Darragh O’Laoghaire mind a Vircolac frontembereként, mind az Invictus Records főnökeként elveti a kompromisszumokat. Old-school mentalitással áll a metalhoz, legyen az black, death, vagy doom, s ez a szemlélet természetesen az egész zenekarra érvényes. 2013 a kezdés évszáma, de lassan kezdtek begyűrűzni az események. Született két demó, majd 2016-ban a The Cursed Travails Of The Demeter EP. Elkönyveltem a csapatot egy egész érdekes hangzású társaságnak, de sokkal többet nem éreztem velük kapcsolatban. A 2019-es debütalbum, a Masque tovább szőtte a Vircolac-féle miazmatikus death metal szálait, s öt évnek kellett eltelnie a követkető teljes hosszúságú lemez kiadásáig.
A „Vircolac” szó farkasembert jelent románul, s az ír zenekar zenéjére jellemző vadságnak, elementáris erőnek, ami néha egészen felbőszült tud lenni, van is köze a mitikus lény vérengző mivoltához. Meglepődtem a nyitányon, ugyanis az első szám olyan, mintha egy archaikus népdalt hallanánk mai előadással. Van valami időtlen és titokzatos, rejtelmes a női énekben, s az egész dalban érezhető egy vészjósló előjel. A voltaképpeni metal a címadó számmal veszi kezdetét. A promó-lapon elmondottak alapján a zenekarnak nincs jó véleménye arról, hogy a színteret elborították a szintetikus hangzású, élettelen „death metal”-lemezek, mellyel szemben az írek valódi death metalt játszanak. Nem tudok ezzel vitába szállni. Érdemes úgy közelíteni ehhez a lemezhez, hogy valóban visszaad valamit a „death”, vagy is a halál érzetéből, s minden bizonnyal az áporodott, nyers-természetes hangzás is ezt a célt szolgálja.
Brendan McConnell és Jason Keane gitározása bebarangolja több évtized súlyosabb metal-területeit, vagyis a death metalra hatással volt a black metal, s a doom átszövi a kettőt. Eközben a ’80-as évek riffelési stílusát „mentik át” és díszítgetik a harmadik évezred harmadik évtizedében. Nagyon nagy szerzeményeket most sem hallunk az írektől, azonban a komor hangulatok megteremtése ezúttal sem esett nehezükre, mint azt a Veneration zenéje, szövegei, borítója félreérthetetlenül sugallja.
A Vircolac nem akar a színtér megváltója lenni, csak játszani a death metalt úgy, hogy az valóban visszaadjon valamit a műfaj velejéből.
