A görög Aenaon neve az örökkévalóságra utal, Mnemosyne a múzsák anyja, tehát hazájuk mítoszai, hagyományai biztosan fontos szerepet töltenek be a műveikben. A Mnemosyne a 2006-ban alakult zenekar negyedik albuma, a csapat továbbra is a black metalt tágítja, torzítja, bővíti, értelmezi újra. Igazából a black metal kifejezést csak jobb híján használom, leginkább progresszív extrém metalnak titulálnám a csapatot, mivel a metal megvan, az extrémitásra való törekvés is, azonban a BM mint hangulat és kifejezésmód, annak ezer árnyalatában is, már nem áll olyan közel a görögökhöz.
A Mnemosyne anyaga hallatán azt szűrtem le, hogy a csapat több szempontnak is meg akart felelni, nyilván elsősorban önmaga számára. Komplexek, csavarosak is szeretnek lenni, ahogyan gyorsak és brutálisak is, de a zenei távlatok kitűzését sem vesztették szem elől. Ugyanakkor egy tiszta, átlátható produkció lebegett előttük, hogy lehessen hallani a részleteket. A formáció sokszor cirkalmas témáiról, riffjeiről, olykor bizarrabb megoldásairól olyan formabontó csapatok jutnak eszembe, mint a Solefald, az A Forest Of Stars, a korai Hail Spirit Noir, vagy a Code. Az Aenaon lemezén is fontos a metalos súly és él, az összetett témák, a gitárriffek rafináltsága szintén, és amennyire szeretnek önfeledten száguldozni a görögök, olyannyira kedvelik a szaxofon témáit is. Nekem néha sok ebből a fúvósból, de az Aenaon teljes jogú hangszerként alkalmazza, és Orestis Zyrinis kap is elég teret a kibontakozáshoz. Főleg a finomabb részeknél fújja a szaxofont, de a metalos részeket is kíséri, ha az adott dalrészt így írták meg: Mantledeath.
Astrous frontember az agresszív hangok terén érzi otthonosan magát, de időnként dallamokat is produkál. Tény, hogy a zenében sok minden történik, így talán nem hiányoznak annyira az énekdallamok. Megjegyzem, a zenekar arra is hangsúlyt fektethetett, hogy az albumnak legyenek fogósabb, megjegyezhetőbb részei. Tán épp ezt a célt szolgálta a szaxofon csatasorba állítása.
Ambiciózus album a Mnemosyne, s ugyan néha tán túl sokat markolnak a görögök, érezni az átgondoltságot, az igényességet, a befektetett munkát.
