Skip to content
☆☆☆☆☆ METAL & HARD ROCK 1986 ÓTA ☆☆☆☆☆

WOLVENNEST – „Ennek a generációnak nincs reménye, nincs célja”

2013-ban indult útjára egy különleges zenekar Belgiumban. A tagok zöme tapasztalt zenész, számos underground formációban élesítették eszközeiket, szerezték tapasztalataikat, hogy első életjelként egy WLVNNST című album, egy kollaboráció lásson napvilágot. Az első album, a Void, 2018-ban jelent meg a sajátos black/drone/doom-világgal jellemezhető csapattól, márciusban pedig CD és LP formátumokban is napilágot látott a Temple című lemezük, egy nagyon változatos, kreatív energiákkal teli anyag. Milán Péter kérdéseire Michel Kirby gitáros és Corvus von Burtle gitáros/bőgős/billentyűs válaszolt.

Ha jók az értesüléseim, a Wolvennest 2013-ban alakult. Kérlek, beszéljetek a kezdeti időkről, zenei célkitűzésekről, hatásokról, névválasztásról!

Kirby: „Minden egy demóval kezdődött, amit egy négysávos kazettás felvevővel rögzítettem 2013-ban. Eleinte az volt a cél, hogy egy olyan projekten dolgozzak, amelyben a zenészek más zenekarokból érkeznek. A nevet 2014-ben találtam ki, amikor a holland Castle fesztiválra tartottam, és láttam egy Airbnb-t a Wolvennest névvel. Így megszületett a zenekar.”

A Wolvennest első életjele (WLVNNST) egy érdekes kollaboráció volt az osztrák Der Blutharsch and the Infinite Church of the Leading Handdel közösen. Hogy született meg ennek a lemeznek az ötlete? Mi a véleményed a Der Blutharsch pályájáról, zenei átalakulásairól?

Kirby: „Albint és Marthynnát már jóval a Wolvennest közös munkája előtt ismertem, akkor is hallgattam és most is hallgatok neofolk/indusztriális zenét, szerveztem nekik koncerteket. Jó barátok vagyunk, osztozunk a zene iránti szenvedélyben, mindig örömmel tölt el, jó érzés találkozni a turnén. Az évek során beszéltünk egy lehetséges együttműködésről és a Wolvennest kínálkozott, mint megfelelő lehetőség; tökéletesen működött, a Der Blutharsch része a történetünknek, és biztos, hogy újra egyesítjük majd erőinket egy koncertre, vagy további felvételekre. A The Moon Lay Hidden Beneath A Cloud-tól a Der Blutharsch első időszakán keresztül egészen a DBATICOTLH-del bezárólag Albin és társulata fantasztikus, remek életművet mutatott fel különféle zenei érzésvilágokon keresztül, miközben végig megvolt a kreativitás iránti igény. Szeretem ezt a hozzáállást.”

Két évvel később jelent meg a Wolvennest első teljes albuma, a Void a német Ván Records gondozásában (ahogyan az előző közös album is). Hogy jött létre a kapcsolat a Ván Records-szal és hogyan látjátok ma a Void anyagát?

Corvus: „A Void segítségével kétszer utazhattuk végig Európát. A Void albumnak köszönhetjük mindazokat a pozitív élményeket, amelyekben az elmúlt három évben volt részünk. Emiatt mindig is kedves lesz számomra a lemez. Ahogy említetted, ez volt az első teljes hosszúságú albumunk, mivel az első közös munka volt. A Void definiálta, hogy mi is a Wolvennest, míg a Der Blutharsch-sal közös lemez kitárta a kapukat, hogy azzá lehessünk, amivé váltunk.”

Kirby: „A Ván Records-ot Selimen keresztül (The Devil’s Blood) fedeztem fel, Svennel akkor kerültem először kapcsolatba. Leslie, az A Thousand Lost Civilisations-ből, aki valamennyi élő vetítésünket intézi és a koncertjeinket szervezi, már jóval előttem ismerte Svent, és adott neki egy példányt az első lemezünkből. A Ván Records és a Wolvennest együttműködése így kezdődött. A Void pedig az az album, amely a Wolvennest projektből zenekart kreált.”

CD-n és LP-n is megjelent a Temple című második album, amely minden tekintetben az eddig legváltozatosabb anyagotok. A terjedelmes eposzok megírása, hangszerelése, felvétele nem kevés időt vehet igénybe. Hogy zajlott a dalszerzés?

Corvus: „A Wolvennest zenéje egy elegy, ami áll egy fő dalszerzőből, egy fő szövegíróból, aki szabadon alakíthatja a dalszerkezeteket, egy szólógitárosból, aki érzelmeket ad hozzá; itt van Shazzula, aki a mágiát hozza, Déhá, aki producer és különféle hangzásokat ő is hozzátehet az anyaghoz, valamint egy remek ritmusszekció. Ez az általános formula a Void óta, de ez nem egy önmagában álló szabály, mindenki szabadon hozhat ötleteket (zene, szavak, borító), ami rendszerint meg is történik. Nem fontos, hogy ki írta a fő riffet, fontosabb látni, hogy a többi tag mit kezd majd vele. Végül úgy kell szólnia, hogy az ‘Wolvennest’ legyen, és mindenki megelégedésére szolgáljon a zenekarban.”

