Blood Dynasty címmel jelenteti meg március 28-án tizenkettedik albumát a három évtizeddel ezelőtt indult svéd Arch Enemy, amely mára egyértelműen az európai színtér egyik vezető formációjává nőtte ki magát. Az egykor melodikus death metalt játszó, ám számos klasszikus hatással rendelkező, roppant dallamérzékeny zenekarnak ez lesz az első olyan nagylemeze, amit a gitáros Jeff Loomis távozása után adnak ki. A Blood Dynasty e tekintetben tehát ismét egy új korszak nyitányát jelenti a több tagcserét is megélt zenekar számára. Gyuricza Tamás Marcell kérdéseire a zenekar dobosa, Daniel Erlandsson válaszolt.
Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell – Fotó: kiadói archívum
–
Az Arch Enemy dalait jellemzően közösen írjátok a gitáros Mike Amott-tal. Mondhatjuk azt, hogy ti ketten vagytok a zenekar kizárólagos dalszerzői?
„Néhány album óta valóban így van, és egyre inkább ebbe az irányba haladunk. Ennek több oka is van, az egyik, hogy én magam is játszom gitáron, s gyakran szoktunk Mike-kal közösen zenélni, amiből már jónéhány dal ötlete megszületett. Ezeket a témákat felvesszük, majd megmutatjuk a többieknek, akik hozzáteszik a saját részeiket. Minden tag tesz hozzá valamit, Sharlee (D’Angelo) basszusjátéka például nagyon fontos része az Arch Enemy-számoknak. Ezzel talán nincs is mindenki tisztában, de a múltkor az egyik koncertünkön keletkezett valami technikai probléma, leállt a basszusgitár, és az emberek csak néztek, hogy mi van. Ott esett le nekik, hogy Sharlee-nak milyen fontos szerepe van a hangzásában. Alissának (Alissa White-Gluz énekesnő) szintén rengeteg ötlete van, azokból is nagyon sokat tudunk hasznosítani, de igen, alapvetően mi ketten írjuk a zenét. Pontosabban még mindig Mike a fő dalszerző, de én is elég sokat dolgoztam az utóbbi pár albumon. A riffeket általában Mike találja ki, én pedig követem őt. Amikor a riffek megvannak, akkor dobgép használatával hozzáadom a ritmust, hogy megnézzük, vajon dalként is működőképes-e az, amit jó ötletnek tartottunk. Ha igen, akkor elkészítjük a demókat, és megmutatjuk a többieknek. Számomra a következő lépést majd akkor jön el, amikor leülök a dobhoz, hogy feljátsszam azt, amit előtte leprogramoztam. Ilyenkor van lehetőségem arra, hogy belevigyek egy kis ’emberi tapintást’ (csipetnyi emberséget?) is a zenébe.”
Nekem úgy tűnik, a Blood Dynasty az eddigi legslágeresebb, legkönnyebben befogadható Arch Enemy album. Te is így érzed?
„Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert amikor egy albumon dolgozol, akkor túl sok időt töltesz el vele ahhoz, hogy objektív véleményt tudj róla mondani. Bevonz a zene, nem gondolsz másra, csak azokra a dalokra, azok kötik le a gondolataidat. Ezért egészen másként látod őket, mint az, akik először hallja a zenét, s az alapján formál róla véleményt. Szóval nehéz ezt nekünk megítélni, ezért is várjuk mindig izgalommal az első kislemezek kiadását, hogy lássuk, mint mondanak róluk az emberek.
Amit eddig visszajelzésként kaptunk, az nagyjából azonos a te véleményeddel, s ha ez valóban így van, én annak csak örülnék. Rengeteget dolgoztunk ezekkel a dalokkal, de szerintem megérte azt a sok befektetett munkát. Nagyon büszke vagyok erre az albumra, és örömmel tölt el, hogy hamarosan az egész világnak megmutathatjuk. Tudod, én mindig izgatottan várom, hogy az emberek mit szólnak ahhoz, amit csinálunk. A zenei világ már csak ilyen, nem lehet biztosra menni, minden egyes új album egy új kezdetet jelent.
