Az Ann my Guard az éneklés és dalírás mellett basszusgitáron és fuvolán is játszó Baumann Eszter Anna zenekara. A She of the Sea and Stars című új albumuk különleges anyag, mivel korábbi dalok áthangszerelt verziói mellett öt új szerzeményt is tartalmaz, és bár metal most kevesebb van benne, a sötétebb tónusú, hangulatfestő zenék, ill. a pogánynak is nevezett irányzat kedvelői is biztosan értékelni fogják.

Szöveg: Uzseka Norbert – Fotó: zenekari archívum

–

2018-ban, a Moira album kapcsán interjúztunk utoljára. Azóta kijött a Furia EP, melyre nagy hatással volt a Covid, de azóta talán két dalt kivéve nem jelent meg tőled új zene – egészen mostanáig. Mivel telt ez az időszak?

„Valóban, a Martyriumon és a Lilithen kívül nem hoztam ki új dalt a Furia óta, melynek az az oka, hogy hosszú ideig a másik zenekaromra, a Light by The Sea-re koncentráltam. Nagyon jól esett egy kis zenei kitekintés a metalon kívül a new wave/dark rock irányba; egyébként ezzel a zenekarral turnéztam a legtöbbet, folyamatosan, a Covid után a terhességem legvégéig.”

Az említett Martyrium-ot a Pain Of Salvation korai felállásából ismert Kristoffer Gildenlöw-vel készítetted. Hogy történt mindez?

„Nagyon egyszerű: Kristoffer koncerszervező menedzsere voltam évekig, és egy nap megkérdeztem, hogy lenne-e kedve velem együtt énekelni egy dalban. Azonnal megtetszett neki a Martyrium, és kérdés nélkül felénekelte a neki szánt részeket. Nagyon együtt rezonálunk művészileg, ő is pont ugyanolyan introvertált, amikor dalírásra kerül a sor, mint én: elvonul a stúdiójába és napokig hozzá sem lehet szólni. Imádom.”

2018-ban, a Moria idején még magyar zenészekkel játszottál, köztük Varga Krisztián gitárossal, akit azóta a Thy Catafalque koncertfelállásában látni. Miért cserélődött le a zenekar, s kik az új tagok?

„Mint oly sok zenekarnak, nekünk sem tett jót a Covid: rengeteget dolgoztunk a Furián, amit reménykedve azzal az elszántsággal hoztunk ki, hogy vége lesz a lezárásoknak, és a következő évben agyonturnézzuk magunkat és beleinvesztálunk egy csomó profi videoklipbe. Hát nem így lett, plusz az 1300 kilométer, ami a hollandiai kiköltözésem óta köztem és a fiúk között lett sem segített a helyzeten, szóval muszáj voltam a jelenlegi felállást itt Hollandiában összehozni. A hagyományos ’metal’ felállás helyett most nincs komplett dobszerkó, csak tamok, pergő és különböző misztikus ütőshangszerek; nagy örömömre szolgál végre élő csellóval és zongoristával is fellépni, nincs backing track, hanem minden vokál harmónia élő, szóval igazi prémium zenei élmény az új színpadi felállás. Én pedig továbbra is basszusgitározom.”

A She of the Sea and Stars nem a korábbi irányvonalat viszi tovább. Mit kell tudni róla, és miért változott a zenei irány?

„Mivel a munkám során (IDVI Agency) rengeteg zenei stílussal találkozom, illetve a Light By The Sea-s élményeim is örökre belémivódtak, ezért mertem meglépni azt a lépést, amit korábban is szívesen megtettem volna: olyan zenei köntösbe bújtatni a dalaimat, amely a dark rock, progresszív rock, a neoclassical darkwave és az akusztikus rock stílusok palettáján mozog. Az összes demóm, amit idáig írtam, először akusztikus formában látta meg a világot. Ez egyben nem azt jelenti, hogy ezek a dalok kevésbé lennének misztikusak, vagy sötétek egy szellősebb hangszerelésben, mint a metal. Sőt: ebben a kontextusban tudom igazán megmutatni, mi is az Ann my Guard igazi esszenciája, ami 18 éves korom óta bennem él.”

Hogyan választottad ki azon régebbi dalokat, melyekből új verzió készült az albumra?

„Természetesen számításba vettem a hallgatóim kedvenc dalait, így például a Callisto, vagy a Hekate nem maradhatott ki a lemezről. Illetve régi vágyam volt több énekessel megszólaltatni a ’Balaton sír’ rész az Echo című dalról. Erről egyébként készült is hang- és videófelvétel, nagyon büszke vagyok a végeredményre, illetve arra, hogy a holland vokalistáim megtanulták ezt a magyar részt teljes biztonsággal elénekelni.”

