Csaknem 20 országban, többek között az USA-ban, Nagy-Britanniában, Németországban, lett listavezető az új AC/DC album, a november közepén kiadott Power Up. A legendás banda új klipje a Realize dalhoz készült el. Máris megnézheted!

Január végéig még országszerte megtalálod az újságosoknál a HammerWorld magazin legutóbbi számát, Angus Younggal a címlapon, a lapban pedig egy interjút is találsz Angus-szal és Brian Johnson énekessel.

A Power Up lemezen a klasszikus felállásból Angus mellett Brian Johnson énekes, Phil Rudd dobos és Cliff Williams basszer is játszik, valamint a Young-tesók unokaöccse, Stevie Young, aki már a legutóbbi turnén is átvette át a 2017 novemberében elhunyt Malcolm Young helyét.

AC/DC – Realize (a 2020-as Power Up albumhoz)

Részlet az interjúból:


Kereken 40 éves a mérföldkőnek számító Back In Black lemezetek, az első albumotok Briannel. Volt olyan szándék bennetek, hogy valamilyen módon megemlékezzetek róla? Mármint az új albumon.

Angus: „Őszinte leszek, engem ez a matekozás teljesen hidegen hagy. Az új lemez az új lemez, függetlenül attól, hogy melyik korábbi albumunk éppen hány éves. Ez a szempont nálam nem szempont. És nem is nagyon szoktam nosztalgiázni, felidézni, hogy mi volt négy vagy akárhány évtizeddel ezelőtt. Valójában, ha épp nem a tükör előtt állok, még mindig 14 évesnek gondolom magam! (nevet) A múltidézés helyett az volt a célom, hogy egy minél jobb AC/DC album szülessen meg. Büszke is vagyok arra, hogy mind itt vagyunk, és hogy a magunk módján tudunk megemlékezni Malcolmról.

Igen, annak idején a Back In Blackkel Bonról emlékeztünk meg, de az a lemez sem csupán a gyász albuma volt. A Power Up sem egy gyászjelentés. Malcolm mindig velünk lesz, mindig gondolni fogunk rá, de a jelen számít, és persze a jövő. A múlt az múlt. Amikor a Back In Black készült, még azt sem tudtuk, hogy van-e bármilyen jövője a zenekarnak. Elveszítettük Bon Scottot, az énekesünket, a barátunkat. Az egy óriási tragédia volt, hiszen jószerivel még csak az elején tartottunk mindennek. Aztán megtaláltuk Briant, és bíztunk abban, hogy vele talán folytathatjuk az utunkat. De eleinte ebben egyáltalán nem lehettünk biztosak. És nyilván Brian sem tudhatta, hogy mi sül ki a dologból. De kihoztuk magunkból a maximumot akkor is. Ma már egy egészen más helyzetben vagyunk. Egyszerűen csak egy olyan lemezt akartunk elkészíteni, ami a lehető legjobb, és ami Malcolmnak is tetszene. Ez volt a lényeg, és semmi más.”



Összességében a Power Up valamivel komorabb hangulatú, mint mondjuk a Rock Or Bust. Ezt ti is így érzitek?

Brian: „Ha ez így is van, mert ezt én nem igazán tudom megítélni, akkor ez szimplán az idők szava. Ilyen a világ, ilyen a hangulat. De alapvetően nem vagyunk negatív emberek. Távolról sem. Nyilván az élet olyan, hogy mindenféle akadályokat tesz eléd. Van, hogy lehúz a mélybe, máskor meg a csúcsra emel. Amikor ott kellett hagynom a bandát, amikor azt láttam, hogy az addigi életemnek lőttek, hogy már sosem leszek a színpadon, egy süket öreg emberként kell léteznem, az engem is nagyon lehúzott. Az egy pocsék időszak volt, de kikecmeregtem belőle. Bízni kell abban, hogy mindenre van megoldás. Ha így nem, akkor úgy. Valami úgyis történni fog. Nem szabad feltenni a kezed, nem szabad megadnod magad. És ez igaz a mostani korona-dologra is. Óvatosnak kell lenni, vigyázni kell, betartani a szabályokat, mert ez a szarság tényleg öl. De ez sem tart örökké. A világ nem fog megállni. Most behúztuk a féket, de aztán nyomjuk majd tovább a gázt.”

