Kiadó: SHARPTONE / Írta: ZUBOR OLLY / 9
Egy amolyan „visszaemlékező” albummal jelentkezett a michigani We Came As Romans. Mondjuk, a tiszta énekes/billentyűs Kyle Pavone hét évvel ezelőtti (te jó ég, már hét éve???) halálát követően ez nem is meglepő. Azóta folyamatosan azt érezni a csapaton, hogy nem tudja elengedni a múltat. De azt hiszem, a történtek tükrében ezzel nincs is semmi probléma.
Mondjuk, a srácok hangzásvilágára mindig is jellemző volt az érzelmesség, azaz akár a korábbi lemezek is íródhattak volna egy tragédia kapcsán. Ám, Kyle elvesztése valahogy még inkább emocionálissá tette a formációt, illetve a srácok dühe is magasabb szintekre szökött.
Tehát, ahogy azt már megszokhattuk, az All Is Beautiful… is felvonultat slágereket, vagy a súlyosabb dalokban slágeres refréneket, amelyek első hallásra szépen be tudnak kúszni az agytekervényeink legmélyebb zugába. Persze, az azért érződik, hogy a We Came As Romans is megírta már a maga „gigaslágerét” korábban, azaz olyan dalt, mint amilyen a Hope (nálam legalábbis ez az elsőszámú kedvenc) valószínűleg soha többé nem fognak írni Joshua Moore-ék. De hogy is írhatnának Kyle nélkül?
És sanszos, hogy a srácok már nem is akarnak ilyen számokat írni. Talán ennek is köszönhető, hogy egészen sok zúzós téma lelhető fel ezen a lemezen, amelyek már-már indusztriális jelleggel bírnak. Sőt, néhány riffet még nu metalosnak is mondhatnánk, igaz, ezek szerencsére most sem rontják az összképet, köszönhetően a minduntalan vissza-visszatérő fülbemászó melódiáknak.
Az elektronikus aláfestéseket sem nélkülöző érzelmes részek megvalósításában Dave Stephens viszi a prímet. Lám, milyen sokat változott a világ a húsz évvel ezelőttihez képest. Dave akkor még ritmusgitárosként és háttérvokalistaként tette a dolgát, majd „feljebb lépett” az extrém énekes szerepébe, hogy aztán 2018-tól mind a tiszta énekek, mind a billentyűs dolgok „rá maradjanak”. És én újra és újra csak megemelem a kalapom Dave előtt, hogy egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy bármelyik szerepet ledobja magáról. Sőt, immáron olyan magabiztos teljesítményt nyújt a tiszta vokálok terén is, mintha mindig is ezt csinálta volna… Mintha erre a szerepre született volna… Dehát, gondolom, a barátja emléke miatt sem engedné meg magának, hogy bármiféle bizonytalanság érződjön az előadásmódjában. És mivel a többiek is hozzák a magabiztos teljesítményt a hangszereiken, máris szerethetővé válik ez az érzelmes, emberközeli, és a tematikája ellenére zeneileg nagyon is kellemes hanghordozó.
