2013-ban indult útjára egy különleges zenekar Belgiumban. A tagok zöme tapasztalt zenész, számos underground formációban élesítették eszközeiket, szerezték tapasztalataikat, hogy első életjelként egy WLVNNST című album, egy kollaboráció lásson napvilágot. Az első album, a Void, 2018-ban jelent meg a sajátos black/drone/doom-világgal jellemezhető csapattól, márciusban pedig CD és LP formátumokban is napilágot látott a Temple című lemezük, egy nagyon változatos, kreatív energiákkal teli anyag. Milán Péter kérdéseire Michel Kirby gitáros és Corvus von Burtle gitáros/bőgős/billentyűs válaszolt.

Ha jók az értesüléseim, a Wolvennest 2013-ban alakult. Kérlek, beszéljetek a kezdeti időkről, zenei célkitűzésekről, hatásokról, névválasztásról!

Kirby: „Minden egy demóval kezdődött, amit egy négysávos kazettás felvevővel rögzítettem 2013-ban. Eleinte az volt a cél, hogy egy olyan projekten dolgozzak, amelyben a zenészek más zenekarokból érkeznek. A nevet 2014-ben találtam ki, amikor a holland Castle fesztiválra tartottam, és láttam egy Airbnb-t a Wolvennest névvel. Így megszületett a zenekar.”

A Wolvennest első életjele (WLVNNST) egy érdekes kollaboráció volt az osztrák Der Blutharsch and the Infinite Church of the Leading Handdel közösen. Hogy született meg ennek a lemeznek az ötlete? Mi a véleményed a Der Blutharsch pályájáról, zenei átalakulásairól?

Kirby: „Albint és Marthynnát már jóval a Wolvennest közös munkája előtt ismertem, akkor is hallgattam és most is hallgatok neofolk/indusztriális zenét, szerveztem nekik koncerteket. Jó barátok vagyunk, osztozunk a zene iránti szenvedélyben, mindig örömmel tölt el, jó érzés találkozni a turnén. Az évek során beszéltünk egy lehetséges együttműködésről és a Wolvennest kínálkozott, mint megfelelő lehetőség; tökéletesen működött, a Der Blutharsch része a történetünknek, és biztos, hogy újra egyesítjük majd erőinket egy koncertre, vagy további felvételekre. A The Moon Lay Hidden Beneath A Cloud-tól a Der Blutharsch első időszakán keresztül egészen a DBATICOTLH-del bezárólag Albin és társulata fantasztikus, remek életművet mutatott fel különféle zenei érzésvilágokon keresztül, miközben végig megvolt a kreativitás iránti igény. Szeretem ezt a hozzáállást.”

Két évvel később jelent meg a Wolvennest első teljes albuma, a Void a német Ván Records gondozásában (ahogyan az előző közös album is). Hogy jött létre a kapcsolat a Ván Records-szal és hogyan látjátok ma a Void anyagát?

Corvus: „A Void segítségével kétszer utazhattuk végig Európát. A Void albumnak köszönhetjük mindazokat a pozitív élményeket, amelyekben az elmúlt három évben volt részünk. Emiatt mindig is kedves lesz számomra a lemez. Ahogy említetted, ez volt az első teljes hosszúságú albumunk, mivel az első közös munka volt. A Void definiálta, hogy mi is a Wolvennest, míg a Der Blutharsch-sal közös lemez kitárta a kapukat, hogy azzá lehessünk, amivé váltunk.”

Kirby: „A Ván Records-ot Selimen keresztül (The Devil’s Blood) fedeztem fel, Svennel akkor kerültem először kapcsolatba. Leslie, az A Thousand Lost Civilisations-ből, aki valamennyi élő vetítésünket intézi és a koncertjeinket szervezi, már jóval előttem ismerte Svent, és adott neki egy példányt az első lemezünkből. A Ván Records és a Wolvennest együttműködése így kezdődött. A Void pedig az az album, amely a Wolvennest projektből zenekart kreált.”

CD-n és LP-n is megjelent a Temple című második album, amely minden tekintetben az eddig legváltozatosabb anyagotok. A terjedelmes eposzok megírása, hangszerelése, felvétele nem kevés időt vehet igénybe. Hogy zajlott a dalszerzés?

