, annak az Yggdrasil biztosan ott szerepel a lejátszási listáján. Ez elégedettséggel tölt el benneteket? 

„Természetesen, de szerintem sokkal jobb dalaink is vannak, mint az Yggdrasil. Az egy olyan dal, amelynek a megírásakor azokat az akkordokat használtuk, amiket a legtöbb slágerben megtalálsz. De nemcsak emiatt lett népszerű, szerintem Ylva (Eriksson, énekes) csodálatos tiszta hangja is nagyon sokat tett hozzá a sikeréhez, akárcsak Joakim (Lindbäck Eriksson) érdesebb orgánuma.

Ez egy olyan dal, amit azok az emberek is könnyen be tudnak fogadni, akik kevésbé szeretik a metal zenét. Értem, tudom, hogy miért ez lett a Brothers Of Metal legnagyobb slágere, de szerintem van még legalább tíz olyan dalunk, ami jobb nála, vagy legalábbis én jobban szeretem. Most például a Flight Of The Ravens a kedvenc dalom, ami az új albumon hallható, vagy ott az előző albumról a Hel, amit szintén nagyon jónak tartok.”

„Hidd el, nem azért hordom, mert olyan kényelmes viselet. Az én kosztümöm egy 14 kilós gyomor­páncél…”

A zenekar egyik különlegessége, hogy nyolc tagból áll. A hangszerelés alapján nem feltétlenül lenne szükség ennyi zenészre…

„Lehet, hogy nem, de ez egyáltalán nem volt szempont. Ahogy az imént említettem, nem azért alapítottuk ezt a zenekart, hogy híresek, vagy sikeresek legyünk, netán pénzt keressünk vele. Ez egy baráti társaság. Mi, nyolcan már azt megelőzően is barátok voltunk, hogy a Brothers Of Metal megalakult. Az első dalunkat is közösen készítettük el, szerintem nem lett volna fair bárkinek azt mondani utána, hogy te nem lehetsz a zenekar része. Ha tizenegyen lettünk volna, akkor most 11 tagú lenne a zenekar. Ez ennyire egyszerű.”

Azért mégis úgy tűnik, hogy a baráti társaság megbomlott, mivel a gitáros Mikael Fehrm otthagyott benneteket. Mi volt az oka az ő kiválásának?

„Ez egy sajnálatos történet. Mikael a covidjárvány idején szerzett egy olyan egészségi problémát, ami nem teszi lehetővé, hogy élőben zenéljen. Nagyon furcsa posztcovid-tünetei vannak, folyamatos sípolást hall a fülében, ami a mindennapi életben is nagyon zavarja őt, a színpadi zenélést pedig lehetetlenné teszi. Olyan erősek ezek a tünetek, hogy fizikai fájdalmat okoznak számára. Ezért döntött úgy, hogy kilép a zenekarból, de továbbra is a barátunk marad, és a kapcsolatot is tartja velünk. Valószínűleg dalokat is fogunk még közösen írni, de az élő fellépéseket nem tudta vállalni. Christian Larsson érkezett a helyére, aki már hivatalosan a zenekar tagja, és a dalírásba is besegít.”

Közösen írjátok a dalokat?

„Általában igen, de a Fimbulvinter egy speciális történet, mert nagyrészt a járvány idején születtek a dalai. Mindenki otthon dolgozott, egy ideig személyesen nem is találkoztunk egymással. Ezért most a legtöbb dalt Dawid (Grahn, gitáros) és Ylva írta, hiszen ők együtt élnek, és szeretnek közösen dolgozni. A zenét jórészt Dawid és Johan (Johansson, dobos) szerezte most, a dalszövegeket, pedig mi, énekesek írtuk.”

Mit jelent az album címe?

„A Fimbulvinter kifejezést az északi mitológiából emeltük át. A fimbul nagyot, jelentőset, kimagaslót jelent, a vinter pedig természetesen telet. A Fimbulvinter tehát a nagy tél, ami három esztendeig tart. Nincs fény, csak hó és hideg, az emberek éheznek, a szomszédok pedig egymás ellen fordulnak. Lényegében rossz hellyé válik a világ. A Fimbulvinter annak a legbiztosabb jele, hogy jön az apokalipszis, a Ragnarök.”

Dalaitok többsége a skandináv mitológiáról szól. Ezekben a szövegekben ragaszkodtok az eredeti történetekhez?

„Alapvetően igen, de van némi kreatív szabadságunk, hiszen az északi mitológiában nincs minden részletesen leírva. Két fő könyvünk van, az Edda-énekek, ami egy mitológiai és hősi énekgyűjtemény, valamint Snorri Sturluson Eddája. Emellett vannak tudósok, akik folyamatosan kutatják, tanulmányozzák az eredeti történeteket, és próbálják még jobban megfejteni azokat.

