Kiadó: Reigning Phoenix Music / Írta: Schmidt Péter / 8
A power metalt jobbára még a kifejezés eredeti jelentése mentén – bár kétségtelen európai behatásokkal – játszó német Brainstorm nem éppen a kísérletezésről híres, utoljára a Downburst/Memorial Roots kettőssel tudták valamelyest meglepni a tábort. Ennek már másfél évtizede, az azóta született albumokon ezekhez képest legfeljebb csak nüansznyi hangsúlyeltolódások történtek, a fő csapásirány (beleértve ebbe a hangszerelési és dalszerkesztési metodikát) lényegében változatlan. Hívhatjuk ezt kiszámíthatóságnak éppen úgy, mint a kikristályosodott zenei világhoz való következetes ragaszkodásnak – mindkét verzió ugyanarra a jelenségre világít rá, csak éppen más irányból.
Az a bizonyos kis nüansz jelen esetben azt jelenti, hogy az előző három lemezhez képest egy kicsit tömörebb, direktebb most az általános megközelítés – ám ettől a banda hangzásvilága még épp úgy könnyedén felismerhető, mint eddig bármikor. A magam részéről a 2014-es Firesoul albumot érzem a Plague legközelebbi rokonának, amivel persze lehet, hogy mások esetleg vitatkoznának. Komoly jelentősége ennek egyébként nincsen.
A tízdalos alapverzió a digipak kiadáson egy Rick Springfield-feldolgozással (Celebrate Youth) egészül ki, ami nélkül a magam részéről éppenséggel meglennék, mellettem legalábbis eléggé elmegy Andyék újragondolása. A friss eresztésű saját dalok viszont teljesen rendben vannak: a Loncaric/Ihlenfeld gitárduó VRumors/Priest-alapú power riffjei megint nagyon húznak (nekem mindig is az ő játékuk jelentette a banda fő vonzerejét), Andy a szokásos formáját hozva énekel egészen jókat, a kerekre formált, hangsúlyos refrének farvizein pedig még a szikárabb-karcosabb nóták is könnyebben csusszannak. Az új bőgős srác, a görög Jim Ramses játéka elődeihez képest meglepetéssel nem szolgál, de megbízhatóan adja az alapokat Dieter Bernert intenzív dobolásával karöltve.
A kissé cirkalmas intróból kibontakozó, tempós-kétlábdobos Beyond Enemy Lines hamar irányba állítja a hallgatót – ehhez hasonló, US power mércével is harapósnak mondható nóta akad még néhány (False Memories, Masquerade Conspiracy), míg ellenkező végletnek ott a könnyedebb Rick Springfield átirat, a Your Soul That Lingers In Me, meg a régről ismerős indiai tematikát visszahozó Garuda és The Shepherd Girl a maguk keleties-tekergőzős dallamaival és megfontoltan őrlő riffjeivel.
Az album utolsó harmada összességében kicsit melodikusabb vizeken evez, de a kellő súlyt azért itt is megkapjuk az arcunkba. A Brainstorm tehát újra itt van, különösebb meglepetések vagy pláne elhajlások nélkül – engem újra meggyőztek, még ha nem is ütöttek ki teljesen.
–
(A lemezismertető eredetileg a márciusi digitális különszámunkban jelent meg.)
–
„Az 1989 óta működő germán power metal fogat hozza a formáját. A dallamérzék továbbra is megvan, Andy B. Franck hangja ereje teljében, a riffek harapnak! Én ezt mindig is szerettem és szeretni is fogom!”
– Cselőtei László 9
„Kedvelem a Brainstormot, ráadásul ez az új cucc a Soul Temptationre emlékeztet. Öt perc alatt megvettek vele.”
– Kiss Gábor 9
„Az utóbbi három-négy Brainstorm-nagylemez kapcsán rendre olyan gondolataim születnek, hogy nagyszerű album lehetne, ha nem lettek volna előzményeik. A Plague of Rats is elsőosztályú, nüansznyi dolgokat (pl. a basszusgitár háttérbe szorulása vagy Elina Siirala teljesen felesleges vendégszereplése) leszámítva nem is tudok belekötni, mégsem vagyok maximálisan elégedett vele.”
– Gyuricza Ferenc 8
„Egy power metal album ballada nélkül? Nos, összességében erről a korongról tényleg nem hiányoznak a csendesebb pillanatok. Jócskán fenntartják a figyelmet a kőkemény riffek és gitártémák, az ízes, különleges díszítések – és persze a jó dalok.”
– Zubor Olly 8
„Fél fülem rendre a Brainstormon, és minden albumnál várom, hogy végre behúzzon, mint néhány albummal ezelőtt a fémtestvér Primal Fear. Egyelőre ez még nem történt meg.”
– Gáti Viktor 7
„Meglehetősen megszigorodtak Franckék, nagyon power és nagyon metal, de a zord hangzás, a súlyos riffek meg a folyamatosan kattogó lábgépek mögött nem igazán fedezek fel olyasmit, ami ezúttal is érdekes lehet. Egyfolytában azon agyalok viszont, hogy az atrocitys Alex Krull vendégvokáljával készült From Hell (I Rise) címet vajon hol a fenében hallottam…”
– Kánya Ferenc 7
„Csak a szokásos, semmi több. Nem is nagyon vártam mást mondjuk, de egy kis izgalomnak örültem volna. Vannak jobb dalok, de összességében – nekem – ez már kevés.”
– Szénégető Richárd 7
„Alapvetően szimpatikus banda, valaha rég koncerten is láttam őket és nagyon jók voltak, de valahogy ez az album nem adja.”
– Uzseka Norbert 7