Corvus: „A Wolvennest zenéje egy elegy, ami áll egy fő dalszerzőből, egy fő szövegíróból, aki szabadon alakíthatja a dalszerkezeteket, egy szólógitárosból, aki érzelmeket ad hozzá; itt van Shazzula, aki a mágiát hozza, Déhá, aki producer és különféle hangzásokat ő is hozzátehet az anyaghoz, valamint egy remek ritmusszekció. Ez az általános formula a Void óta, de ez nem egy önmagában álló szabály, mindenki szabadon hozhat ötleteket (zene, szavak, borító), ami rendszerint meg is történik. Nem fontos, hogy ki írta a fő riffet, fontosabb látni, hogy a többi tag mit kezd majd vele. Végül úgy kell szólnia, hogy az ‘Wolvennest’ legyen, és mindenki megelégedésére szolgáljon a zenekarban.”

Kirby: „A komponálás folyamata soha nem áll meg; amikor a Void megjelent, a Vortex EP dalait már felvettük, és az egész a Temple-lel bezárólag így is történt. A tény, hogy van egy saját stúdiónk, megadja nekünk a lehetőséget és a szabadságot, hogy sok demót vegyünk fel, és bármikor dolgozhassunk ezeken. A Temple anyaga esetében már 2019-től kezdve dolgoztunk az első dalokon, míg el nem küldtük a felvételt a Ván Recordsnak a végső maszterizálásra. Vagyis való igaz, hosszú és masszív munkafolyamat áll mögöttünk.”

A Wolvennest szerzeményeinek alapjainál lehet hallani a black metalt, a doom/drone metalt, de ezek az összetevők egy egységes hangáramlattá állnak össze, így nem is lehet kimutatni azok határait. Ez a speciális áramlás visszautasítja a kategorizálást, vagy a zene elemekre bontását. Hogy vélekedtek erről?

Corvus: „Az irányzatok, amelyeket említettél, erősen kapcsolódnak egymáshoz és tele vannak sötét energiával. Különféle formákat vesznek fel, de a cél mindegyikben ugyanaz: jól érezni a rossz érzést. Ezért nem engedjük, hogy a határok vagy a szabályok diktálják, hogy zenei téren mit tehetünk meg, és mit nem.”

Kirby: „Tudom, hogy a DBATICOTLH-del való kollaborációnk révén már az első albumon úgy álltunk elő, hogy megalkottuk a saját hangzásunkat. A felállásunk szintén egy speciális alkímiát hoz létre, ami lehetővé teszi a Wolvennest-hangzást.”

A Temple monumentális szerzeményei a tagok mely zenei és nem zenei jellegű ihletforrásaiból táplálkoztak?

Corvus: „Az élet, a halál és az erős érzelmek, amelyek a kettő között húzódnak. A zenének a szívhez és a lélekhez kell szólnia, nem az agyhoz. A kreatív folyamat teljesen természetes, az érzéseket nem csalhatod meg.”

Kirby: „Tapasztalatok a koncerteken/turnékon, emberi találkozások, szerelem, szex, természet, az állatok… és a halál (La mort). Például a Swear To Fire a Szent házánál (House of the Holy) átélt tapasztalatunkról szól.”

Sajátságos a 21. század zenei klímája. Míg a ’80-as, ’90-es években új zenei sztenderdek, műfajok születtek, addig a 21. században ezek fúziója figyelhető meg. Azonban míg sok az eklektikus, kaotikus formáció, a Wolvennest elkerüli ezt a csapdát. Éppen ellenkezőleg: organikus a hangzás, erős karakterrel bír… Mit gondoltok erről?

Kirby: „Visszautasítjuk, hogy részei legyünk bármilyen trendnek, olyan zenét alkotunk, ami először bennünk rezonál.”

Ez a kérdés kapcsolódik az előzőhöz. A 21. századot gyakran poszt-modern kornak nevezik, amikor régi sztenderdek hullanak darabokra, ugyanakkor erős kontrasztok élnek együtt stb. De ha a zenét nézzük, a végtelennek tűnő káoszból értékek is képesek kiválni olyan újabb zenekarok formájában, mint a Wolvennest, de említhetem a (Dolch), Oranssi Pazuzu, Menace Ruine, Tav, Eye Of Nix neveket is. Mit mondanátok a témáról?