Eddig négy kislemezt adtunk ki, utoljára a Paper Tigert, és eddig mindegyiket nagyon jól fogadták a rajongók. Már nagyon várom, hogy március 28-a legyen, amikor a teljes album megjelenik. Szerintem ugyanis nagyon sok erős dal van az albumon, de hogy ezek közül melyik fog legjobban tetszeni a rajongóinknak, azt nagyon nehéz lenne előre megmondani. Sokak szerint a The Eagle Flies Alone a legkedveltebb Arch Enemy-szám, de hogy miért éppen ez lett az, arról már különböznek a vélemények. Van, akit a dallama fogott meg, másoknak a szövege tetszik nekik, de olyat is hallottam már, hogy a videóklipje miatt szerették meg. Nehezen tudnám megmondani egy dalról, hogy miért kapja fel a közönség. Ez egy külön tudomány, amihez én kevésbé értek. Az új albumról nekem például a March of the Miscreants és az Illuminate the Path a két kedvencem, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a rajongóinknak is ezek jönnek be a legjobban.”
.
A Paper Tiger megjelenésekor Mike azt mondta, hogy a Blood Dynasty album dalaival feszegetitek az Arch Enemy határait. Ez mit jelent pontosan?
„Talán azt, hogy igyekszünk kreatívak maradni, és lépésről lépésre előbbre haladni. Ez a zenekar közel harmincéves, a Blood Dynasty pedig a tizenkettedik albumunk. Ha nevezhetjük ezt karriernek, akkor elég mélyen benne vagyunk, a katalógusunk pedig elég vaskos már. Ha új dalokat akarunk írni, akkor nem ismételhetjük újra és újra ugyanazokat az ötleteket, mindig keresünk kell valami mást, amitől a zenénk frissnek vagy aktuálisnak tűnik. Szerintem a Blood Dynasty tartalmaz ilyen dalokat. A Dream Stealer talán az eddigi legsúlyosabb Arch Enemy-nóta, vagy ott van a Vivre Libre, ami teljesen más, mint amit eddig valaha is csináltunk.”
Az Arch Enemyt melodeath zenekarnak szokás nevezni. Szerinted helytálló még ez az elnevezés?
„Ez attól függ, hogy melyik albumot, vagy melyik dalunkat veszed alapul. Ha a Blood Dynasty lemezt nézed, akkor szerintem nem. Teljesen más hangzás és más érzés, szóval ezt az albumot nem nagyon hívnám melodikus death metalnak. Egy része nem is death metal.”
A mai zenei életben léteznek még műfaji határok?
„Ó, ez nagyon nehéz kérdés. Szerintem nincsenek, legfeljebb olyanok, amiket te állítasz önmagad elé. Korlátok közé akkor zárod magad, ha mindig ugyanazt a munkamódszert követed, ha valamilyen elvárásnak akarsz megfelelni, vagy ha mindig ugyanazokat az ötleteket próbálod meg újra és újra hasznosítani.”
Több olyan zenekarban is játszottál, amelyek stílusa eltér az Arch Enemyétől. Ilyen volt az Eucharist, a Carcass vagy a Brujeria is. Az itt megszerzett tapasztalataidból tudtál olyan ötleteket meríteni, amiket aztán az Arch Enemy számára hasznosítottál?
„Szerintem igen. Erre így konkrétan még sosem gondoltam, de azt hiszem, igazad van. Amit a múltban csináltál, az része lesz a zenei DNS-ednek, s amikor dalokat írsz, ott mozog a tudatalattidban. Igen, szerintem mindaz, amit a múltban csináltam, hozzásegített ahhoz, hogy azzá a zenésszé váljak, aki ma vagyok.”
Az imént említett Vivre Libre egy feldolgozásdal, a francia Blaspheme zenekar játszotta az eredetijét. Hol és hogyan találtatok rá?
„Ültünk a buszon, különböző zenéket hallgattunk, s Mike volt az, aki javasolta, hogy füleljünk bele a Blaspheme albumaiba is. Több dalt is meghallgattunk tőlük, de a Vivre Libre volt az, amire mindenki azt mondta, hogy érdemes lenne feldolgozni. Alissa Montréalból származik, neki a francia nyelv sem okozhat problémát, szóval minden amellett szólt, hogy csináljuk meg. Amikor bementünk a stúdióba, hogy felvegyük a dalt, még nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, hiszen nagyon sok múlott az éneken. Alissa azonban remek munkát végzett, új szintre emelte a dalt.