Mi mindig ezekből az ősi történetekből indulunk ki, de van, hogy nincs részletes leírás. Ott van a Nanna’s Fate című dalunk. Nanna a fény, a boldogság és a béke istenének, Baldurnak a felesége, akiről csak annyit tudunk, hogy Baldur temetésén belehal a szomorúságába. Csak három sornyi szöveg van róla az egyik könyvben, ezért kénytelenek voltunk magunk kiegészíteni a történetét. Azt fogalmaztuk bele, hogy Nanna szerelme olyan erős volt, ami még a halál után is kitartott. Az eredeti szövegekben ez sehol sem szerepel így leírva, de mi úgy éreztük, illik Nanna személyiségéhez. Szórakozásból alapítottuk a zenekart, de a dalainkat komolyan vesszük.”

Nagyon sok zenekar dalai kötődnek az északi mitológiához. Mi különbözteti meg a Brothers Of Metalt a többiektől?

„Szerintem két dolog. A mi történet­mesélésünk jobb, illetve nem olyan kemény, nem olyan durva a zenénk, mint mondjuk az Amon Amarthé vagy azoké a dallamos death és viking metal zenekaroké, akik szintén az északi mitológiáról énekelnek. Ne értsd félre, azok is nagyszerű zenekarok, az Amon Amarth például az egyik személyes kedvencem, de a mi dalszövegeink jobban érthetőek, mert nálunk nemcsak hörgés megy.”

A színpadi jelmezek, kosztümök is a hitelességet erősítik?

„Tulajdonképpen igen. Hidd el, nem azért hordom, mert olyan kényelmes viselet. Az én kosztümöm egy 14 kilós gyomor­páncél… Gondolj bele, hogy minden este több mint másfél órát töltök el benne a színpadon.

Szerencsére találtunk egy professzionális jelmeztervezőt, aki új kosztümöket kezdett el készíteni a számunkra. Sajnos, túl későn vettük fel, így a turné kezdetére nem végzett az összes ruhával, de dolgozik folyamatosan, s ahogy egy-egy darab elkészül, úgy cseréljük le a régieket. Ylva már hordja az új ruháját, és Christian is kapott sajátot, hiszen eddig Mikael kosztümjét viselte. Én is nagyon várom már, hogy elkészüljön az új jelmezem, az ugyanis csak másfél-két kiló lesz, ami nagyon jelentős különbség a régihez képest.” 

Mitől vált ennyire népszerű témává a skandináv mitológia a zenében?

„Ennek több oka is lehet. Körülbelül 15 éve mutatta be az első Thor filmjét a Marvel, ami miatt nagyon sokan elkezdtek érdeklődni az északi mitológia iránt. Ez a zenekarok számára is motivációt jelenthetett. A valódi ok szerintem mégis az, hogy nagyon jók ezek a történetek, jól lehet elmesélni őket, és még illenek is a metal zenéhez.”

Annak az ötlete honnan jött, hogy Brothers Of Metal legyen a zenekar neve?

„Ez szerintem elég egyértelmű, a Mano­war Brothers Of Metal című dalából. Tulajdonképpen ez is azt tükrözi, hogy amikor létrehoztuk a zenekart, nem igazán voltak vele nagyravágyó terveink. Azért választottunk nevet a legismertebb Manowar-dalok egyike alapján, mert magának a Manowarnak is nagyon fontos szerepe volt a zenekar létrejöttében. Az első dalunk, a Son Of Odin ugyanis úgy született, hogy miközben együtt iszogattunk az egyik barátunknál, amikor valaki felvetette: írjunk egy olyan dalt, amire a Manowar is büszke lenne. Nem kigúnyolni akartuk őket, mivel mindannyian nagyon szeretjük a Manowart. Talán 14 éves lehettem, amikor egy nyári munka után megkaptam az első fizetésemet, és azonnal megrendeltem az összes Manowar-albumot.”

Az eljutott hozzátok, hogy sokan szerint Ylva és Joakim testvérek?

„Persze, mi is olvassuk a közösségi médiá­ban a kommenteket és a hozzászólásokat. Olyat is hallottunk már, hogy házasok. Mindezt csak azért, mert ugyanaz a vezetéknevük. Az a furcsa a dologban, hogy azt eddig még senki sem vetette fel: vajon Pähr és én is testvérek lennénk? Hiszen nekünk is ugyanaz a vezetéknevünk. De ez csak azért van, mert az Eriksson és a Nilsson név is elég gyakori Svédországban. Olyan, mintha Amerikában valakit Smithnek hívnának.” 

–

(Az interjú eredetileg a novemberi digitális különszámunkban jelent meg.)