Corvus: „Halálra vagyunk ítélve és valószínűleg közelebb vagyunk annak a végéhez, amit ‘civilizációnak’ hívunk, mint gondolnánk. Ennek a generációnak nincs reménye, nincs célja, és azzal a gondolattal nő fel, hogy ‘túl késő’. Vélelmezem, hogy sok ember hátrafelé tekint, nem előre, és valószínűleg ez a magyarázata, hogy a mai zene miért a keveréke annak, amit korábban már megcsináltak, csak most nagy adag ‘világvége’-érzéssel van leöntve. Ami évtizedek múlva úgy tűnik majd fel, mint egy ‘stílus’.”

A Succubus dalban az énekes/dalszerző King Dude remek hangját élvezhetjük, aki számos nagyszerű albumot készített. Hogy jött létre ez a kapcsolat?

Corvus: „Néhányszor már játszottunk ugyanazon a színpadon, jól ismertük King Dude zenéjét és művészi szemléletét. Marc (szólógitár) állt elő az ötlettel, felvettük a kapcsolatot és nem sokkal később egy teljes énekfelvételt kaptunk tőle tökéletes formában, keveréssel. TJ fantasztikus teljesítményt nyújtott, szenvedéllyel és professzionális hozzáállással.

A Wolvennest zenéje hallatán érezni a mágiát, amit a zene hoz létre. Ismeretesek olyan sekélyes meglátások, hogy a zene csak hangok összessége, de ennél nyilvánvalóan sokkal többről van szó. Van olyan zene, ami képes erőket megmozgatni és más tudatállapotba helyezni a hallgatót.

Kirby: „Az én vízióm az, hogy a közönséget a zene ismétlődő hipnotikus hangzása révén hozzam transzba. Az egyik legnagyobb zenei hatásom a Nass El Ghiwane, egy zenei társulat Marokkóból, a ’70-es években alakultak. Mágikus a zenéjük, a művészetükön keresztül képesek megfogni a közönség elméjét, és teljes, intenzív transzba repíteni őket.”

Shazzula, a Wolvennest énekese, igazán delejező hanggal rendelkezik, az új dallamok pedig ragadósabbak, fogósabbak, mint a korábbiak, nem kevés félelmetes, fenyegető elemet is felvonultatva. Shazzula hogy dolgozza ki az énektémákat? Feltételezem, hogy van mód a spontaneitás megélésére is.

Corvus: „Ha például a Mantra dalt vesszük, Shazzula tiszteletben tartotta, amit Michel, aki többnyire a szövegeket írja, elképzelt. Ugyanakkor az Incarnation fő témáját teljesen megváltoztatta, és a maga szájíze szerint formálta azt. Ha előre akarsz haladni, fel kell építened az alapokat. De ha a csillagok magasságába törsz, akkor el kell fogadnod a váratlant. Shazzula akkor a legjobb, amikor spontán tud lenni. Végül megtaláljuk az egyensúlyt, ami néha időbe telik, de mindig van értelme.”

Milyen templomra utal az album címe? Miről szólnak a szövegek?

Kirby: „Az egész albumot egy spirituális utazásnak látom, ami különféle érzésekhez és tapasztalatokhoz kapcsolódik; ezek során mindent magad mögött hagysz, hogy eljuss egy valós vagy képzeletbeli helyre, ami tünékeny és örökké lakott is lehet.”

A lemezborítón hindu hatásokat észlelek – Kundalini-ábrázolás -, de néhány univerzális szimbólum is megfigyelhető: Ouroboros kígyó és egy androgünosz-szerű alak. Ki készítette az illusztrációt és mi volt a zenekar célja?

Corvus: „A borító ‘Art Of Maquenda’ munkája, aki egy holland művész. Adódtak nehézségeink, hogy megtaláljuk azt a borítót, ami illik a zenéhez, és minden tagnak tetszik, de ez az illusztráció mindent tisztázott bennünk. Ami a jelentését illeti, hagyom, hogy mindenki meghallgassa a zenét, vessen egy pillantást a borítóra és megélje személyes szinten.”

Kirby: „Az Art Of Maquenda illusztrációját választottuk az új albumhoz, de én személy szerint úgy gondolom, hogy ez teljes egészében Meike Hakkaart munkája, ami mindkét univerzumhoz csatlakozik; úgy gondolom, hogy a rítuson alapuló kreativitás elgondolásán osztozunk.”

Az interjú eredetileg a HammerWorld 2021. márciusi számában jelent meg.