Rögtön el is döntöttük, hogy szerves részévé tesszük az albumnak, vagyis nem utolsó dalként tesszük fel rá, ami szintén újdonságot jelent az Arch Enemy történetében. Remélem, a rajongók is érteni fogják, hogy miért csináltunk egy ilyen dalt. A Vivre Libre ugyanis egy ballada, amiben Alissa végig tiszta hangon énekel. Szerintem nagyon sok olyan rajongónk van, akik már régóta szerették volna hallani Alissa tiszta énekhangját, s itt végre meg tudja mutatni nekik, hogy mire képes.”
A csak feldolgozásokat tartalmazó Covered in Blood album készítésekor még nem gondoltatok arra, hogy ezt a dalt is feltegyétek rá?
„Nem, mert akkor még nem igazán ismertük. A Covered in Blood előbb jelent meg, mintsem Mike ezt a dalt megmutatta volna. Persze, jó lett volna, ha azon is szerepel, de az idővonal nem így alakult. Talán majd lesz egy második Covered in Blood albumunk is, s akkor majd arra is feltesszük.”
„A Pokolgép azok közé tartozik, akiket egy ideje rendszeresen hallgatunk már a turnébuszban.”
Az imént azt mondtad, hogy Mike mutatta meg nektek ennek a dalnak az eredetijét. Ha jól tudom, Mike nagyon tájékozott a zenei színtéren, még az olyan magyar metal zenekarokat is ismeri, mint a Pokolgép vagy az Ossian. Úgy tudom, hatalmas zenei gyűjteménye is van. Te hogy állsz ezen a téren?
„Nekem személy szerint nincs gyűjteményem, de a Pokolgépet én is imádom. Nagyon szerencsés fickó vagyok, hogy Mike-kal és Sharlee-vel zenélhetek együtt, mert mind a ketten nagyon tájékozottak. Rajtuk keresztül nagyon sok zenekart ismertem meg, amiket szerintem különben soha nem hallottam volna. A Pokolgép azok közé tartozik, akiket egy ideje rendszeresen hallgatunk már a turnébuszban. Remek klasszikus old school magyar metal zenekar.”
A Blood Dynasty albumcímnek van bármi extra jelentése azon túl, hogy van egy ugyanilyen című dal is a lemezen?
„Mivel nem én írom a dalszövegeket, és ezt a címet sem én találtam ki, tehát nem az én ötletem volt, így nem vagyok biztos benne, hogy én tudom a legjobb választ adni erre a kérdésre. Miután azonban az Arch Enemy összes korszakával van személyes kapcsolatom, azt el tudom mondani, hogy mit is gondolok erről a címről. Ebben a zenekarban eddig hárman énekeltek, három különböző személyiség, akiknek a karaktere alapvetően határozta meg a különböző korszakainkat. Amikor eljött az ideje a tagcseréknek, sokan temettek bennünket, de mindig vissza tudtunk térni, s mindig erősebb, nagyobb lett a zenekar, mint előtte volt. A három korszakunk tehát egymásra épül, mint valami dinasztia, amit természetesen egy vérvonal is összeköt.
De nem akarok túlságosan sokat belemagyarázni a címbe, hiszen az a legjobb, ha megadjuk az embereknek azt a szabadságot, hogy a saját ötleteik alapján, vagy a saját elképzeléseik szerint értelmezzék azt.”
Mennyit dolgoztatok az album dalain?
„A dalírásra és az album felvételeire körülbelül két évet fordítottunk, vagyis 2022 óta folyamatosan zajlott vele a munka. Néhány dal azonban még a Deceivers album idejében született. Maradt onnan pár fel nem használt demónk, azokat vettük elő most újra, valójában tehát már korábban elkezdtünk vele foglalkozni.”
Az új gitáros, Joey Conception mennyire tudott részt venni az új album elkészítésében?
„Van néhány remek szólója az albumon, illetve ő játszotta fel a Presage akusztikus gitárját. Körülbelül egy hetet volt velünk stúdióban, itt, Svédországban, és akkor vette fel ezeket. Amire végleg eldőlt, hogy ő lesz az új gitárosunk, addigra a dalokkal nagyrészt már elkészültünk.”
Miért éppen Joey lett az új gitáros?
