A svéd Xion nem túl fiatal csapat már, szinte száraz a tojáshéj az öt srác hátsóján. Haladó szellemű power/thrash metalban utaznak és a Between Shadows az első albumuk. A muzsikájuk… azt kell mondjam, nem nyűgözött le első hallásra. Ügyesek, jó dalokat írtak és jól tolják, bár szerintem mindenki hallott már legalább ennyire ügyes fiatal bandát. Viszont van bennük kraft. A dalaikat még elég jól körül lehet írni annyival, hogy Metallica-Anthrax-Megadeth-Annihilator, de ezt majd kinövik. Az egyébként igen húzós Evil Deeds-ből az derül ki, hogy a dalszerzők ismerik és valószínűleg szeretik a Mortal Sin zenéit is, ez pozitív. A komoly riffgyűjteményt felmutató Vision of the Blind tényleg egy vízió, mégpedig egy olyasmi, hogy milyen lett volna a 80-as évek végére a Metallica, ha Mustaine a csapatban marad. A szintén riffcentrikus, viszont refrénre jobban kihegyezett Death Cap viszont egy egész erős Anthrax-Megadeth kombót mutat. Ilyen kompozit fém volt jó pár éve egy másik kedvenc ausztrál bandám, az Elm Street is. Szerethető! Nem biztos, hogy a legjobb, de a legsajátosabb és valószínűleg a leggyorsabb tétel a lemezen a Deralied, erre alapozva merem kijelenteni, hogy van potenciál a srácokban vastagon. Az énekes Robinnak le kell jönni a fiatal Hetfieldet imitáló stílusról és irányban is lesznek a dolgok.

A tehetségük nem csak nekem szúrta ki a szemem, hanem annak a tehetséggondozó alapítványnak is, ami a lemezt is kiadta. Az mennyire menő már, hogy a megyének van egy olyan alapítványa, ami a helyi zenei szín fiatal tehetségeinek műfajtól függetlenül segítséget nyújt a dalaik felvételében és kiadásában, a promócióban, a koncertek szervezésében, a menedzselésben, a fejlődésben, saját lábra állásban, valamint ösztöndíjjal és képzéssel támogatják a fiatal stúdió-, színpad- illetve zeneipari szakember-jelölteket… Öröm a léleknek ilyesmiről tudomást szerezni, nélkülük talán nem is jutott volna el hozzánk a Xion albuma. Bízom benne, hogy hallunk még erről a bandáról, hallgasd meg te is!