Kiadó: Century Media / Írta: Uzseka Norbert / Értékelés: 9
Az Oregon állambeli Portlandben lakozó Unto Others még Idle Hands néven indult 2018-ban, és ez a harmadik albumuk. És részint halál tipikus Unto Others zenét rejt, viszont számos meglepetéssel is szolgál. Bár maga a banda is meglepő volt a felbukkanása idején, merthogy valami egészen elbűvölő elegyét játsszák a ’80-as évekbeli dark rocknak meg ugyanazon időszak hard rockjának, meg még ennek-annak. Van, aki azt mondja, semmi egyéni nincs ebben a zenében, de szerintem a jól ismert, ezerszer hallott témákat valami olyan, szinte naivnak ható természetességgel használják fel újra, s mellé van valami végtelenül egyszerű, ám nagyszerű a dallamaikban, hogy engem legalábbis ismét meg tudtak győzni.
Mondjuk pont nem a tipikus U.O. szerzeményekkel, amilyen a nyitó Butterfly is (ami egy szintis soft rock sláger amúgy HIM módra, csak nálam nem működik annyira). Ahogy a Fekete Zajon látott augusztusi koncertjük is csak a második felére indult be, ez az album is igényel némi kitartást. Nem hosszú pedig (46 perc), ráadásul a dalok is baromi rövidek. Gabriel Franco énekes-gitáros és társai nem lopják senki idejét, nem játszanak túl semmit. Az enyhén Ozzy egyik régi gitárosára, Jake E. Lee-re emlékeztető fazonú Sebastian Silva szólógitáros is ritkán villant, de minden szólójában ott van a feeling.
Az album hangzása is a ’80-as éveket idézi, mindennek van tere, tágas az egész, és elfogadom, ha valakinek hiányzik belőle a kosz. Sőt, akár a metal is, mert abból sincs olyan sok. A Momma Likes the Door Closed olyan, mintha a New Model Army játszana King Diamondot (Franco immár védjegyszerű farkasüvöltését is itt hallhatjuk először), a másfél perces Flatline kb. dark-gót thrash metal, a Raigeki meg a villámcsapást jelent, úgyhogy adja magát, hogy van benne fém. S még pár helyen előkerül egy-egy riff, de pl. a nagyon masszívan ’80-as éveket idéző Fame is inkább tűnik hard rocknak.
S persze minden dalban van valami gót, ha más nem, Franco mélyebb tónusú énekhangja miatt. De mind az ő melódiái, mind a gitárok dallamai, díszítései annyira fülbemászóak, olyan mézédesek, hogy nagyon nehéz ellenállni nekik. Ezt az anyagot egyszerűen jól esik hallgatni, csak úgy. Még akkor is, amikor szomorkásabb (pl. Angel of the Night).
De ami döbbenet, akad itt pár olyan téma, amit nem tudok más jelzővel jellemezni, mint hogy derűs. A konkrétan a Los Angeles-i hajmetal hőskorát felelevenítő Sunshine pláne ilyen, mely egyben tán még a U2-nak is jól állt volna. De a Cure-t is felidéző, popba hajló Time Goes On is, akárcsak a Cold World, mely soft rocknak indul, de aztán, nem is tudom, Billy Joelt vagy a Dire Straits-t vagy melyik más, ’80-as évekbeli előadót juttatja eszembe, de egyszerűen ez is tök jó.
S még pár dalt kiemelnék. A When the Kids Get Caught komorabb darab, disszonáns szólóval, de annyira erős és érdekes az atmoszférája, hogy nagyon bejött. Az I Am the Light meg a keringő-szerű ritmusával lep meg, amúgy kis kellemes dal. De még az utolsó előtti dal a 16-ból, a Hoops is adja, akármilyen kerge és fura szerzemény.
A záró címadó mondjuk megint ezt a már túl jól ismert, tipikus Unto Others mixet hozza, de ezzel együtt sem érezném fairnek, ha kilencnél kevesebb pontot adnék erre a lemezre. Lehet, hogy sekélyes ízlésre vall, de engem ez be tud vonni, szórakoztat, felszabadít, jól esik. Nem mondom, hogy nagy mélységei vannak, de néha kell valami ilyen is.
–
“Az oregoni dark rock/dark metal banda korábbi lemezei és EP-i nagyon működtek nálam, az Unto Others érdekes szín(?)foltja a Pacific Northwest zenei közösségének. A Never, Neverland is tetszik, de most kicsit óvatosabbnak érzem Gabriel Francót és csapatát: talán a szürke nem tudom hány árnyalata után jól esett volna némi törtfehér is!”
– Pintér Miklós 9
“Na, így kell hangulatos lemezt írni! Nem voltam rajongójuk, de lehet ez most megváltozik!”
– Szénégető Richárd 9
“Gabriel Franco hamiskás énekére már Uzseka Norbi kollégám is felhívta a figyelmet a Fekete Zaj fesztiválról szóló beszámolójában. Nos, a helyzet ezen a lemezen sem sokkal jobb! A megdöbbentő viszont éppen az, hogy az Unto Others zenéje ezzel a laza, kötöttségektől mentes hozzáállással is mennyire működőképes tud lenni.”
– Zubor Olly 9
“A 90-es évek északi gót rockja jutott róla eszembe. To/Die/For, Poisonblack, ilyesmi. Ezek az arcok azonban az oregoni Portlandből érkeznek. Totál gótikus retró. Érdekes, jó volt hallgatni. Rengeteg rövid dalból áll az album, nem lehet beleunni. Végig pörög. Nem hiszem, hogy sokszor elővenném, de élménynek érdekes volt! ”
– Cselőtei László 8
“Ekkora dark/goth feelinget a mai megerősödött mezőnyben is csak kevesen hoznak, ugyanakkor ez az album kevésbé tűnik egységesen erősnek a korábbiakhoz képest.”
– Gáti Viktor 8
“Ez egy többször meghallgatós anyag. Elsőre nagyon jönnek belőle a zsáner ízei, viszont vannak sajátjai is, és meglehetősen jók. Mondjuk, ha nem hallgatom végig az albumot, akkor a közepében eldugott When the Kids… és a Time Goes On nem döbbent rá erre. Változatos szett – ugye mennyi mindenre rá lehet húzni ezt a fajta egyperces angol gótikát? ”
– Kánya Ferenc 8
“A Sisters Of Mercy-ig tekint vissza a kanadai csapat abszolút hangulatos és magával ragadóan lendületes 16 (na jó, ha a két darab, egyenként egy percesnél is rövidebb instrumentális átvezetést nem számoljuk, akkor 14) tételből álló dalgyűjteménye. Ha fogékony vagy erre a fülledten buja gót szubkultúrára, akkor valószínűleg első meghallgatás után beszippant az érzés, de azon sem lepődnék meg, ha nehezen, vagy egyáltalán nem tudnál megbarátkozni vele. ”
– Gyuricza Ferenc 7
“Jó kis borongós, gótos cucc, ragadós dallamokkal és néhány kifejezetten jó dallal. Nem kifejezetten az én világom, de kellemes hallgatnivaló. ”
– Kiss Gábor 7
“Ez a slágerességet megcélzó darkos zene nem kenyerem, s ugyan rossznak nem nevezném, a hatásvadász módon gót-amorózó ének és a nagyon metalos gitárszólók nem passzolnak egymáshoz.”
– Milán Péter 7
“Egészen szép bús hangulat üti fel a fejét itt-ott, de sok porlepte témát is hallani. Azért a Suicide Today vagy a When The Kids így is tökéletes. Meg a Hoops :)”
– Posta János 7
