VÉNEN
Apocalyptic
(Barbatos Productions)
Ablack metal olyan műfaj, amely tele van saját magányos utat járó öntörvényű művészekkel. Igazából ez az a stílusirányzat, ahol talán a legnagyobb számban találunk olyan alkotókat, akiket a szó legszorosabb értelmében nem motivál más, mint hogy kifejezzék magukat, távol minden hátsó szándéktól, sandaságtól, népszerűségtől, profittól, hasonlóktól. Ilyenformán a black metal egy felettébb őszinte műfaj. AKerepesről származó, 2016-ban alakult Vénen ilyen formáció.
AVénen CSG szülöttje, minden hangszeres részt ő jegyez, plusz az éneket is, de Rob besegít szólógitáron. Elsőként egy demó született 2017-ben (V. 1.), majd 2018-ban két album is készült. Ezek közül a második, a Patrimonium Philosophicum, hozzám is eljutott. Nagyon meglepett, hogy a szövegek olyan szellemóriások gondolatait közvetítették, mint Hamvas Béla, Julius Evola vagy Friedrich Nietzsche. Ez már önmagában elég ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Azene kapcsán megjegyeztem, hogy elég egyedi a megközelítés, s ez csak fokozódott az Apocalyptic című harmadik albumra.
Nem meglepő a cím, a Paradicsomból kizuhant ember az Apokalipszis állandó fenyegetettségében él, de a jelenkori – modern, nyugati – embernél tán még senki nem volt jobban magára hagyva kétségbeesésével, félelmeivel, frusztrációival, s egyeseknek talán már dereng, hogy az a „szabadság”, amit az Istentől való elfordulással véltek maguknak megszerezni, nem más, mint szemfényvesztés, önbecsapás, a nihil tátongó mélysége. Igaz, a belső borítón nagyon nehezen olvashatók a szövegek, a részletek Hamvas Béla tollából származnak.
Az Apocalyptic koncepciója a ma emberének mentalitása, a buddhista terminológia szerint a szamszárába, vagyis a létörvénybe ragadt ember világa, aki nem tisztel semmilyen értéket, csak az anyagba való belesüllyedés stációit érintve megy egyre lejjebb.
Azenei rész talán ezen a CD-n a legnehezebb az összes kiadvány közül. Nagyon kaotikus, kakofonikus black metal hallható a lemezen, s a befogadást a hangzás sem könnyíti meg. CSG igencsak elborult gitártémákkal, dallamokkal operál, s ezek valóban egy apokaliptikus rémlátomás képét hívjék elő, s még nem ejtettem szót az egészen őrült énekről, ami nem ritkán erősen effektelt, visszhangosított. Furcsa sivításokat, rikoltásokat, kurjantásokat hallunk, s a körülöttünk keringő, a falakról visszaverődő hangok mintha valóban a közelgő nagy számadást készítenék elő. Amikor Rob szólózik a diszharmonikus témákra, a sebes dobgép-ritmusok hátán, akkor hatalmasodik el igazán a káosz.
Nagyon sűrű anyag ez, ami a black metalnak a legszélén egyensúlyoz – akár szimbolikusan is érthető ez, mivel az album tematikumában vázolt ember is az embervolt határát készül lefelé átlépni. Aborítón régi felvételek láthatók, melyeken parasztasszonyok végeznek nehéz munkát, vagy nők szerepelnek fegyverrel. Mintha a régmúlt és a jelen emberének kontrasztja jelenne meg e megfakult fotók és szövegek között.
Figyelmet érdemlő koncepciót rejt a Vénen lemeze, de nagyon tüskés, nagyon nehéz, kaotikus black metalba ágyazva. Különlegesség.
M. P. 7
