Progresszív metal, konceptalbum, ráadásul angol nyelven. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a három így együtt a legnagyobb közönségmágnes ma itthon, ha a fémzenét hallgató közönséget nézzük. A súlyos, ugyanakkor mégis dallamos muzsikát játszó Art Of Disorder első nagylemezének megjelenése kapcsán Molnár Zoltán gitárost faggattam egy kicsit.

Szöveg: Szénégető Richárd · Fotó: zenekari archívum

–

Bevallom, kicsit meglepett, amikor azt olvastam egy interjúban, hogy még nem volt élő fellépésetek. Ehhez képest, amit a lemezen hallok, az nagyon egyben van és nagyon érett muzsika. Eszembe juttatta a korai Dream Theater, sikerkorszakos Queensryche, Fates Warning és még néhány progistenség munkásságát. Kik voltak rátok a legnagyobb hatással?

„Ezek igazán elismerő szavak, köszönjük szépen. Nekem egyértelműen az előbb említett három zenekar volt az, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rám, ezen kívül persze hallgattam másokat is a keményebb metaltól a fusion zenén át a bluesig sok mindent. Változatos háttérrel jövünk, Attilát például a Kamelot, Seventh Wonder, Symphony X énekesei inspirálják. Tamás a klasszikus zene felől jött, természetesen szereti a metalt, ráadásul a súlyosabb vonalat, Bence leginkább a death/black zenéket preferálja. Ettől függetlenül pontosan tudtuk, hogy mit szeretnénk hallani, de fizikailag megvalósítani az nem volt könnyű.”

Mennyire nehéz egy ilyen muzsikánál elkerülni az öncélúságot?

„Az öncélúság rosszat jelent. Természetesen nagyon szeretjük a bonyolultabb zenei megoldásokat addig a pontig amíg építő jelleggel hat a dalra, nem lefárasztani akarjuk a hallgatókat, hanem szórakoztatni, bonyolultabb részekkel pedig meglepni. Úgy álltunk az egész albumhoz, hogy mesélni szeretnénk valamit, ami a saját megfigyeléseinkre épül. A fókusz azon volt, hogy ezt az élményt átélhetővé tegyük a hallgató számára, így ennek rendeltük alá a zenei motívumokat is.”

Az Awakening Of The Prophet egy konceptlemez. Röviden, anélkül, hogy a felfedezés örömét elvennénk bárkitől is, mesélnél a sztoriról?

„Természetesen. A történet egy – valamennyire – képzeletbeli világban játszódik, ahol egy emberiséget fenyegető esemény közeleg. Az egyik főszereplő, egy tudós, figyelmezteti az elitet erről a veszélyről, hogy időben fel tudják készíteni magukat és másokat erre az eseményre, azonban az elitnek nem teljesen az a terve, amit a főhős gondol. Miután magukhoz ’ölelik’ a szakértelme miatt, egy másik társadalmat kezdenek kialakítani, ahol csak a saját szabályaik szerint élhetnek, nem törődve másokkal. Innen kezdődik a lelkiismeret és az erkölcs harca a kegyetlenségekkel, és egy érdekes ’megoldás’ születik az újonnan felmerülő problémákra. Az ilyen sztorik a történelemben fellelhetők, de a modern világra is sok szempontból igazak.”

A dalok szerinted megállják a helyüket önmagukban is, vagy mindenképpen az egészet kell nézni?

„Egy koncepcióalbumnál mindenképp tanácsos, hogy az egészet egyben jobb nézni, de a dalok külön-külön is értelmezhetőek. A szövegírás és a dalok szerkezetének felépítése közben próbáltunk erre is figyelni, és szerintem kifejezetten sikerült. Ott van a nyitószám, a Shelter for the Chosen, ha diadalittas állapotba szeretnénk kerülni, vagy az Alone, ha úgy érezzük, nincs mellettünk senki, de mégis szeretnénk érezni egy kis reménysugarat a folytatáshoz. A többi muzsika is értelmezhető önmagában, de mint a puzzle darabkák, egyben fogják kiadni a teljes képet.”

Kimondottan szimpatikus volt, hogy még a terjengősebb dalok is sallangmentesek és minden apró részletnek van helye. Mennyi idő volt a dalszerzés és készre csiszolás úgymond?

„Az első szám megszületése és az utolsó szám felvétele között csaknem négy év telt el. Voltak olyan számok, amik egyszerűen megszülettek (szerkezetileg, illetve dalszövegre). De voltak olyanok is, ahol nagyon sokat kellett agyalni, hogy megtaláljuk azokat a motívumokat – dallamvezetést – átkötéseket, amivel végül elégedettek voltunk. A Legacy című számnak, az albumzárónak a fő témája az egyik első találkozónál már megszületett, de utána rengetegszer elő kellett venni, hogy számot faragjunk belőle. Véglegesíteni pedig 2024 elején sikerült.”

Mik a célok, mi az, amit szeretnétek elérni a zenekarral és a lemezzel?

„Érkezik majd egy videóklip, ami a történetnek fog egy vizuális támaszt adni. Ezen kívül idén szeretnénk fellépéseket is. Természetesen a kettes lemez elkezdése sem várhat magára – sokkal profibb hozzáállással és kivitelezéssel.  Hosszabb távon pedig az egyik cél, hogy felkerüljünk a magyar progresszív metal térképére, és ismert nevek legyünk a szférában. Nemzetközi szinten is valami hasonló lenne az elképzelés.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2025. márciusi digitális különszámban jelent meg.)

Havi Metal – Zenészfüllel (Mikael Stanne és Jonathan Olsson) – A Jó, a Rossz és a Csúf (Heri Joensen) – Arch Enemy – Brainstorm – Cradle Of Filth – Hangpróba – Sokkoló Korongok / Extra – Mobilmánia – Saber – Ereb Altor – Art Of Disorder – Nagyferó És Csillag Endre – Ann My Guard – Kalapács – Thy Art Is Murder – Dream Theater – Zivatar – Ensiferum – Élő Fém (Pantera, Hardline, The Halo Effect, The Night Flight Orchestra, Saxon, Queensryche) – Klasszikus! (Death: Symbolic) – Old School – Koncertmenü