Miközben tavaly a világ a feje tetejére állt, a The Gathering egykori énekesnője a magánéletében és a művészi pályáján is súlyos válsággal szembesült. A csodás hangú Anneke lélekgyógyító jelleggel kezdett dalokat írni az akusztikus gitárján, így született meg a The Darkest Skies Are The Brightest című, egészen különleges szólólemeze. És még a házasságát is sikerült rendbehoznia.

Részlet az áprilisi HammerWorld magazinban megjelent interjúból.

www.facebook.com/annekevangiersbergenofficial
Az nem merült fel benned, hogy visszatérj a The Gathering élére?

„Ha csupán az anyagi oldalt néztem volna, az lett volna a logikus döntés, viszont egy ilyen húzás minden őszinteséget nélkülözött volna. AGatheringnek van egy saját útja, van énekesnőjük, én pedig a saját utamat járom 2007 óta. És ez így van jól. Inkább járjak egy göröngyös, kacskaringós úton, csak ne kelljen hazudnom, tettetnem, színészkednem. Ha visszamentem volna a Gatheringbe, a rajongók is pontosan tudták volna, hogy ez semmi másról nem szól, csakis a pénzről. Az a kapcsolat elfáradt, kimerült már nagyon régen. Büszke vagyok a régi lemezekre, a régi dalokat is imádom, de nem vágyom vissza a múltba. És csakis olyan zenét akarok játszani, ami egyenesen a szívből jön.”


Mondtad, hogy túlságosan szenvedélyes vagy. Egy énekesnő, egy előadó esetében ez semmiképpen sem hátrány.

„Ez igaz. De ez egyszerre áldás és átok. Imádok énekelni, zenélni, projektezni, együtt dolgozni másokkal, és néha túlvállalom magam. Egyszerre három-négy projekt, a turnék, a család, a férjem, a tinédzser fiunk… Muszáj volt a fékre lépnem, meg kellett tanulnom nemet mondani. És egy időre vidékre is mentem, mert egyedül akartam lenni a gondolataimmal. Így született meg ez a lemez.”


Az a gyanúm, hogy ennél személyesebb dalaid még sosem születtek.

„Ez kétségtelen. Nagyon alaposan bele kellett néznem abba a bizonyos tükörbe… Önmagammal kellett megküzdenem, hogy kiutat találjak a káoszból. Mindig is személyes dolgokról írtam, az életemről, az élményeimről, a tapasztalataimról, hol vidám, hol szomorú témákról, de ezúttal egyfajta katarzisra vagy terápiára volt szükségem. Ez most egy egészen más szituáció volt, ilyet sosem éltem át korábban.”


Eleve azzal a tervvel vonultál vidékre, hogy dalokat írsz majd?

„Nagyon konkrét tervem nem volt, de azért a gitáromat persze magammal vittem. Mondhatni, a génjeimben van már, hogy az érzéseimet zenében, dalokban tudom igazán megfogalmazni. Ez az én személyes terápiám. Én lepődtem meg a legjobban, hogy rögtön az első dalok is ilyen folkos, groove-os témák voltak. Mindig is bírtam a világzenés dolgokat, a folkzenét, de akár említhetném a Fleetwod Macet is. Elsődlegesen a fejemet akartam megtisztítani, de ahogy jöttek az újabb és újabb dalok, rájöttem, hogy akusztikus szólólemezem még sosem készült.

Adtam már sok akusztikus koncertet, a világ minden táján, saját dalokkal és feldolgozásokkal, a bulik után pedig gyakran meg is kérdezték, hogy a lemezt honnan tudnák megvásárolni. Milyen lemezt? (nevet) Talán nem is akkora bolondság egy ilyen szólóanyag… De nem akartam, hogy bármi is befolyással legyen a dalaimra. Sem a kiadó vagy a menedzsment felől, sem a rajongók oldaláról. Amikor aztán kialakult a fejemben ez a terv, és már nagyjából megszületett az anyag is, megkerestem az egyik barátomat, Gijs Coolent, aki zenész és producer. Ősegített gatyába rázni, kicsit kipofozni az ötleteimet. Végül aztán együtt vettük fel a lemezt. Gijs két lábbal áll a földön, nem akarta átvenni az irányítást, viszont óriási szerepe volt abban, hogy a lehető legtöbbet hoztuk ki a dalaimból.”


A teljes interjút megtalálod az áprilisi HammerWorld magazinban. Keresd az újságosoknál!

ANNEKE VAN GIERSBERGEN – I Saw A Car
(a 2021-es The Darkest Skies Are The Brightest albumhoz)