Sötét, súlyos, mégis átható törékenység jellemzi. Új kislemezével, a Salt And Sulfur-ral a finn northcore formáció, az Atlas lenyűgöző módon tér vissza. A dal a zenekart kompromisszumok nélküli, ugyanakkor mélyen sebezhető formában mutatja be.
A Salt And Sulfur több mint egy kompozíció – egy élmény. Egy brutális, mégis érzékeny hangzású metalcore himnusz, amely a hallgatókat a nyers energia és az intenzív érzelmek örvényébe húzza. Az első taktusoktól kezdve nem is marad kérdés: a súlyos, dübörgő gitárriffek összeütköznek a könyörtelenül gyors, előrenyomuló blastbeatekkel, míg a jeges, tiszta ének felülemelkedik mindezen – éles és metsző, mint a fagyos levegő.
A súlyosság mögött pedig mélység rejlik. A Salt And Sulfur olyan, mint egy lassú, bánattal átitatott leereszkedés a gyászba és az érzelmi megsemmisülésbe. Minden egyes másodperccel egy sötét atmoszféra bontakozik ki, amely megfeszíti az idegeket, de mégis furcsa szépséget hordoz. A posztmetal költészet keveredik az elemi félelemmel, amíg a káoszból katartikus tisztaság nem bontakozik ki: egy himnusz a veszteségről és a mulandóságról, amely ugyanolyan súlyos, mint azon témák, amelyeket felölel.
A Salt And Sulfurral az Atlas megmutatja, mennyire sikerült finomítania azt a képességét, hogy a brutális súlyosságot atmoszferikus mélységgel ötvözze. Minden hangjegy jeges melankóliába merül, minden breakdown úgy hat, mint egy ütés a gyomorba – és a végére mégis a megkönnyebbülés érzése marad.