Angus: „Én is kerülöm a negatív dolgokat. A dalszerzésnél is inkább a pozitív hangulatok kerülnek előtérbe. De a hangulatot maguk a dalok szabják meg, a zene diktál. Sosem fordítva. Az AC/DC sosem volt az a zenekar, amelyik túl komolyan veszi magát. A dalokat, a zenét komolyan vesszük, önmagunkat viszont sosem. Nem is tartjuk lényegesnek, hogy állásfoglalásokat tegyünk közzé, hogy a dalainkkal különösebb üzeneteket adjunk át. Ez rock’n’roll, rockzene, ezt érezni és élvezni kell. És amilyen épp a hangulatod, olyan dalaid születnek.”
Ha Brian nem tudott volna visszatérni, mi történt volna az AC/DC-vel? Volt annak bármilyen realitása, hogy a turnén kisegítő Axl Rose-zal elkészül egy új album?

Angus: „Ez fel sem merült. Csak pletyka volt. Hálásak vagyunk Axl-nek, hogy jött és kisegített minket. Nagylelkú ajánlat volt a részéről, és tényleg odatette magát. Ezt sosem fogjuk elfelejteni neki. De arról soha nem volt szó, hogy hosszabb távon itt maradna, és készülne vele egy új anyag. Ha Brian nem lett volna képes visszatérni, akkor nem lenne új AC/DC album. És nélküle nem is lesz ilyen.”
És mihez kezdtél volna az AC/DC nélkül?


Angus: „Fogalmam sincs. De ez olyasmi, amin nem is gondolkodtam. Kissrác korom óta ez az életem, nem is tudnák másfajta zenét csinálni, csakis ezt, csakis így. Ha arra kényszerültem volna, hogy más formában zenéljek, az is olyan lenne, mint az AC/DC. Nem az lenne, de olyan lenne. De mindig is ez volt a véleményem, ez nem egy friss gondolat. Ezen a verzión egyszerűen nem gondolkodtam. És szerencsére úgy is alakultak a dolgok, hogy nem volt szükség egy B tervre. Egy ideig minden nagyon bizonytalan volt, ez kétségtelen, de úgy voltam vele, hogy majd csak kialakul valami. Dob valamit az élet, és ráérek majd akkor agyalni rajta.”


A teljes interjút megtalálod a HammerWorld magazin decemberi-januári számában.

AC/DC- Demon Fire (a 2020-as Power Up albumhoz)

AC/DC – Power Up (a 2020-as album)

A néhai Malcolm Young játéka ugyan nem hallható a Power Up lemezen, de mind a 12 dalban társszerzőként van feltüntetve.


„Egy csomó dalon együtt dolgoztunk, Malcolm és jómagam. Ezek olyan nóták, amiken az évek során dolgoztunk. Ezeket akartuk kiadni, én meg biztos akartam lenni abban, hogy egy rakás jó témát rakunk össze, olyanokat, amiket Mal nagyon bírt.

Amikor csak elkészítünk egy új lemezt, a legfrissebb dalokat szedjük össze hozzá. Általában azokat adjuk ki. Most azonban, mivel volt némi időm erre, alaposan átnéztem mindent, a korábbi ötleteket is. Van egy hatalmas gyűjteményem olyan ötletekkel, amelyek igazán bejöttek Malcolmnak. Úgy gondoltam, ez most a legalkalmasabb pillanat arra, hogy felvegyük és kiadjuk ezeket.

Mal ugyan már nincs többé velünk, lélekben azonban ma is itt van. Ez a zenekar a gyermeke volt, az élete. Mindig is azt mondta: ‘Folytatni kell’. Az is rendszeres mondása volt, hogy ‘ha zenész vagy, az egy kicsit olyan, mintha a Titanic-on lennél. A zenekar a hajóval együtt süllyed el’. Ő ezt így tartotta.„

Brian Johnson énekes szerint az új AC/DC album egyfajta átmeneti menedéket nyújt 2020 szörnyűségei elől:

„Nem akarok túl mély vagy filozofikus dolgokat mondani, de az tény, hogy ez egy szar év volt… mindenki számára. A Sony-nak igaza volt abban, hogy turnéval vagy ilyesmivel nem tudjuk megtámogatni az albumot, de maximális pontszám jár nekik, mert azt is hozzátették, hogy ‘tudjátok mit, csináljuk azért meg, adjuk ki, hogy felvidítsuk az embereket… Legalább pár órára, amíg a lemezt hallgatják, elfelejthetik a gondokat’. Remélem, hogy ez így is lesz… Szerintem már most is így van.”

