Tegnap lezajlott a legendás Budapest–Bamako Rally sajtótájékoztatója. Aki nem tudná, a Bamako rally egy amolyan „flúgos futam”, amely Budapestről indul és 9000 km-en át vezet Afrika úttalan útjain. És amelyen bárki bármilyen járművel elindulhat, ha érzi magában a kalandvágyat és az elszántságot. A rally mottója: „The World’s Last Great Adventure”, azaz „A világ utolsó nagy kalandja”!
A budapesti Pointer Pub előtt felsorakozott autókból ítélve sok merész, sőt vakmerő ember él közöttünk, akik félelmet nem ismerve Trabanttal, Smarttal, sok esetben hihetetlennél is hihetetlenebb csotrogányokkal – például kiszuperált halottaskocsival vagy tűzoltóautóval – vágnak neki a sivatagnak.
A nagy útra több kategóriában is lehet indulni, így nem ugyanaz az útvonal és terep vár az amatőr kalandorokra és a sokat próbált, „profi” résztvevőkre, akik nyilván más gépekkel (pl. atomra feltuningolt, új Jeep Wrangler) és technikai felkészültséggel vágnak neki az útnak.
Az igazán nagy hír azonban, hogy idén a Tankcsapda zenekar is ott lesz a mezőnyben. A sajtótájékoztató után leültem Lukács Lacival és Fejes Tomival, hogy megtudjam, vajon mi késztette őket a vakmerő vállalkozásra?
Hogyan jutott eszetekbe, hogy elinduljatok ezen a futamon, amely elég nyaktörő vállalkozásnak ígérkezik? Egyáltalán voltatok már Afrikában?
Fejes Tomi: „Én még nem voltam, de Laci már igen. És ki is rabolták! (nevetünk)
Lukács Laci: „Valóban így történt, de szerencsére nagyon régen, még 1992-ben történt, úgyhogy remélem, most több szerencsém lesz!”
T.: „Nagyon régen kacérkodom már ezzel a bamakós történettel. Az eredeti tervem az volt, hogy motorral megyek. De mindenki kikészült a gondolattól, akinek elmondtam, óva intettek tőle. Végül én is átgondoltam és mondtam, jó, akkor megyek autóval. De ha már azzal megyek, akkor nyilván nem egyedül, hanem választok egy jó társat. Lacira esett a választásom, már csak azért is, mert szereti az autósportokat, követi az ezzel kapcsolatos híreket, sőt profi navigátor is.”
L.: „Ez így eléggé túlzóan hangzik, de tény, hogy tudok és szeretek is navigálni, vettem már részt versenyeken és papírom is van róla. Így eléggé összeálltak a dolgok, hiszen Tomi tud és szeret is vezetni, én pedig szeretek és tudok is navigálni.”
Ezzel együtt egy merész vállalkozás egy ilyen út, hiszen még hasonlót sem csináltatok soha. Olvastam róla, hogy néha olyan határátkelők is vannak, ahol még kikövezett út sincs, csupán egy nádkunyhóban szundikál néhány gépfegyveres figura, akik semmilyen idegen nyelven nem beszélnek és legfeljebb papír és ceruza van náluk a puskákon kívül.
T.: „Az biztos, hogy nem fogunk unatkozni! Ráadásul, finoman szólva sem tudtunk rá felkészülni eléggé, mert sűrű időszak volt ez a zenekar számára is. Nagyjából még ott tartunk, hogy „ha benyomod a kuplungot és egyesbe teszed a sebváltót, akkor elkezd gurulni a kocsi!” (nevetünk) „Úgyhogy az úton odafelé lesz mit átismételni, lesz mire felkészülni így utólag!”
Az a hír járja, hogy február végén, valamelyik afrikai városban lesz egy Tankcsapda koncert is. Ami eleve egy ütős gondolat, ráadásul, ha jól tudom, ott derül ki, ki lesz a zenekar új gitárosa.
T.: „Ezt úgy írd meg, hogy azért csinálunk ott koncertet, mert az afrikai rajongók meghallották, hogy arrafelé járunk és petíciót nyújtottak be, hogy ha már ott vagyunk, mindenképpen legyen egy buli!” (nevetünk)
L.: „Konkrétan azt írták, hogy nehogy valamelyik nagyvárosban, például Casablancában legyen a koncert, mert az túl nyilvánvaló és egyszerű lenne, hanem lépjünk fel egy sivatagi oázisban!”
T.: Tudod, az az igazság, hogy arrafelé nagyon viszik a Tankcsapda CD-ket és pólókat. Több környékbeli törzs is van, akik már felvették a nevünket!” (röhögünk, de nagyon!)
L.: „Egyébként Tomi még tavaly hosszasan győzködött engem a részvételről: Egyik nap felhívott, hogy te Laci, nem megyünk jövőre a Bamakóra? Mire mondtam neki, hogy „de igen!” És ezzel le is tette, majd fél évig nem is beszéltünk róla. Hozzáteszem, amikor ez először felmerült, akkor még szó sem volt koncertről, pláne új gitáros bejelentéséről, hiszen még a régi felállásban működtünk. Fokozatosan jöttek az új gondolatok. Ahogy Tomi is mindig szokta mondani, mi szeretjük kimaxolni a zenekarral kapcsolatos dolgokat. Eleinte csak arra gondoltunk, hogy viszünk magunkkal egy akusztikus gitárt és egy cajunt és majd a tábortűznél elmuzsikálunk. De aztán, ahogy az élet írta a nagy forgatókönyvet, formálódtak az események, azt találtuk ki, hogy ha már lúd, akkor legyen kövér, csináljunk egy fullos bulit! Így aztán Marokkó túlsó végén, Mauritánia határától nem messze felállítunk egy színpadot és ott nyomjuk majd!”
Teljes, nagyszínpados showt visztek?
T.: „Egy kamionnyi cucc megy ki. Nagyjából egy jelentősebb klubkoncert motyóját állítjuk fel. A saját stábunkat reptetjük ki, hogy biztosak legyünk benne, minden működik majd. Izgalmas a szituáció! Anno, még az első időkben a délszláv koncertekkel kapcsolatban éreztünk hasonlót, amikor teljesen ismeretlen terepen, adott esetben korrupt határőrökkel megküzdve kellett kivinni a felszerelést és mindent magunknak kellett csinálni, mert senkiben sem bízhattunk. De mi így szocalizálódtunk, úgyhogy állunk a feladat elébe! Egy biztos, emlékezetes koncert lesz, hiszen nagyon különleges a helyszín és akkor jelentjük majd be, ki az új gitárosunk, kivel képzeljük el a jövőnket!”
Némi megnyugtatásként írom, hogy Laci és Tomi egy négykerék meghajtásos Mercedes Sprinter kisbusszal vág neki a sivatagnak, amelyet igyekeztek az elmúlt időszakban megfelelően felkészíteni az áldatlan körülményekre. Az autót a holnapi, január 23-i Start ünnepségen, a budaörsi repülőtéren lehet majd először látni. A csapatot elkíséri egy egyszemélyes „forgatócsoport” is. Sőt, javaslom, mindenki töltse le a Tankcsapda decemberben indult applikációját, hiszen ott napról napra lehet követni az eseményeket! Így te is, mi mindannyian részesei lehetünk a nagy kalandnak!
