Merész zenei kalandra vállalkozott a közelmúltban kiadott negyedik, Abyss című albumával a Melissa Bonny énekes köré szerveződött Ad Infinitum. A új dalokból teljesen eltűntek azok a szimfonikus részek, amelyek korábban markáns módon határozták meg zenei arculatukat. Gyuricza Tamás Marcell kérdéseire Melissa és a gitáros Adrian Thessenvitz válaszolt.  

(Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: Stefan Heilemann)

–

Meglepve tapasztalom, hogy az ősszel megjelent Abyss teljesen nélkülözi a szimfonikus elemeket. Ez egy igen jelentős váltás a korábbi albumokhoz képest, így az Ad Infinitum számomra ma már egy erőteljes riffeket és fülbemászó dallamokat előnyben részesítő, de a kísérletező attitűdtől sem mentes modern metal zenekarnak tűnik. Egyetértetek ezzel?

Melissa Bonny: „Alapvetően igen. Az Abyss olyan album, ami megmutatja, hogy kik vagyunk, s ma hogyan látjuk magunkat. Eltöröltük az összes olyan szabályt, amiket korábban saját magunk elé állítottunk, ugyanis nem akartunk olyan dalokat írni, amelyek a saját múltunkra emlékeztetnek bennünket is és a közönségünket is. Nem azt a képet akartuk felmutatni, hogy néhány évvel ezelőtt hol jártunk, hanem azt, hogy hol tartunk most.”

Adrian Thessenvitz: „Én szintén ezt tartom a legfontosabb változásnak az eddigi albumokhoz képest. Nem azért történt így, mert tudatosan kerültük volna a szimfonikus elemeket, az volt az elképzelésünk, hogy csak ott fogjuk színesíteni velük a dalokat, ahol annak valóban értelmét látjuk. Ezért a dalírás során nem is számoltunk szimfonikus hangzással. Úgy voltunk vele, majd a legvégén, miután szinte teljesen összeállnak a dalok, majd hozzátesszük, ahol szükségesnek látjuk. Ebből az lett, hogy rájöttünk, egyáltalán nincs is szüksége a daloknak ezekre a szimfonikus hangmintákra. Azt vettük észre, hogy azok nélkül jóval erőteljesebb a dalok, sokkal közvetlenebb módon fejtik ki a hatásukat. Emiatt az Abyss egy teljesen új irányt jelent számunkra.”

Talán nem voltatok elégedettek az első három albummal?

MB: „Dehogynem. A saját maga idejében a Monarchy, a Legacy és a Downfall is nagyon jól sikerült. Abban a pillanatban, amikor kiadtuk őket, teljesen önazonosak voltak velünk, de miután a képességeinkkel együtt az ízlésünk is változott, nemcsak lemezről lemezre fejlődtünk, de már mást gondolunk a zenéről is.”

AT: „Szerintem ezt úgy lehetne legjobban kifejezni, mintha fotóznád önmagadat. Csinálsz magadról egy fotót tizenhat évesen, majd tizennyolc éves korodban, s aztán huszonöt évesen is. Amikor ezeket később előveszed, örömmel állapítod meg, milyen jól néztél ki akkoriban, de azt is tudod, hogy addigra már más ember lettél.”

Ezért hagytátok el az új album címéből a „chapter”, vagyis fejezet szócskát?

MB: „Nem, ennek teljesen más oka volt. Az első három album valójában egy trilógia, amelyben történelmi személyekre és az ő történeteikre koncentráltunk. Emiatt azok az albumok szorosan összetartoznak, ezért is kapták a sorszámokat. Az Abyss, valamint az utána következő két album, a Surface és az Elysium szintén egybefüggő lesz, de nem kapcsolódnak az első három lemezhez, hiszen ezeknek a szövegei már a lelki állapottal foglalkoznak. Egy érzelmi utazást mutatunk be a mélyponttól a megváltásig. Ennek az útnak az első szakasza az Abyss, ami egy komor, sötét állapotot mutat be, amit az eddigieknél sötétebb témák, s persze maga a cím is jelez.”

Mikor kezdtetek el az Abyss dalain dolgozni?

AT: „Tavaly decemberben. Gyorsan haladtunk, a dalok nagyon hamar megszülettek, aztán elmentünk Dániába, Jacob Hansen stúdiójába, s ott vettük fel a teljes albumot.”

Négy kislemez előzte meg az Abyss kiadását, egy tízdalos albumnál az nem annyira szokványos. Nem féltetek attól, hogy ezek után már senki sem veszi meg a lemezt?

AT: „Valóban volt erről vitánk a kiadóval, mi ugyanis még több kislemezt szerettünk volna, ötöt. Megjelöltük azt az öt dalt, amiket a legjobbnak tartottunk az albumról, s azt kértük a kiadó munkatársaitól, hogy döntsék el ők, milyen sorrendben hozzuk ki ezeket. Nekünk is volt elképzelésünk, de hallani akartuk olyanok véleményét is, akik jól értenek ehhez a dologhoz, hiszen mindig is ezzel foglalkoztak. Az Outer Space volt az, amit elsőnek javasoltak. Ez már azért is nagyon érdekes, mert mi a dal megszületése pillanatában úgy voltunk vele, hogy tökéletes lenne kislemeznek. Szóval ebben teljesen egyetértettünk, mint ahogy abban is, hogy a My Halo legyen a második kislemez. Az öt single kiadását viszont már nem támogatták, így végül négy kislemez jelent csak meg. A két említett, valamint a Surrender és a Follow Me Down.”

