Kiadó: PELAGIC RECORDS / Írta: MILÁN PÉTER / 8
Ha egyetlen zenekart kellene megneveznem, amely tökéletesen reprezentálja a 21. század gitárzenéjét, ami megmutatja, hogy milyen jellegű formációk jelentik az abszolút jelen hangját e zenei felségterületeken, akkor az a francia Year Of No Light lenne. A csapat annak idején egy demó után a Nord albummal mutatkozott be 2006-ban, s érdekes momentum, hogy az énekesüket egy harmadik gitárosra cserélték. A zenekar úgy érezte, hogy a hangszerpark bővítésével tudják mindazt kifejezni, amit az azóta ismert diszkográfia alapján szépen meg is valósították. Jómagam az Ausserwelt albumot a 2010-es években rendre elővettem, de a későbbiekben is nyomon követtem a franciák tevékenységét. A Bagarre Générale-lal közös split egy egészen kiemelkedő anyag, hogy egyet emeljek még ki a megjelenések közül.
Sorlemez utoljára 2021-ben látott napvilágot, ez volt a Consolamentum, s ugyan a Les maîtres fous is soralbumként szerepel, érdekessége, hogy ez egy élő felvétel, amely egy fikciós dokumentumfilm kvázi kísérőzenéjeként funkcionál. A csapat mindig szeretett vizuális alkotókkal dolgozni, de ha ezt a szálat nem vesszük figyelembe, a Year Of No Light zenéje önmagában nagyon erős vizuális, képszerű, képteremtő karakterrel rendelkezik. A Les maîtres fous anyagáról ez hatványozottan elmondható.
Két tételt hallunk szűk fél órában, s mihelyt a fokozatosan felhangosodó, terjeszkedő, terebélyesedő, a tér minden szegletét, zugát kitöltő hangok elérik a kulminációs pontot, észleljük a zenekar ismerősnek tetsző hangszíneit, ahogyan a szélesen elvonluló hangfolyamokbók ki-kiemelkednek egyes gitárnyalábok szüntelen dobkísérettel erősítve a ritualisztikus hatást. A hangszereket nem is érdemes egymástól elkülönítve tárgyalni, ugyanis ez pontosan az a fajta produktum, ahol megvalósul az ősi igazság, miszerint az egész több a részek összegénél. Miután az első felvonás elérte azt a pontot, ahonnan már nem volt hová továbbmenni, elkezdődött a második fejezet.
A második etapban szintén hangok áramlásának lehetünk fültanúi, azonban más hangárnyalatok beszűrődésével eltérő színek jelennek meg lelki szemeink előtt, és a dobok ritmusa is kiegyensúlyozottabbá, egyenes vonalúvá válik. Érezzük a hangok teremtette varázst, a zene valójában egyetlen homogén noise/drone/ambient-folyamként mutatkozik, ahol ha adódnak is egy-egy pillanatra felfogható dallamok, ezeket a következő törtrész-időegység azonnal visszavonhatatlanul elnyeli.
Egyetlen összefüggő hangkísérlet a Year Of No Light még a maguk mércéjével mérve is rendhagyó új albuma, aminek egyik értelmezése az lehet, hogy megkísérli valamennyi stíluselem és műfaji jegy transzcendálását; hogy többet mutasson fel az alkotóelemek és maguknak az alkotóknak az összességénél.
–
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámban jelent meg.)