A Rock FM-nek nyilatkozott a minap Angus Young az új AC/DCalbumról. A Power Up lemez mind a 12 dalában társszerző volt Malcolm, játéka azonban nem hallható a dalokban. Angus erről is beszélt a Rock FM-nek:

„Tudom, sokan kérdezik most, hogy ‘Malcolm tényleg játszott (a lemezen)? Az ő hangszere hallható rajta? Úgy döntöttem, hogy inkább ne, mert úgy éreztem, hogy Malcolm nem örült volna, ha szétvagdosom a gitárjátékát.

Malcolm és jómagam – amit javarészt az évek során csináltunk, az az volt, hogy megjelöltük a gitársávokat, ez itt vagy ott egy kicsit nyers lett… És ezeket helyrepofoztam. Más esetekben Malcolm csak valami apróbb témát játszott, aztán a következő verzénél én gitároztam. Malcolm hozzájárulásának lényegi része főként zenei volt.„



Angus a Guns N’ Roses énekeséről, Axl Rose-ról is beszélt a Rock FM-nek. Miután Brian Johnsonnak hallásproblémái támadtak négy éve, a turnét Axllel fejezte be az AC/DC.

„A legutóbbi turnén, amikor Briannél felmerült a hallásproblémája, elment a hallása, voltak lekötött koncertjeink, turnéink. És akkor az volt a helyzet, hogy ‘Végig kell nyomnunk ezeket a bulikat? De hogyan csináljuk?’… És Axl Rose azt mondta akkor, hogy ha bármilyen módon segíteni tud nekünk a turnéval, és ha ez nem zavar bele a saját projektjével, akkor szívesen segítene.

Szóval, Axl beszállt, hogy kisegítsen minket azon a turnén, és ezért örökké hálásak leszünk neki, mert nagyszerű munkát végzett. Mindenki nagyra értékeli, hogy ezt megcsinálta.„

AC/DC – Shot In The Dark (a 2020-as Power Up albumról)

Mike Fraser hangmérnök nem hitt abban, hogy a Rock Or Bust lemeznek lesz még folytatása:

„A Rock Or Bust turné végén, én is úgy tippeltem, hogy nagyjából ennyi volt a történet, hogy szegre akasztják majd a kalapokat. Lerótták a tiszteletüket Mal előtt, de a turné vége már szinte vicces volt. Szóval, nem gondoltam volna, hogy visszatérnek. De Angus tele van tűzzel, és ha valakiben ott a képesség, hogy újra összerakja a bandát, akkor az Angus. És ő meg is csinálta.”


Mike Fraser két héttel a csapat Vancouverbe érkezése előtt tudta meg, hogy az AC/DC egy új albumra készül.

„Emlékszem, jött egy hívás a lemezzel kapcsolatban, de semmilyen további infót nem kaptam. Amikor első nap besétáltam a stúdióba, sejtelmem sem volt, hogy mi fog történni. Azt sem, hogy kik is lesznek ott. Akkori tudomásom szerint Brian visszavonult, akárcsak Cliff, Philnek meg ott voltak a zűrjei Új-Zélandon. Azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán elhagyhatja-e az országot. Szóval, fogalmam sem volt, hogy mi vár majd a stúdióban.

Amikor megérkeztem, a csapatból még senki sem volt ott, a technikusaik azonban már serényen ügyködtek a cucc felállításán. Az egyikük meg is kérdezte: ‘Hé, te tudod, mi az ábra?’ Nem, mondtam neki, sejtelmem sincs. Csak annyit tudok, hogy itt vagyunk és felkészülünk. Ő meg erre: ‘Nos, az egész banda itt van, Brian, Cliff, Phil és Stevie, mind készen állnak egy új album felvételére.’ Ez aztán sokkoló, de egyben óriási meglepetés volt, azt elhiheted. Hatalmas volt!”

Fraser szerint a PWR/UP anyagának megírása és felvétele „nagyon is ugyanolyan” volt, mint a Rock Or Bust albumnál.

