Október 14-én Budapesten is bemutatja a nyár elején kiadott legújabb nagylemezét a német gitáros, Axel Rudi Pell nevét viselő zenekar. Bár a Risen Symbol alapvetően tipikus Axel Rudi Pell-albumnak tekinthető, ám zeneileg mégis tartamaz új elemeket, s eddig kevésbé jellemző hatások is fedezhetőek fel rajta. Gyuricza Tamás Marcell többek közt erről kérdezte a zenészt.   

(Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell – Fotó: Kai Hofmann)

A nyár elején kiadott legújabb nagylemezed, a Risen Symbol egy nagyon hangulatos, tipikus Axel Rudi Pell album lett, amin egyértelműen érezhető a Ronnie James Dio- és a Tony Martin-korszakos Black Sabbath hatása. Egyetértesz ezzel?

„Abszolút, a legteljesebb mértékben. Szerintem úgy lehetne ezt a változást megfogalmazni, hogy az új album egy kicsit feketébb, mint az előző, a Lost XXIII volt. Van benne olyan mágia, ami a Ronnie James Dio-korszakos Black Sabbathot jellemezte, ahogyan te is mondtad. És persze érződik rajta a Tony Martin-korszakos Black Sabbath, vagy a Led Zeppelin és a Rainbow is. Utóbbiak azonban nem olyan mértékben, mint korábban, de az ő hatásaik is felfedezhetőek az új dalokban.”

A hatások mellett egy konkrét Led Zeppelin-feldolgozás is szerepel az albumon, a The Immigrant Song. A te előadásodban teljesen másként szól, mint a dal eredeti változata.

„Szerintem nincs sok értelme úgy feldolgozást készíteni, hogy csak eljátszod az eredeti verziót. Ennek a dalnak az eredetije mindössze 2 perc 40 másodperc hosszú, és nincs benne gitárszóló. Én viszont az a gitáros vagyok, aki ragaszkodik a szólókhoz. Miután nagyon szeretem ezt a dalt, többször is eljátszottam a gondolattal, hogy vajon milyen szóló illene hozzá. Eleinte csak maga az ötlet merült fel bennem, aztán ahogy hallgattam a dalt, elkezdtem magán a szólón is agyalni. Szóval, tényleg itt volt az ideje annak, hogy elkészüljön ez a feldolgozást. Szerintem az emberek többségének tetszik.”

A Black Sabbath-hatás mellett minek köszönhető, hogy ezúttal erőteljesebben megszólaló dalok hallhatóak az albumon? Van, aki egyenesen arról beszél, hogy Axel Rudi Pell a régi tradicionális metal helyett ma már power metalt játszik…

„Ehhez tényleg nem igazán tudok mit hozzáfűzni. Mindenki annak nevezi a zenét, aminek akarja, Szerintem az a lényeg, hogy maguk a dalok jók legyenek. Nézd, az én zenémre mondták már azt, hogy heavy rock, mások szerint melodikus hard rock, amit játszom, de valóban nevezték power metalnak is. Engem ez egyáltalán nem érdekel, amíg eljárnak a koncertjeimre az emberek, s megveszik az albumaimat, addig nincs bajom azzal, hogy milyen jelzőt aggatnak rá.

A jó zene sosem azon múlik, hogy milyen stílusban alkotsz. A zeneszerzéshez mágia kell. Ha nincs varázslat a levegőben, akkor nem lesznek jó dalok. Valószínűleg az történt, hogy amikor a kezemben a gitárral leültem zenélni, akkor az volt a levegőben, hogy erőteljesen megszólaló dalok szülessenek tőlem. Sosem állok neki zenét írni azzal, hogy most egy lassú, vagy egy gyors dal kell. A Risen Symbol készítése idején sem járt olyasmi a fejemben, hogy erőteljesebb legyen a megszólalás. Tudod, én hónapokon át gyűjtögetem az ötleteket. Ezek olyan riffek, melódiák és dallamok, amikből aztán mozaikszerűen rakosgatom össze a konkrét dalokat.”

Az őszi lemezbemutató turnénak lesz budapesti állomása is, most léptek fel harmadik alkalommal Magyarországon. Egy 35 éves karrier során ez nem túl sok. Miért nem láthattunk benneteket gyakrabban nálunk?

„Nem tudom. Talán mert nem kaptunk elfogadható ajánlatokat korábban a magyar szervezőktől? Az a zenekar vagyunk, akik imádnak élőben játszani, ha csak rajtam múlna, akkor egész évben lennének koncertjeink. Imádnám, ha lehetőségem lenne erre. Persze közben néha haza is kellene mennem, hiszen van egy kutyám, akivel foglalkoznom kell, de a szívem szerint akkor is folyamatosan úton lennék. Szóval, mi jöttünk volna gyakrabban is, ha kapunk elfogadható ajánlatokat. Nem azért turnézunk, mert ebből szeretnénk meggazdagodni, de legalább a költségeket fedeznie kell a bevételeinknek. Ha ez a mérleg pozitív, akkor szívesen megyünk bárhova.”

Magánemberként jártál valaha is Magyarországon?

„Sajnos nem, de amikor legutóbb Budapesten jártunk, akkor volt egy szabadnapunk, és Bobbyval utazgattunk egy kicsit, megnéztük a várost. Boltról boltra jártunk, el is vertünk jó sok pénzt. Szerintem Budapest gyönyörű város, az emberek pedig nagyon kedvesek, barátságosak.”

(A teljes interjút elolvashatod az októberi digitális különszámunkban!)