A dél-amerikai barbár hordák között komoly reputációra tett szert a Lovecraft-ihlette nevet választott, 1999-ben Chilében alakult Unaussprechlichen Kulten. A kvartett kisebb kiadványokat is kiad időről időre, de a 2019-es Teufelsbücherrel bezárólag nagylemezből is készült már öt, vagyis a Häxan Sabaoth a hatodik album.

Noha viszonylagos egyediséggel ruházta fel magát a csapat az általuk kavart death metal révén, nem mondhatnám, hogy a rendszeres hallgatnivalóim közé tartoznak.

A táplálékot a death metal altalajából szívták magukba a latin-amerikaiak, tanítómestereik között olyan nagykutyákat találunk, mint a Morbid Angel, az Immolation, vagy az Incantation. Ezt a korpuszt zenei ámokfutássá alakítva formálták a maguk képére, amelybe a death metalnál is régebbi heavy metal-riffek éppúgy beleférnek, mint tekergődző gitárdíszítések, atmoszferikus betétek, egészen szellős részek. Az egyes tételek néha nehezen átlátható szerkezetekbe tömörülnek, de nehéz megmondani, hogy amit hallunk, az a művészi megnyilatkozás szép példája, vagy szimplán átgondolatlan káosz. Az igazság valahol a két véglet között foglal helyet, de kétlem, hogy a zenekart túlzottan lekötnék az efféle eszmefuttatások. Őket az érdekli, hogy kifacsart gitárszólókkal tűzdeljék tele a horror-hangulatú death metalt, ami az old-school megközelítés felől érkezik, de a jelen felfogásának megfelelően szedik ízekre és varrják újra össze a részeket durva öltésekkel.

A „kimondhatatlan kultuszok” új albuma teljességgel kompromisszummentes death metal egy nagy adag ösztönösséggel a kondér tartalmát kevergetők részéről.