Melyik dal lett volna az ötödik?

AT: „Az Altermath. Ki is próbáltuk élőben, Csehországban, a Rock Castle fesztiválon adtuk elő először még a nyáron. Úgy játszottuk el, hogy előtte sehol sem volt hallható, és azt láttuk, hogy bejött az embereknek.”

MB: „Valójában az egy exkluzív ajándék volt a részünkről a Rock Castle közönségének, hiszen az első koncertünket ott adtuk, még 2021-ben.”

.
Rengeteg az olyan zenekar a színtéren, amelynek női énekese van, és nagyon sokan játszanak szimfonikus metalt. Szerintetek miben rejlik az Ad Infinitum egyénisége?

MB: „Ezt a kérdést átpasszolom Adriannek, küzdjön meg vele ő.” (nevet)

AT: „Talán éppen most alakítjuk ki a saját egyéniségünket azzal, hogy elhagyjuk a zenénkből a szimfonikus elemeket. Én korábban sem úgy tekintettem magunkra, mint szimfonikus metal zenekarra, mivel annál jóval változatosabb a zenénk. Tipikus frontcsajos zenekarnak sem nevezném magunkat, ugyanis Melissa esetében nem az az érdekes, hogy nő, hanem az, hogy egy nagyszerű énekes. Ő nem azokat a női énekszólamokat használja, mint általában ezeknél a zenekaroknál szokás. Ő nem csak egy szoprán énekes, annál sokkal változatosabb a hangszíne.”

Szerintetek sikerült az Ad Infinitumnak megtalálnia a maga helyét a mai színtéren?

BM: „Szerintem igen. Ha egy zenekar képes arra, hogy saját hangzást alakítson ki magának, jó úton jár. Az új albumunk kapcsán több kritikus is azt írta, hogy a hangzás alapján is felismert bennünket. Erre nagyon büszke vagyok, mert ez azt jelenti, hogy van saját arcunk. Szerintem egy zenekar fejlődésében az a legfontosabb pont, hogy ezt elérje.”

AT: „Szerintem az is nagyon fontos, hogy a koncertjeinken egyre többen éneklik velünk együtt a dalainkat. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a zenénk eljutott az emberek szívéhez.”

Melissa ismertsége segítette a zenekar karrierjét?

AT: „Természetesen. Szerintem anélkül nem értünk volna el ilyen gyorsan ilyen sikereket. Már rögtön az Ad Infinitum megalakulása után olyan kapuk nyíltak meg előttünk, amiről a legtöbb induló zenekar csak álmodik. Olyan lehetőségeket is kaptunk, amelyek biztosan az ő személyének szóltak.”

A zenekar elindítása egyértelműen Melissa nevéhez köthető?

MB: „Abból a szempontból igen, hogy az én ötletem volt, de az Ad Infinitum nem egy projekt, hanem egy valódi zenekar. A srácok már az első album dalainak írásában részt vettek, és ez azóta is tart, vagyis nem arról van szó, hogy csak a koncerteken lépünk fel együtt. Erre kitaláltunk egy nagyon hatékony módszert, amit még a Downfall albumnál próbáltunk ki először, s nagyon bevált. Dalszerző kurzusokat tartunk, ami azt jelenti, hogy mind a négyen beülünk egy szobába, s együtt írjuk meg a dalokat.

A covid-járvány alatt, illetve a köztünk lévő nagy földrajzi távolság miatt erre korábban nem volt lehetőségünk, de akkor elhatároztuk, hogy ezentúl csak így dolgozunk.”  

AT: „Melissa kulcsfigurája a zenekarnak. Ő alapította és ő az énekese, nagyon sokan vele azonosítják. Melissa szerepe azért is ilyen fontos, mert a más zenekarokban megszerzett tapasztalatai inspirációt jelentenek a számunkra, amit fel tudunk használni a zeneszerzés során.”

Melissa, mennyire vagy képzett énekesnő?

MB: „Pár éven keresztül egy kórusban énekeltem, s mellette jártam énektanárhoz is, de magamat is képeztem. Ha valami megtetszett, azt mindig meg akartam tanulni.”

A durva ének mennyire teszi próbára a hangodat?

MB: „Ez nagyon sok mindenen múlik. Leginkább azt szenvedem meg, ha nagyon száraz a levegő, s meleg van. A fesztiválok ebből a szempontból nem igazán jók, hiszen azok általában nyáron vannak, néha negyven fok körüli melegben. Ráadásul a szabadtéri helyszíneken olykor még szálló porral is tele van a levegő. A durva ének ilyenkor rengeteg erőt vesz ki belőlem, amit kardió edzéssel igyekszem pótolni.”  

–

(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)