Kiadó: GATES OF HELL / Írta: MILÁN PÉTER / 7
Foudre Noire, azaz Philippe Tougas a kanadai metalszíntér egyik legtehetségesebb képviselője. Nem csupán zenekarok, szólóprojektek sokaságában aktív, de gitártanárként is ténykedik, ami, azt hiszem, kellőképpen aláhúzza felkészültségét. A black, a death és a doom metal hangzásai, ágazatai a fiatalember (34 éves) kisujjában vannak, ismeri a különféle underground-áramlatokat, stílusirányzatokat. Zeicrydeus név alatt egy olyan albumot adott ki a kanadai zenész, amellyel Európa déli tájaira tesz kirándulást.
A La Grande Hérésie alapján elmondhatjuk, hogy Tougasra nagy hatást gyakorolt a görög black metal, leginkább az első lemezes Rotting Christ (Thy Mighty Contract), de a Varathron és a Necromantia neve is említhető. A régiesen nyers gitárhangzás, a basszusgitár, de még a dobgép pergője is a RC debütalbumát juttatja eszembe, nem beszélve a gyors részeknél szándékosan lebutított kalapálásokról. Ráadásul üstdobok is hallhatók az anyagban, hogy a miliő még autentikusabb legyen. A produkció ugyanakkor elég furcsa. A hangszerek aránya egymáshoz képest elég sajátságos, ami egyrészt koncepció, másrészt ez nyilvánvalóan egy hálószobaprojekt, ami Tougas munkája. Vélhetően az anyagiaknak is volt szerepe abban, hogy a hangzás nem lett erősebb – bármit is jelentsen ez -, bár kétlem, hogy Tougas egy kicsicsázott megszólalást álmodott meg különös szólóanyagához.
Talán az a legérdekesebb a Zeicrydeus albumán, hogy nem a gitáré a főszerep, sokkal inkább a basszusgitáré. A lemezen a Foudre Noire művésznevet felvett alkotó nagyjából alapokként tekintette a RC-féle black metalra, amit aztán kedvére díszíthetett, aggathatott tele a legkülönfélébb zenei ornamensekkel. Díszítőkedvét pedig nem szegte, nem szeghette semmi. Az alapriffeket, amelyek között a proto-black-témák mellett sok ’80-as éveket idéző heavy metalos is hallható, egészen alulkeverve, szinte csak a háttérben, afféle alapzörejként hallhatjuk, hogy Tougas kedvére csűrhesse-csavarhassa a basszusgitárt, amivel egészen őrült kalandokra ragadtatja magát. Pl. a Godsteel (Blood Of The Third Son) telve van masszív basszushangzásokkal, e ritmushangszerrel előadott vad kísérletekkel. Erős a gyanúm, ami a lemez egészére érvényes, hogy Tougas némelyik témája spontán játékból, ötletből született.
Alapesetben proto-black metal lenne a Zeicrydeus anyaga, azonban a kanadai zenésznek köszönhetően drasztikusan megváltozott az összkép, s természetesen senki sem tagadhatja meg önmagát: Tougas egy-egy parázs szóló erejéig a gitár húrjait is megrezegteti. „Énekhangja” ugyanaz a száraz rikácsolás, mint amit Sakis Tolis is bemutat a lemezeken. A görög black metal előtti tisztelgés részeként az album utolsó dala egy feldolgozás: a The Era Of Satan Rising hangzik el a Thou Art Lord repertoárjából. Tougas a basszusgitárt itt is alaposan megdolgoztatja, hallunk basszusszólót is a vége felé.
Ha néha kissé zavarosnak is tűnik az anyag, ez valódi örömzenélés lehetett Foudre Noire-tól, s a hangzás sajátságait megszokván hallgatni is élvezetes.
