A 2013-ban alakult amerikai VoidCeremony olyan, mint egy death metal-konzervatórium, ugyanis mind a négy tag rendkívül komoly képzettséggel rendelkező zenész. Mindjárt az elején megjegyezném, hogy nem sok értelmét látom a különféle hangzatos művésznevek felvételének, mivel a tagok nem rejtegetik az identitásukat, fotóik is ismertek, de hagyjuk meg nekik ezt a kis ártalmatlan játékot. Ami az imént említett képességeket illeti, a kanadai Philippe Tougas nem igényel kommentárt. A 31 éves multihangszeres gitártanár olyan csapatokban bizonyított, mint a Chthe’ilist, az Atramentum, vagy a Worm, de a VoidCeremony új lemezén is tudott lendíteni, amellett, hogy három kollégája, köztük Garrett Johnson énekes/gitáros/dalszerző, is hasonló nívót képvisel. A (fretless) basszusgitárt A Mournful Congregation, StarGazer, Cauldron Black Ram bőgőse, Damon Good kezeli, a dobok mögött pedig az a Charles Koryn ül, aki újabban a Morbid Angel koncertjein segít ki. Komoly felállás.
A Threads Of Unknowing a kvartett második albuma, az első, az Enthropic Reflections Continuum: Dimensional Unravel, 2020-ban jelent meg, előtte pedig három EP készült. Ezen adatok birtokában nem lehet meglepő, hogy a VoidCeremony a death metal progresszív szárnyát képviseli. Nem puszta technikai tudásvillogtatásról van szó, de akár az is élményt nyújthat, ha valaki azt figyeli, milyen őrült dolgokat művel a négy zenész. Nem akármilyen felkészültséget mutat ez a szűk 37 perces album, de bármilyen sok hangot is vonultatnak fel a zenészek, akármilyen sok váltással is terhes a hat szerzemény, nem hallgathatatlan a végeredmény, ugyanakkor a tagok szemlátomást nem is akarták átlépni, de még drasztikusan kiszélesíteni sem a death metal határait.
Amit a VoidCeremony új albumán hallunk, az technikás death metal kivételesen képzett zenészek előadásában; sokszor olyan a zene, mintha egy death-jazz-kurzust hallanánk, ahol a tagság bemutatja, miképpen kell az ilyesmit összetett módon, mégis zeneiséggel átitatva bemutatni. A hörgés igazából nem is érdemel sok szót, valójában csak azért van jelen, hogy ne legyen instrumentális az örvényszerű zene.
Valahol a Death, a Cynic, az Atheist környékén keresendők a VoidCeremony gyökerei, de ez a csapat nem törekszik a konvencionális dalszerűségre. Ki tudja, lehet, hogy azt mondanák, ők ezen már túl vannak. Nem könnyű hallgatnivaló a Threads Of Unknowing, néha kissé fárasztó is ez a death metal-performansz, de a mögötte lévő zenei tudás imponáló.
