Az Autopilotot a Mad Robots által szervezett III. 7/8 feszten ismertem meg, ők voltak a legifjabb fellépők, de azonnal bejött az amúgy korántsem egyszerű zenéjük. Jelen három számos EP a középső a háromból, amelyekből majd összeáll az új album, és ugyanúgy elképeszt az érettsége, a változatossága, gazdagsága, ahogy azon a koncerten is meggyőzött a csapat.
Érdekes kontrasztot ad, hogy bár összességében sokkal metalosabb, zúzósabb témákat is hallottam tőlük a fesztiválon, mint amik az EP-n vannak, énekileg mégis vannak részek, melyek nyersebbek, mint amilyen szép melódiákat Farkas Balázs amúgy képes elénekelni. A nyitó, majd’ 8 perces The Turn of the Tide refrénje jó példa erre – mintha grunge hatású lenne az ének, vagy talán a Smashing Pumpkins, netán a Filter jut eszembe, bár felteszem, esetükben inkább a Foo Fighters-t kellene emlegetnem. Akárhogy is, a szinte U2-ba hajlóan finomabb, utaztatós zenével erős kontrasztot ad ez a refrén, mely attól még nagyon is működik. S nem mellesleg tökéletesen közvetíti a szöveget, az egész EP üzenetét. Az anyag korunk népbetegségéről, a depresszióról, a szorongásról szól, így vagy úgy mindhárom dalban felbukkan ez, és lenyűgöző, ahogy mindezt kezelik, tálalják. Mert egyszerre kő őszinte, valós, megélt, mégis költői az egész anyag.
És ebbe belefér az is, hogy a We Can Pretend, This Isn’t the End space rockos/pszichedelikus lebegést, Dream Theater-rokon finom gitárjátékot is hozzon, amit jól ellenpontoz a végén a basszusgitár gyomrozása. A The Endless Ring of Life kissé Faith No More-rokon éneke pedig csaknem Rush-szerűen lightosabb prog témákkal keveredik, meg ügyesen elhelyezett vokálokkal, és így tovább. S mindezek közepette Rátkai Márton néha be-bedob egy riffet is, de mondom, ez az EP nem a metalról szól elsősorban. Cserébe annyi szív meg lélek van benne, túl a mély gondolatiságon, s persze olyan dallamok, hogy minden borúja ellenére is úgy hallgattatja magát, ahogy valami édes tejcsokoládé evését nem bírod abbahagyni, míg el nem fogy.
Csakhogy ez nem fogy el, sőt elő lehet venni az előzmény(eke)t is, és jön majd a harmadik EP, s március 23-án az A38-on a trilógia bemutatókoncertje. Ha kicsit is mozgat a modernebb progresszív rock ill. posztrock, tégy magadnak egy szívességet, és – stílszerűen – kapcsolj Autopilot módba.
https://www.facebook.com/autopilotrocks
