Kiadó: Century Media / Írta: Schmidt Péter / Értékelés: 8
Bő egy évtizede aktív ez a szentségtelen portlandi blackened heavy/speed metal trió, akiknek immáron harmadik nagylemeze a szeptember végén megjelent Shell Shock (nem számolva a korai demókból, archív felvételekből összerakott tavalyi Deep Cuts & Shallow Graves válogatást). Ha a kortársak közül nagy vonalakban jóban vagy az olyan hordák zenéivel, mint a Midnight, a Bütcher, a Hellripper vagy a Vampire, illetve ezek közös eredőivel (leginkább korai Venom és Motörhead), akkor sokat nem is kell magyaráznom, miért kapjon tőled egy esélyt a Bewitcher.
Ha meg netán ismered a brigád korábbi dolgait, akkor annyit azért elmondanék, hogy mind zeneileg, mind produkció tekintetében hangyányi elmozdulás történt most egy letisztultabb és heavy metalosabb irányba. Stílusváltásnak azért ezt messze nem nevezném, inkább csak enyhe hangsúlyeltolódásnak – aminek amúgy már voltak előjelei a kettes korongon, gondolok itt a Frost Moon Ritual című ottani instrumentális záródarabra. A hangzás lett ezúttal kicsit kerekebb, kevéssé nyers és recsegős, illetve a gitárjáték is valamivel több klasszikmetalos harmóniát hordoz. Ugyanakkor a zsigeri lendület meg az énekes/gitáros Matteo Von Bewitcher torokrecsegtetése jottányit sem változtak, mint ahogy a néhol punkos tempózásokra érkező Motörhead/Venom jellegű riffelés is domináns pozícióban maradt. A végeredmény mindezekkel együtt egyértelműen egy olyan album lett, amivel egyfajta szolidabb – még mindig szigorúan underground! – szintlépés sem tűnik lehetetlennek.
Az alapvetően korrekt dalok és a zabolátlan muzsikával összecsengő, ördöggel cimboráló dalszövegek világát jól reprezentálja a mutatós frontborító is, akárcsak a mindezt szónikus keretbe foglaló, korábban már említett kerek, de még véletlenül sem (túl)csiszolt megszólalás. Az alapverzióban 41 perces, 10 trackes anyagról egyes nótákat nem emelnék ki, egyben hallgatva sodor magával igazából a cucc. Erről a vonalról azért nálam a Bütcher meg a Vampire egy hangyányival feljebb sorolódnak, de ettől még ez egy frankó lemez, igazi feelgood black’n’roll feketemise. Élőben igencsak gyalulhatnak!