Kirby: „A komponálás folyamata soha nem áll meg; amikor a Void megjelent, a Vortex EP dalait már felvettük, és az egész a Temple-lel bezárólag így is történt. A tény, hogy van egy saját stúdiónk, megadja nekünk a lehetőséget és a szabadságot, hogy sok demót vegyünk fel, és bármikor dolgozhassunk ezeken. A Temple anyaga esetében már 2019-től kezdve dolgoztunk az első dalokon, míg el nem küldtük a felvételt a Ván Recordsnak a végső maszterizálásra. Vagyis való igaz, hosszú és masszív munkafolyamat áll mögöttünk.”

A Wolvennest szerzeményeinek alapjainál lehet hallani a black metalt, a doom/drone metalt, de ezek az összetevők egy egységes hangáramlattá állnak össze, így nem is lehet kimutatni azok határait. Ez a speciális áramlás visszautasítja a kategorizálást, vagy a zene elemekre bontását. Hogy vélekedtek erről?

Corvus: „Az irányzatok, amelyeket említettél, erősen kapcsolódnak egymáshoz és tele vannak sötét energiával. Különféle formákat vesznek fel, de a cél mindegyikben ugyanaz: jól érezni a rossz érzést. Ezért nem engedjük, hogy a határok vagy a szabályok diktálják, hogy zenei téren mit tehetünk meg, és mit nem.”

Kirby: „Tudom, hogy a DBATICOTLH-del való kollaborációnk révén már az első albumon úgy álltunk elő, hogy megalkottuk a saját hangzásunkat. A felállásunk szintén egy speciális alkímiát hoz létre, ami lehetővé teszi a Wolvennest-hangzást.”

A Temple monumentális szerzeményei a tagok mely zenei és nem zenei jellegű ihletforrásaiból táplálkoztak?

Corvus: „Az élet, a halál és az erős érzelmek, amelyek a kettő között húzódnak. A zenének a szívhez és a lélekhez kell szólnia, nem az agyhoz. A kreatív folyamat teljesen természetes, az érzéseket nem csalhatod meg.”

Kirby: „Tapasztalatok a koncerteken/turnékon, emberi találkozások, szerelem, szex, természet, az állatok… és a halál (La mort). Például a Swear To Fire a Szent házánál (House of the Holy) átélt tapasztalatunkról szól.”

Sajátságos a 21. század zenei klímája. Míg a ’80-as, ’90-es években új zenei sztenderdek, műfajok születtek, addig a 21. században ezek fúziója figyelhető meg. Azonban míg sok az eklektikus, kaotikus formáció, a Wolvennest elkerüli ezt a csapdát. Éppen ellenkezőleg: organikus a hangzás, erős karakterrel bír… Mit gondoltok erről?

Kirby: „Visszautasítjuk, hogy részei legyünk bármilyen trendnek, olyan zenét alkotunk, ami először bennünk rezonál.”

Ez a kérdés kapcsolódik az előzőhöz. A 21. századot gyakran poszt-modern kornak nevezik, amikor régi sztenderdek hullanak darabokra, ugyanakkor erős kontrasztok élnek együtt stb. De ha a zenét nézzük, a végtelennek tűnő káoszból értékek is képesek kiválni olyan újabb zenekarok formájában, mint a Wolvennest, de említhetem a (Dolch), Oranssi Pazuzu, Menace Ruine, Tav, Eye Of Nix neveket is. Mit mondanátok a témáról?

Corvus: „Halálra vagyunk ítélve és valószínűleg közelebb vagyunk annak a végéhez, amit ‘civilizációnak’ hívunk, mint gondolnánk. Ennek a generációnak nincs reménye, nincs célja, és azzal a gondolattal nő fel, hogy ‘túl késő’. Vélelmezem, hogy sok ember hátrafelé tekint, nem előre, és valószínűleg ez a magyarázata, hogy a mai zene miért a keveréke annak, amit korábban már megcsináltak, csak most nagy adag ‘világvége’-érzéssel van leöntve. Ami évtizedek múlva úgy tűnik majd fel, mint egy ‘stílus’.”

A Succubus dalban az énekes/dalszerző King Dude remek hangját élvezhetjük, aki számos nagyszerű albumot készített. Hogy jött létre ez a kapcsolat?

