Kiadó: Rocksector Records / Írta: Schmidt Péter / 8
Az eredetileg még Fury UK-ként 2002-ben megalakult, majd négy nagylemez és tíz év után Absolva névre váltott manchesteri kvartettnek a Justice – mindkét éra termésével számolva – már a tizenegyedik albuma, nem nézik tehát tétlenül az idő múlását a srácok. Pláne ha tekintetbe vesszük, hogy jó ideje ők négyen alkotják Blaze Bayley kísérőzenekarát is, mind stúdióban, mind pedig élőben. Az Absolva eddigi hét korongja közül ez a harmadik, amit van szerencsém ismerni, és ezek közül eddig tetszik a legjobban. A másik kettő sem volt rossz amúgy, még ha kiemelkedőnek nem is mondanám őket: becsületes, brites heavy/power metalt játszanak a srácok, a zenében néhol némi szolid Metallica- és Megadeth-hatásokkal, amolyan felgyűrt ingujjas, cicomamentes hozzáállással.
Mindez az aktuális anyagra is igaz, azzal a kiegészítéssel, hogy mintha a fogósságra és a részletek kidolgozására nagyobb hangsúlyt fektettek volna, mint korábban. Különös tekintettel a vokális teljesítményeknél és a kerekebbre formált refréneknél érhető ez tetten. Megjegyzendő, hogy énekfronton kaptak is némi segítséget pár közreműködőtől, akik közül külön megemlítendő Ronnie Romero és az ex-Iced Earth frontember Stu Block. Az Absolva gerincét jelentő Appleton fivérek egyikével, Luke-kal utóbbi ugye kolléga is volt egy ideig Jon Schaffer zenekarában, nyilván innen jött a kooperáció. Egy dalban aztán Bayley mester is felbukkan, és ez az attrakció is teljesen rendben van.
Mindazonáltal a vendégek által hozzáadott érték nélkül is megállnak a lábukon a másik Appleton-tesó, a gitárosként is ügyködő Chris énektémái, mint ahogy a többiek teljesítményébe sincs miért belekötni. A nóták különösebb kivesézése nélkül jelenthető ki, hogy a Justice egy szorgalmas banda tök korrekt hangzóanyaga, tíz dalnyi old school gyökerű, riffelős brit metal 45 percben, kellemes dallamvilággal és hangulattal, ízes gitárjátékkal. Nem az Univerzum nyolcadik csodája persze, nyilván nem az, de érzésem szerint a készítőkben sem munkáltak világmegváltó szándékok. Az viszont abszolút lejön, hogy őszinte lelkesedésből és hitből íródtak ezek a dalok – itt és most nekem pedig ez pont elég.
–
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámban jelent meg.)
