ANGERSEED
Forever Burning Hatred EP
(METAL ÖR DIE)

A 2007-ben alakult debreceni Angerseed a hazai death metal élet egyik legaktívabb, ha nem a legaktívabb zenekara. A csapat motorja Peter D. Maniak énekes, aki sokszor egészen heroikus küzdelmet folytat a felállás egyben tartása érdekében – való igaz, hogy az Angerseed logó alatt már rengeteg zenész megfordult. Az Angerseed elsősorban koncertzenekar, Maniaknek az élő játék a prioritása, de ha nem lenne annyi nehézség a zenekar működtetésével, akkor már talán ez a mostani EP is hamarabb kijöhetett volna.

Tehát EP a Forever Burning Hatred, de a hosszát tekintve akár nagylemez is lehetne. Ami magát az anyagot illeti, ismét fontos kiemelni az Angerseed koncertbanda mivoltát. Roppant energikus death metalról van szó, amit vizuálisan éppen egy szerteszéjjel robbanó bombához lehetne hasonlítani, de úgy, hogy ez a bomba minden pillanatban felrobban. Ez érvényes a zenére, és hatványozottan igaz a frontemberre. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy ugyan vannak a lemezen lassabb részek, a szakadatlan túrás és zúzás közepette egy másodpercnyi pihenésre sem lehet számítani.

Talán ma már nem annyira indokolt amerikai és európai típusú death metalról beszélni, mint régebben, az Angerseed kétségtelenül a tengerentúli death metalhoz vezethető vissza. A sebesség, a riffelési stílus, a technikás – ám nem túltechnikázott – játék, a sokkal inkább a keménységre, a brutalitásra utazó jelleg, nem a hangulatra, s nem utolsósorban a folyamatosan a legmagasabb hőfokon égő zene az amerikai death metalra jellemző jegyek. Adott egy riffelési irányvonal és ettől nem tér el, vagy inkább ezt képviseli az Angerseed, a csapat esetében Nagy Viktor és Mészáros Márk. Nyilván nem könnyű egy konkrét területen írni, mindig új ötletekkel előállni, amelyek nem önismétlők és így tovább, a helyzet az, hogy ez az Angerseednek sem mindig sikerült.

Az EP lendülete és elsöprő ereje valóban imponáló, de ha magukat a zenei elemeket nézem, akkor már nem homogén a kép, ami a minőséget, a változatosságot és a műfajban régóta meglévő sztenderdektől való eltérést illeti. Jók a Fragile Patterns második felében a billentyűs betétek, amelyek valamelyest emelnek a dalon hangulatilag, ahogyan az intró utáni The Clandestine Ones kalapácsütésszerű effektjei is, vagy éppen a címadó szám gitártémái, mégis úgy vélem, hogy a zenekar túlzottan ragaszkodik a műfaj szűken értelmezett kereteihez.

Az Angerseed egy death metal zenekar, ez tiszta sor, azonban ami a riffeket illeti, én egy ilyen vérmes, vaskos irányzaton belül is jobban szeretem, ha azt hallom, hogy egy zenekar szét akarja feszíteni működési territóriumának határait. Nos, lehet, hogy velem ellentétben a zenekar ezt nem szeretné, azonban így nagyon nehéz olyat alkotni, ami valóban kiemelkedő és nem lehet rásütni, hogy tucat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ennek csak akkor van jelentősége, ha maga a zenekar is így gondolja.

A felvételek, a keverés és a maszter bizonyos Orv Productions munkája, ebbe nem is nagyon lehetne belekötni, minden kellően kiemelve, vaskosan szól. Masszív anyag a Forever Burning Hatred, afféle állásfoglalásként is felfogható, a szövegekben Maniak kiordítja, kitombolja magából minden ellenérzését a degenerálódott világ kapcsán, ugyanakkor lehetne a riffeken még csavarni egyet-kettőt.

M. P. 7


(A kritika eredetileg a HammerWorld magazin februári számában jelent meg.)


www.facebook.com/Angerseed

ANGERSEED – Forever Burning Hatred EP (2019)