És mit kell tudni az új dalokról?

„A hangszerelés teljesen új lesz az eddig megszokott alternatív metal irányvonaltól, viszont a mondavaló ugyanaz maradt: főleg ókori görög mitológiai elemeket, spirituális vonatkozású témákat helyeztem mai modern zenei kontextusba. Az új albumon 5 már eddig ismert dal feldolgozása, illetve 5 új dal hallható.”

Olyan nevek vendégszerepelnek az albumon, mint Ivar de Graaf (Kingfisher Sky, ex-Within Temptation), Nick Holleman (Powerized, Trance, ex-Vicious Rumors) and Elianne Anemaat (Charlotte Wessels, Celestian Season, MaYaN). Ők hogy kerültek képbe?

„Ivar de Graaf zenekarának a Kingfisher Sky-nak vagyok a koncertszervező menedzsere, Nick Holleman az egyik legkedvesebb barátom, Elianne-t pedig szemtelenül a social medián vadásztam le az esélytelenek teljes nyugalmával, ám végül úgy megtetszett neki az Ann my Guard, hogy ragaszkodott hozzá, hogy a turnéra is elkísérjen. Szóval a munkámnak köszönhetően egyre több elismert zenésszel hoz össze a sors, és az új lemez esetében nem féltem bedobni egy közös albumfelvételt sem. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy megtiszteltek a bizalmukkal és a tehetségükkel.”

Korábban többször dolgoztatok együtt Vári Gáborral, ill. az ő stúdiójában. Az új anyag hol és hogy került rögzítésre?

„Az albumot teljes egészében otthon vettem fel, illetve én vagyok az album producere is. Keverésre és masteringre pedig Belgiumba küldtem el, mivel a belga könnyűzenei világ olyan egyedi és újító szellemű, hogy csak ámulok, amikor meghallok egy új előadót tőlük. Szerettem volna egyedivé és különlegessé tenni a dalokat a keverés szempontjából, így amikor valaki egy jó minőségű fejhallgatón vagy hangszórón keresztül hallgatja meg az új lemezt, remélem le fog esni az álla. Főleg az In the Secret Garden of the Maenads című dalnál, ahol össze-vissza kavarognak a sávok.”

Láttam, hogy lesz egy mindössze 8 példányra limitált díszdobozos verzió. Mi kerül abba?

„A lemez 8 tesztnyomása, a CD, a bakelit szövegkönyve, dedikált fotó, kézzel írt szöveg és egy általam készített szójaviasz gyertya. Plusz ha találok belőlük eleget otthon, kecskekörömkagylók a Balatonból. Valaki Japánból rendelt, hátha értékelni fogja ezt a magyar szuvenírt.”

Egészen sok dal kapcsolódik mitikus nőalakokhoz, és ahogy hallgatom ezeket, kiemelnek ebből a modern korból, amiben élünk, miközben a hangszerelésnek nagyon is része a modern technika. És valahogy elhiszem, amiről énekelsz, mert átjön. De érdekelne, hogyan tud egy 21. századi ember kapcsolatba kerülni ezekkel az ősi erőkkel (ha ez a helyes kifejezés)?

„Én azért imádom az ókori mitológiát, mert ezek univerzálisak és nagyon könnyen modern köntösbe helyezhetők. Hogy mondjak egy példát: Callisto története a nőket érő elnyomás és az abból való kitörés metaforája, a Starseed arra reflektál, hogy mindannyian csillagokból születünk és számos inkarnáción keresztülmenve csillagokká leszünk, Hekate pedig a reménység fáklyáját tartja, utat mutatva nekünk ezeben a nehéz időkben. Nekem sokat segít a dalírásnál, hogy sokat olvasok mitológiai témákban, egyszerűen könnyebben át tudom adni az üzenetet, amikor egy mitikus alak szemszögéből próbálok mesélni valamiről.”

A The Day I Die sem új dal, de talán még meghatóbb ebben a verzióban. Olyan biztonsággal énekelsz benne a halálról, s hogy mi jön utána, ami sok, a nyugati civilizációban felnőtt 21. századi ember számára alighanem fura, hiszen a tudomány nem tud semmi biztosat mondani bármiféle túlvilágról. Szóval honnan tudod, vagy hogy lehetsz ebben ilyen biztos?

