A Paganfest turné keretében lépett fel februárban Budapesten a Týr. A Feröer-szigetekről indult, ám a székhelyét időközben már Dániába áttett, s a dobos Tadeusz Rieckmann révén magyar érdekeltséggel is rendelkező zenekar vezetője, az énekes-gitáros Heri Joensen a koncertjüket követően fogadta el felkérésünket arra, hogy képzeletben feltárja előttünk lemezgyűjteményét, hogy beszéljen annak egyes darabjairól.

Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: kiadói archívum

–

Melyik volt az első album, amit megvettél vagy megkaptál ajándékba?

„Elég régi történet, és nincs is köze a metalhoz. Nagyon fiatal voltam még, amikor megvettem Billy Joel Live at Moscow albumát kazettán. (Valójában Концерт, azaz Koncert a címe.) Olyan sokat hallgattam, hogy teljesen megnyúlt a szalag, s ezért élvezhetetlenné vált a zene, de újra és újra lejátszottam. Még mindig nagyon szeretem Billy Joelt, ahogy néhány más régi dalszerző-előadót is, bár már egy jó ideje semmit sem hallgattam tőle.”

A legutóbbi album, amit megvettél vagy megkaptál?

„Manapság már nem veszek albumokat. Igazából már több éve így van, mivel online hallgatok zenét. Sokat utazom, s így kényelmesebb számomra. Van egy elég komoly gyűjteményem, de költözéskor elcsomagoltam a lemezeimet, s azóta sem vettem őket elő. Arra nem tudok visszaemlékezni már, hogy mit vettem utoljára magamnak, de azt meg tudom mondani, hogy mit kaptam legutóbb, hiszen az csak néhány napja történt. Vendégként és háttérénekesként szerepeltem a német Varg legutóbbi albumán, és azt kaptam meg tőlük. Eljöttek a Paganfest turné egyik németországi helyszínére, és a kezembe nyomták az album digipack változatát.”

Melyik az az album, amelyik valóban megváltoztatta az életedet?

„Van pár ilyen, de szerintem a Judas Priest 1987-es Live albuma volt az, ami a legjobban elkapta a figyelmemet. Ez jelölte ki számomra az utat, s vezetett a heavy metalhoz.”

Van olyan album, amin szívesen játszottál volna?

„Nagyon sok ilyen létezik. A Painkiller a Judas Priesttől egy nagyon jó album, és akinek azon szerepel a neve, annak örökre stabil helye van a metal történelemben. Említhetnék másokat is, de inkább azt mondanám, hogy boldogság tölt el amiatt, mert két Wintersun-albumon is szerepelhettem, mint háttérénekes. Az én szememben ez majdnem ugyanaz a szint, mint a Judas Priest.”

A gyűjteményed szégyenfoltja?

„Nincs ilyen. Van egy csomó érdekes albumom, talán olyan is, amit megbántam, hogy megvettem, de egyik miatt sincs bennem szégyenérzet. Nem tudom, hogy egyáltalán kellene-e bármilyen zene miatt szégyenkezni. Ha lehetőségem lenne rá, az összes albumomat kiraknám egy polcra, s ott hagynám őket örökre.”

Melyik albumnak van a legjobb borítója?

„Erre csak egyetlen válasz adható: a Life After Death az Iron Maidentől!”

Melyiknek van a legcsúfabb borítója?

„Á, nem is tudom így hirtelen. Talán a Final Cut a Pink Floydtól.”

Ajánlj egy jó albumot, ami nem metal!

„Ebből is nagyon sokat tudnék említeni. Nagyon sok olyan zenét hallgatok, aminek nincs semmi köze a metalhoz. Volt például egy norvég zenekar a ’80-as években, az A-ha, amit nagyon kedveltem. Az ő daluk volt a Take On Me, és nagyon sok jó albumot készítettek. S persze nagyon jó zenészek is voltak.”

Ajánlj egy jó albumot, ami viszont nagyon metal!

„Az új Dream Theater-album, a Parasomnia. Tegnap jelent meg, és szerintem nagyon jól sikerült. Mindenkinek meg kellene hallgatnia.”

Milyen zenét hallgatsz legszívesebben autóvezetés közben?

„Tényleg van néhány olyan album, amiket ilyenkor szoktam hallgatni. Az egyik ilyen a Nightfall in Middle-Earth a Blind Guardiantől.”

Mit hallgatsz pihenéskor?

„Általában Enyát, mert nagyon gyönyörűek és pihentetőek a dalai. Csak ki szoktam választani a Spotify-on, és hagyom, hadd szóljon. A legtöbbször az A Day Without Rain vagy a Dark Sky Island albumai szólnak a fülembe, de bármelyik lemeze jöhet.”

Kedvenc albumod a hetvenes évekből?

„Ó, nem tudom pontosan, hogy melyik albumok jelentek meg a hetvenes években, de szerintem a Long Live Rock ’n’ Roll a Rainbow-tól ilyen lehet. Ha mégsem, akkor legyen a Burn a Deep Purple-től, mert abban biztos vagyok, hogy hetvenes évekbeli. Mind a kettő nagyon jó album.”

Kedvenc albumod a nyolcvanas évekből?

„Erre nagyon könnyű választ adni, a The Final Countdown a Europe-tól.”

Kedvenc albumod a kilencvenes évekből?

„Ó, ez viszont nem lesz olyan könnyű. Amikor beleléptünk a kilencvenes évekbe, kevesebb új zene érdekelt, csakis régebbi albumokat hallgattam. Ha 1990-et a kilencvenes évekhez sorolhatjuk, akkor legyen a Judas Priest Painkiller albuma.”

Az ezredforduló utáni időszakból?

„Ebből a korszakból még nehezebben tudok választani. Talán a Dream Theater Scenes from a Memory albumát mondanám. Az tényleg nagyon jó album.” (Bár az még éppen 1999-ben jelent meg. – a szerk.) 

–

(Az interjú eredetileg a 2025. márciusi digitális különszámban jelent meg.)

Havi Metal – Zenészfüllel (Mikael Stanne és Jonathan Olsson) – A Jó, a Rossz és a Csúf (Heri Joensen) – Arch Enemy – Brainstorm – Cradle Of Filth – Hangpróba – Sokkoló Korongok / Extra – Mobilmánia – Saber – Ereb Altor – Art Of Disorder – Nagyferó És Csillag Endre – Ann My Guard – Kalapács – Thy Art Is Murder – Dream Theater – Zivatar – Ensiferum – Élő Fém (Pantera, Hardline, The Halo Effect, The Night Flight Orchestra, Saxon, Queensryche) – Klasszikus! (Death: Symbolic) – Old School – Koncertmenü