„Úgy hiszem, hogy Angus hozott egy csomó ötletet és riffet, egyúttal nem túl sok befejezett dalt. De ez így zajlott a Rock Or Bust-nál is. Mert ő és Malcolm megírt egy csomó nótát még Mal betegsége előtt. Aztán Mal elhunyt, Angusnak pedig van egy kincsestára témákkal és riffekkel. Minden bizonnyal az utóbbi pár évben összerakosgatta ezeket az ötleteket, így aztán amikor eljött a stúdióba, egy rakásnyi demófelvétel volt nála.

Brendan O’Brien producerrel aztán végigvették ezeket az ötleteket, kiválogatták, hogy melyik óriási, melyikből lehet egy igazán jó dal, melyikből hiányzik esetleg valami riff. Szóval nagyrészt ezekre a riffekre és témákra támaszkodtak. Angusnak talán három vagy négy befejezett, csaknem kész dala volt, nem is emlékszem pontosan. Ezekhez csak apróbb kiegészítések kellettek.

Tény azonban, hogy az új anyag azokból az ötletekből és riffekből született meg, amiket Angus és Mal közösen hozott össze az évek során. Miután összeillesztették a dalokat, indulhatott a felvétel. Nagyjából egy nap kellett az összerakáshoz, aztán jöttek és elnyomták a nótát. És ahogy ezek a srácok dolgoznak, nagyjából minden élőben megy a stúdióban. Azt hallod, amit játszanak. Elég gyorsan feltolják, amit kell. Nagyon jól tudnak együtt dolgozni, hiszen olyan régóta együtt vannak már, az AC/DC egy egység. Igyekeznek a maximális energiát belevinni a dalba, ezért is dolgoznak élőben, úgy mint a bulikon. Hatalmas koncertbandáról van szó. Szóval, igen, nagyjából minden úgy zajlott, mint a legutóbbi lemeznél, a Rock Or Bustnál.

A hangzásról nem is igazán beszéltünk, hiszen van egy ikonikus megszólalásuk. Minden egyes lemeznél nagyjából ugyanaz a cél. Amikor csak velük dolgoztam, mindig ugyanolyan erősítőket használtak, Marshallokat… Sosem próbáljuk túlgondolni a dolgot. Nekünk össze kell rakni a cuccot, annak meg a lehető legjobban kell szólnia, aztán jönnek és teszik a dolgukat. Angusék sosem üldögélnek ott, nem játszogatnak órákon át, nem tekergetik a gombokat. Nekünk kell készen állnunk, mert ha elkezdenek játszani, akkor beindulnak. Azt már el kell csípnünk. Hangmérnökként mindig készen kell állnom, mert bármikor jöhetnek, hogy rajta, nyomd le a gombot, felvétel. Szóval, a hangzással kapcsolatban nem volt tervezgetés, mert megvan a saját hangzásuk. Csak azt kell elcsípni.

A stúdiózás időtartamával kapcsolatban Fraser ezt mondta:

„Úgy hiszem, hogy talán hat hétig tarthatott (az alapok és az ének felvétele), aztán két-három hétre Los Angelesbe mentünk, hogy megkeverjük az anyagot. Utána pedig Angus és Brendan még LA-ben átfutotta az egészet, hogy kiválasszák a megfelelően megvágott dalokat. Talán még néhány remixet is készített Brendan. Összességében tehát úgy nyolc hét kellett a munkához.”


Arról, hogy miért tartott több mint két évig, hogy bármilyen infót adjon a csapat a felvett lemezről:

„A korábbi lemezeknél is volt egy hosszabb várakozás a kiadás előtt. Minden bizonnyal azért, hogy megszervezhessék a turnékat, hogy fixálhassák a részleteket. Ezúttal azonban a Covid rendesen megpörgetett mindent… Az AC/DC nem az a csapat, amelyik csak úgy kinyomja a lemezt, aztán mehet a stream, utána meg a koncertezés. Minden részletet a helyén akarnak tudni. A lemezzel turnéra akartak indulni, de ezzel ugye az volt, hogy ‘Várjunk és nézzük meg, mi lesz ebből az egészből’.

És persze ott van még az a probléma is, hogy ez egy rendkívül titkos projekt volt, és amint kész egy lemez, mindig fennáll a veszélye annak, hogy valaki megszerzi és kiszivárogtatja. Sokáig tehát nem lehet ülni az anyagon, mert kicsusszanhat. Komoly bűvészkedésre volt szükség.”