„Talán azért a szimpla tényért, hogy semmi sem vész el, csak átalakul: s ha ezt a halálunk szemszögéből vizsgáljuk, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy ’vár ott ránk valami’. Annyira érdekes, hogy minél fiatalabb voltam, annál könnyedebben énekeltem a halálról, amióta viszont anya lettem, sokszor én is tartok tőle, mivel most lett igazán tétje az életemnek, ha érted mire gondolok. A szüleimet egymás után veszítettem el, és amennyiben beszélhetünk túlvilágról, olyan üzeneteket küldenek néha, hogy az állam leesik. Szóval én hiszek abban, hogy egy olyan helyre megyünk vissza, ami igazán az otthonunk, ha pedig nem nekem lesz igazam és csak ’függöny le, lámpa lekapcs’ a dal vége, az is jó, nem? Nekem mindegy, csak a Szkülla ne faljon fel, miközben átkelek Kharón révész segítségével a Sztüx folyón.”

Mindig is fontosak voltak nálad a külsőségek, melyek erősítették a mondanivalót, a hangulatot. Magad tervezed a ruháidat, a klipeket? Mit kell tudni az Ann my Guard ezen oldaláról?

„Valóban a vizuális világ, amelyet a produkció köré álmodtam, mindig is kiemelkedően fontos volt a számomra. Egy fantáziavilág, ami kitűnően ellensúlyozza a hétköznapi, egyébként pragmatikus életstílusomat: a ruhákat általában tervezőktől veszem, a fejdíszt, amit sokszor a színpadon is hordok, illetve a Lilith klipjében is látni Annicke Shireen készítette, aki egyébként Heilungban énekel és akivel májusban közös miniturnéra indulok. A klipeket ezúttal Szombath Máté (Cineast), az album artworkjét továbbra is Kollár Szabi barátom készítette, illetve fontos megjegyeznem, hogy a színpadon van egy VJ is, aki az összes dalhoz egyedi vizuált készített.”

Már túl vagytok egy rövid turnén, amikor az Antimatter előtt léptetek fel. Milyen volt?

„Nehéz szavakba önteni, mennyire nagy hatással volt rám az a pár hét, amíg együtt játszottunk, de óriási megtiszteltetés volt és persze nagy falat, már ami a koncerteket illeti. Pár állomás kivételével egy szál gitár és zongora társaságában álltam a színpadon, többnyire színháztermekben, amelyek kivétel nélkül teltházasak voltak. Zeneileg meggyőzni és a figyelmet ébren tartani 40 percen keresztül 200-300 embernek minden este kemény feladat volt, de a visszajelzések alapján sikerült a célunkat elérni, és rengetegen előrendelték a lemezt. Maga az Antimatter pedig legendás a műfajában, és igazi rajongója vagyok a zenéjüknek: az utolsó estén végig sírtam a koncertjüket, a kedvenc dalom a Stillborn Empires pedig kegyelemdöfés volt a szívembe, és akkora hatással volt rám, hogy utána 3 napig nem aludtam, csak csipkedtem magam, hogy kikkel álltam egy színpadon.”

Májusban lesz egy javarészt holland körút, de magyar koncertre számíthatunk-e?

„Ha megyünk, akkor nagy eséllyel az Antimatterrel megyünk, ha pedig nem, akkor remélem, kinövi magát annyira a produkció, hogy egy nívósabb koncerthelyszínen (akár ülő, akár álló) lépjünk fel, vagy mondjuk egy nagyobb fesztiválon. Elég sokan vagyunk most a színpadon és főleg a VJ miatt nem tudunk kis klubokban fellépni. Szóval várunk egy jó lehetőségre, de nagyon szeretnék már otthon játszani végre.”

A rockosabb/metalosabb dalaitoknak is átható hangulata volt, de az új album zenei iránya, hangszerelése miatt pláne el tudnék képzelni Ann My Guard koncerteket elvarázsolt, különleges helyszíneken. Van terv, lehetőség, vagy akár „csak” nagyon erős álom ilyen téren, amit szeretnél megvalósítani?

„Az Antimatterrel közös színház-turné csak még jobban megerősített abban, hogy a klubokon kívül is abszolút működik az új felállás, sőt, szükségünk van a térre. Hollandia olyan szempontból jó, hogy rengeteg különböző helyszínen vannak könnyűzenei koncertek: szabadtéri lelátós színpadokon, templomokban, könyvtárakban, vagy múzeumokban. Persze a legnagyobb álmom Görögországban egy ókori színházban fellépni, mint anno a Dead Can Dance, vagy Krétán bárhol, mondjuk egy erőd mellett.”

Ha nem tévedek, utoljára 2023-ban zenéltél Magyarországon, a Fekete Zajon, napsütésben, még terhesen, a Light By The Sea nevű formációtokkal. Milyen élmény volt az?