Corvus: „Néhányszor már játszottunk ugyanazon a színpadon, jól ismertük King Dude zenéjét és művészi szemléletét. Marc (szólógitár) állt elő az ötlettel, felvettük a kapcsolatot és nem sokkal később egy teljes énekfelvételt kaptunk tőle tökéletes formában, keveréssel. TJ fantasztikus teljesítményt nyújtott, szenvedéllyel és professzionális hozzáállással.

A Wolvennest zenéje hallatán érezni a mágiát, amit a zene hoz létre. Ismeretesek olyan sekélyes meglátások, hogy a zene csak hangok összessége, de ennél nyilvánvalóan sokkal többről van szó. Van olyan zene, ami képes erőket megmozgatni és más tudatállapotba helyezni a hallgatót.

Kirby: „Az én vízióm az, hogy a közönséget a zene ismétlődő hipnotikus hangzása révén hozzam transzba. Az egyik legnagyobb zenei hatásom a Nass El Ghiwane, egy zenei társulat Marokkóból, a ’70-es években alakultak. Mágikus a zenéjük, a művészetükön keresztül képesek megfogni a közönség elméjét, és teljes, intenzív transzba repíteni őket.”

Shazzula, a Wolvennest énekese, igazán delejező hanggal rendelkezik, az új dallamok pedig ragadósabbak, fogósabbak, mint a korábbiak, nem kevés félelmetes, fenyegető elemet is felvonultatva. Shazzula hogy dolgozza ki az énektémákat? Feltételezem, hogy van mód a spontaneitás megélésére is.

Corvus: „Ha például a Mantra dalt vesszük, Shazzula tiszteletben tartotta, amit Michel, aki többnyire a szövegeket írja, elképzelt. Ugyanakkor az Incarnation fő témáját teljesen megváltoztatta, és a maga szájíze szerint formálta azt. Ha előre akarsz haladni, fel kell építened az alapokat. De ha a csillagok magasságába törsz, akkor el kell fogadnod a váratlant. Shazzula akkor a legjobb, amikor spontán tud lenni. Végül megtaláljuk az egyensúlyt, ami néha időbe telik, de mindig van értelme.”

Milyen templomra utal az album címe? Miről szólnak a szövegek?

Kirby: „Az egész albumot egy spirituális utazásnak látom, ami különféle érzésekhez és tapasztalatokhoz kapcsolódik; ezek során mindent magad mögött hagysz, hogy eljuss egy valós vagy képzeletbeli helyre, ami tünékeny és örökké lakott is lehet.”

A lemezborítón hindu hatásokat észlelek – Kundalini-ábrázolás -, de néhány univerzális szimbólum is megfigyelhető: Ouroboros kígyó és egy androgünosz-szerű alak. Ki készítette az illusztrációt és mi volt a zenekar célja?

Corvus: „A borító ‘Art Of Maquenda’ munkája, aki egy holland művész. Adódtak nehézségeink, hogy megtaláljuk azt a borítót, ami illik a zenéhez, és minden tagnak tetszik, de ez az illusztráció mindent tisztázott bennünk. Ami a jelentését illeti, hagyom, hogy mindenki meghallgassa a zenét, vessen egy pillantást a borítóra és megélje személyes szinten.”

Kirby: „Az Art Of Maquenda illusztrációját választottuk az új albumhoz, de én személy szerint úgy gondolom, hogy ez teljes egészében Meike Hakkaart munkája, ami mindkét univerzumhoz csatlakozik; úgy gondolom, hogy a rítuson alapuló kreativitás elgondolásán osztozunk.”





Az interjú eredetileg a HammerWorld 2021. márciusi számában jelent meg.

KERESÉS
AKTUÁLIS SZÁM
No. 346 – 2022/7-8
AKTUÁLIS GYŰJTŐI KIADÁS
No. 346 / Kiss
FACEBOOK
NÉPSZERŰ
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. ICONIC
    Second Skin
  2. SAFFIRE
    Taming The Hurricane
  3. FIVE FINGER DEATH PUNCH
    AfterLife
  4. SOILWORK
    Overgivenheten
  5. COHEED AND CAMBRIA
    Vaxis II
Lénárd László
Lénárd László
LÉNÁRD LÁSZLÓ
főszerkesztő
  1. CAVE IN
    Heavy Pendulum
  2. THE HALO EFFECT
    Days Of The Lost
  3. SAFFIRE
    Taming The Hurricane
  4. FIVE FINGER DEATH PUNCH
    AfterLife
  5. DEF LEPPARD
    Diamond Star Halos
Pintér Miklós
Pintér Miklós
PINTÉR MIKLÓS
szerkesztő
  1. TOOL
    Fear Inoculum
  2. FAITH NO MORE
    The Real Thing
  3. PEARL JAM
    Vs.
  4. MEMPHIS MAY FIRE
    Remade in Misery
  5. IGNITE
    Our Darkest Days
PETŐFI X HAMMER
minden vasárnap 19 órától!
SPOTIFY – ZENÉSZFÜLLEL
NO. 340 – 2021/11-2022/01

HAMMER TV