„Már 2018-ban játszott velünk néhány koncerten. Amikor Jeff kivett egy rövidebb szünetet, akkor is ő ugrott be helyette. Joey nagyszerű gitáros, nagyon jól áll neki ez a stílus, és elég erős zenei háttere is van. Néhány évig Christopher Amott (Mike Amott testvére, az Arch Enemy korábbi gitárosa) társa volt az Armageddon zenekarban, egy rövid ideig tagja volt a Sanctuarynek, de több más zenekarban is megfordult. Mivel 2018 óta ismertük, és tényleg nagyszerű srác, ezért elég egyértelmű döntés volt, hogy őt válasszuk. Eddig nagyon jól működik a dolog.”
Amikor Jeff távozott, akkor még nem lehetett tudni, hogy újraéleszti korábbi zenekarát, a Nevermore-t. Nektek sem beszélt erről az ötletéről?
„Nem igazán, szerintem akkor még nem akart a Nevermore-ral foglalkozni. Talán csak elfáradt, vagy több időt szeretett volna magának, hogy a saját zenéjével foglalkozzon. Amikor bejelentette a kilépési szándékát, akkoriban egyre többet beszélt arról, hogy be akarja fejezni az újabb szólóalbumát. Láttam a Nevermore-ról szóló híreket, és várom is, hogy mi lesz belőle, milyen lemezeket fognak csinálni, de szerintem nem ez volt a fő oka Jeff döntésének.”
Adrian, a bátyád, aki többek közt az At The Gates és a The Haunted tagja, ugyancsak dobol. Őt követted ezen a téren?
„Igen, szerintem miatta lettem én is dobos. Mint minden kistesó, én is felnéztem a bátyámra, aki hat évvel idősebb nálam. Valahogy sikerült meggyőznie apánkat, hogy vegyen egy dobfelszerelést, amit a házunk alagsorában helyezett el. Azon tanult, ott gyakorolt, majd egy idő után én is követtem öt. Ha gitárt kért volna, akkor valószínűleg én is gitáros lennék. A korai években egyértelműen Adrian volt a legnagyobb hatással rám, neki köszönhetem ezt az egészet.”
Van egy híres dobos testvérpár, Carmine és Vinny Appice. Volt közös turnéjuk, s közös albumot is készítettek. Nektek nem jutott eszetekbe ilyesmi?
„Több éve beszéltünk valami ilyenről, de sajnos nem lett belőle semmi. A lehetősége persze továbbra is adott, s én még mindig nyitott vagyok erre az ötletre. Majd meglátjuk mit hoz a jövő.”
Létezik még a Black Earth nevű zenekarotok, amiben jelenlegi és egykori Arch Enemy-tagok játsszák a zenekar régi dalait?
„Szerintem soha nem is fog megszűnni. (nevet) Eddig csak Japánban léptünk fel, de miután máshol is akarnának látni bennünket, könnyen lehet, hogy valamikor visszatérünk. Az is felmerült, hogy írjunk új dalokat, de ez ügyben még nem történt semmi. Nem foglalkozom ezzel a kérdéssel nap mint nap, de azért ott motoszkál a gondolataim között.”
Ez évben lesz 30 esztendős az Arch Enemy. Terveztek valami különleges attrakciót arra a jubileumra?
„Nem mondhatok róla sok mindent, de igen, van egy tervünk, amit 2026-ban akarunk megvalósítani. Akkor még csak egy éves lesz a Blood Dynasty album, tehát még akkor is az lesz az új nagylemezünk, amivel még mindig turnézni fogunk, de mellette lesz majd valami más is. Elég nagyszabású dologban gondolkodunk, hiszen mégiscsak egy 30 éves jubileumról van szó. Nagyon durván hangzik, soha nem hittem volna, hogy harminc évig fogom ezt a zenekart csinálni, de most már az a célom, hogy legalább negyven legyen belőle.”
–
(Az interjú eredetileg a 2025. márciusi digitális különszámban jelent meg.)
Havi Metal – Zenészfüllel (Mikael Stanne és Jonathan Olsson) – A Jó, a Rossz és a Csúf (Heri Joensen) – Arch Enemy – Brainstorm – Cradle Of Filth – Hangpróba – Sokkoló Korongok / Extra – Mobilmánia – Saber – Ereb Altor – Art Of Disorder – Nagyferó És Csillag Endre – Ann My Guard – Kalapács – Thy Art Is Murder – Dream Theater – Zivatar – Ensiferum – Élő Fém (Pantera, Hardline, The Halo Effect, The Night Flight Orchestra, Saxon, Queensryche) – Klasszikus! (Death: Symbolic) – Old School – Koncertmenü