„Sőt, kettő koncertünk is volt: mielőtt a kánikulában egy akusztikus szettet nyomtunk le, előtte való nap a zuhogó esőben teljes rock szettel álltunk a színpadra, én majdnem 7 hónapos terhes voltam és nagyon élveztem a koncertet! A harmadik trimeszterben sokkal könnyebb volt turnézni, mint mondjuk az elsőben, amikor brutális hányingerem volt non-stop és csak aludtam volna. Azért volt pár érdekes tekintet azon az estén: teljesen szabadon volt a hasam és csak egy bőrdzsekit és melltartót viseltem – valóban nem mindennapos látvány lehetett. De azelőtt az összes létező interjút meghallgattam Pásztor Annával, vagy Péterfy Borival, akik szintén rocker anyukák, és annyi erőt és önbizalmat adtak nekem, hogy nem érdekelt ki mit gondolt a nagy pocakomról.”

Épp a Furia EP előtt költöztél Hollandiába. Milyen ott az élet, úgy személyes szinten, mint zenészként?

„Zenészként és személyesen is csodálatos itt kint élni: annyi minőségi helyszín van, ahol fel lehet lépni, a klubok kapnak állami támogatást és az emberek versengenek az önkéntes pozíciókért, teljesen más a felfogásuk a holland embereknek, mint nekünk. Persze itt sem mindig habostorta az élet, de ha rendesen dolgozol, beszéled a nyelvet, nyitott vagy és befogadó gondolkodású, akkor remek életed lehet. Itt nem túlélik az emberek a napokat, hanem megélik.”

Holdkő néven van egy webes üzleted. Mit kell erről tudni?

„Már évek óta kedves hobbim a gyógynövényekkel való kreatív munka: füstölőket, szójaviaszgyertyákat, ékszereket és egyéb „boszorkányos” termékeket készítek. Ezeket az Ann my Guard hallgatói is nagyon szeretik rendelni, így a májusi headliner-turnéra készülök belőlük a merch asztalra.”

És mesélsz egy kicsit a fiadról, és hogy milyen anyának lenni?

„Mint minden elsőgyerekes anyukának, nekem sem volt fogalmam arról, mennyire túl fog csordulni a szívem szeretettel és gondoskodással, ugyanakkor hogyan tudok végkimerülésben is folyamatosan funkcionálni. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az anyaság a leggyönyörűbb és legkeményebb feladatom az életben: a folyamatos aggódás és kialvatlanság egy teljesen új arcomat mutatta meg nekem, és egy olyan szerepet diktál, amiben egyébként egyre jobban otthon érzem magam. Dorián nem rég lett egyéves, és még a pocakomban volt, amikor elkezdtem rögzíteni az albumot, és féléves volt, amikor végeztem a felvételekkel. Nem volt könnyű időszak, sőt, baromi nehéz, de pont ezért különleges ez az album, mert nemcsak az én szívem van benne, hanem a kisfiamé is.”

S minthogy a She of the Sea and Stars bevallottan átmeneti album, egy korszak lezárása: mi jön ezután?

„Fogalmam sincs. Tényleg. Az az igazság, hogy a lehetőségek, amikről eddig csak álmodtam, most végre minden erőfeszítés nélkül elérnek hozzám: a minap Charlotte Wessels kért fel, hogy nyissak előtte Hollandiában, rengeteg közös együttműködésről kapok hetente levelet, és izgalmas koncertek állnak idén előttem. Közben elkezdtem írni az új dalokat: fogalmam sincs, hogy album lesz-e belőlük, vagy csak EP, visszatérek-e a metalhoz, maradok ebben a félakusztikus hangszerelésben vagy a kettő között lesz a megfejtés, nem tudom. A zenélés öröméért csinálom még mindig ezt az egészet, se többért, se pedig kevesebbért. A lényeg számomra az önazonosság és a művészi szabadság.”

www.facebook.com/annmyguard
https://annmyguard.com

–

Havi Metal – Zenészfüllel (Mikael Stanne és Jonathan Olsson) – A Jó, a Rossz és a Csúf (Heri Joensen) – Arch Enemy – Brainstorm – Cradle Of Filth – Hangpróba – Sokkoló Korongok / Extra – Mobilmánia – Saber – Ereb Altor – Art Of Disorder – Nagyferó És Csillag Endre – Ann My Guard – Kalapács – Thy Art Is Murder – Dream Theater – Zivatar – Ensiferum – Élő Fém (Pantera, Hardline, The Halo Effect, The Night Flight Orchestra, Saxon, Queensryche) – Klasszikus! (Death: Symbolic) – Old School – Koncertmenü